Online konferenciát szervezett A nép teljes jogú részese lesz az igazságszolgáltatásnak címmel a Nemzeti Emlékezet Bizottsága. Zinner Tibor jogtörténész arról tartott előadást, hogy miként zajlott az ítélkezés a kommunista diktatúra időszakában, amikor az ítéleteket valójában nem bírók hozták meg.
Volt egy koordinációs bizottság, amiről Kádár János külön kérésére nem lehetett beszélni. Münnich Ferenc és Biszku Béla 1957. március 22-én a bizottság tagjaiként berendelte a Szovjetunió Legfelső Bírósága Katonai Kollégiumának tanácsvezetőit és két bíráját, és Farkas Mihály ügyében megbeszélték, milyen ítélet legyen – idézte fel a történteket Zinner Tibor az InfoRádióban.
A jogtörténész szerint a bírákat próbálták rászorítani arra, hogy súlyosabb legyen az ítélet, de nem tudták ezt teljesíteni, mert a tanúk visszavonták a vallomásukat. Biszku Béla másnap elmondta, hogy Farkas Mihályt három évre ítélik, és szó szerint elmondta: „Azt hoztuk határozatba, amiben megállapodtunk.”
Így zajlott az igazságszolgáltatás 1960 tavaszáig, egy elsőfokú halálos ítéletig, amikor Kádár János megbízta Marosán Györgyöt, hogy vizsgálja ki, hogyan ítélték halálra a vádlottat. Ekkor két jelentés érkezett: az egyiket a vizsgálati osztály vezetője, a későbbi igazságügy-miniszter, Korom Mihály írta alá. A másikat a három igazságügyi vezető, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Jahner-Bakos Mihály, a legfőbb ügyész, Szénási Géza és az igazságügyi tárcát a kezdetektől vezető Nezvál Ferenc jegyezte.
Marosán György ebből készített egy jelentést, miszerint eddig az volt a gyakorlat, hogy elsőfokú ítélet előtt nem konzultáltak. A jelentésben azt írták: a konzultáció eredményeképp az első fokon halálra ítélt Izsák Sándort másodfokon életfogytiglanra ítélik. Zinner Tibor elmondta, ezután született egy döntés, hogy onnantól kezdve Szénási Géza legyen „az élet és halál ura”, ez így volt 1975-ig, majd utána Szíjártó Károly lett a legfőbb ügyész.
Zinner Tibor arról is beszélt, hogy Magyarországon a halálbüntetés megszüntetése sem zajlott törvényes keretek között. Először az Igazságügyi Minisztérium és a Legfelsőbb Bíróság megállapodott egy moratóriumban, hogy noha hatályban van a halálbüntetés, nem hoznak ilyen ítéletet. Ennek ellenére két ügyben is halálra ítéltek első fokon vádlottakat. Ezután a Legfelsőbb Bíróság „vért izzadt”, hogy másodfokon ne szülessen halálos ítélet. „Ezt követte a rendszerváltoztatás után a halálbüntetés eltörlése” – zárta gondolatát Zinner Tibor jogtörténész, a Kúria nyugalmazott főosztályvezetője.
(Nyitóképen: Középen Kádár János, balra tőle, profilból Németh Károly, a jobb szélen Biszku Béla.)
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
