Gérecz Imre OSB liturgikus jegyzetét olvashatják.
Amikor egy hegycsúcsra igyekszünk, és közben újra és újra szétnézünk, egyre nagyobb rálátást nyerünk az útra, amin haladunk. Hasonlóképpen, a liturgia évente ismétlődő időszakai lehetővé teszik, hogy újra és újra, egyre növekvő rálátással átéljük azt a reménységet, ami felé egész életutunk tart. Az adventtel új egyházi év kezdődik. Meghívás ez arra, hogy felfedezzük az ünnepek és a vasárnapok éves és heti ritmusát, és ezáltal mi is megújuljunk.
Ferenc pápa liturgikus levelének utolsó pontjaiban (Desiderio desideravi 63-65) úgy fogalmaz, hogy Krisztus húsvétjával Isten újjáteremtette az időt. Az ő feltámadása óta ez a folyamatos alakulás ideje számunkra. Vasárnapról vasárnapra megajándékoz bennünket; megvilágosítja életünket, hogy halálának és feltámadásának misztériumában elmerülve növekedjen bennünk az a tudás, hogy „életünk nem véletlen és kaotikus események sorozata” (DD 64), hanem egy gondosan kitaposott ösvény, amin folyamatosan haladva „reménykedve várjuk az örök boldogságot és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljöttét”.
Az első adventi prefáció szavai szerint Krisztus első eljövetele megnyitotta számunkra az örök üdvösségnek ezt az útját, és amikor majd „dicsőséges fényben újra eljön, látható valóságban nyerjük el, amit most ígéretében bízva várunk”.
Reménységünk alapja Jézus vágya arra a közösségre, amiről a mai olvasmány szerint Izajás próféta is jövendölt, és „ami nem teljesül mindaddig, amíg minden férfi és nő, minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből (Jel 5,9) nem eszik az Ő testéből és nem iszik az Ő véréből. Ezért ugyanez a vacsora jelenvalóvá lesz az Eucharisztia ünneplésében, amíg Ő újra el nem jön” (DD 4).
Az advent a megújulásra nekünk ajándékozott idő. Tudjuk, miben kellene növekednünk. Ha tehát „el akarunk jutni az örök életre, akkor most, míg van időnk, míg e testben élünk, és mindezeket még ebben a földi életben teljesíthetjük, siessünk és csak azt tegyük, ami örökre a javunkra válik” (Szent Benedek Regulájának Prológusa, 42-44).
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
