Nosztalgiamozi Milada Ježkovával

Nosztalgiamozi Milada Ježkovával

Nem végzett semmiféle színiiskolát. Diploma nélkül dolgozott a hatvanas évek cseh új hullámának legjelesebb egyéniségeivel. Istenáldotta tehetség volt, amiről sokáig ő maga sem tudott. Ötvenöt évesen állt először kamera előtt, és egy csapásra híres filmszínésznő lett. Miloš Forman avatta naggyá, 1965-ben. Milada Ježkovának onnantól fogva testre szabott szerepeket írtak, és élvonalbeli cseh rendezők adták kézről kézre. Filmjei bejárták az egész világot, ő maga viszont egyetlenegyszer sem tette ki a lábát az országból.

Zsémbes asszony. Zsörtölődő feleség. Felnőtt fiát korholó-dirigáló anya. „Ez borzasztó! – hajtogatja. – Szép kis rend, mondhatom. Magának biztosan tetszene, kisasszony! De alvás itt aligha lenne!” – és elrángatja jómadár fiát a cipőgyári munkáslány mellől. Betuszkolja őt maga és a férje mellé, az ágyba. Ott aludjon, ne a szomszéd szobában, ahol egyikük sem látja. Milada Ježková nagyjelenete az Egy szöszi szerelme című Miloš Forman-filmben.

A távírászkisasszony megszégyenült anyja Jiří Menzel Oscar-díjas alkotásában, a Szigorúan ellenőrzött vonatokban. A forgalmi tiszt bánt el szerencsétlen lányával. Az éjszakai szolgálat alatt asztalra döntötte, felhúzta a szoknyáját, és az állomás minden bélyegzőjét rányomta a fenekére. Még a keletbélyegzőt is. Amint a lány reggel hazament, anyja az összes stempli szövegét leolvasta az ülepéről, és már rohant is panaszt tenni. Hát miféle világ ez, kérem tisztelettel?

Tizenkét lakás gazdát cserél Ladislav Smoljak Gömbvillám című filmjében. Egy rámenős ügyvéd kezében az ügy intézése. Megy is minden, mint a karikacsapás, aztán hirtelen homokszem kerül a gépezetbe. Anežka (Ágnes) asszony balladája. Az utolsó pillanatban ugyanis meggondolja magát. Ő mégis inkább maradna. Elment a kedve a költözéstől. Nem cserél lakást. Harminc éve itt lakik. Nem megy egy tapodtat sem. Itt a mosoda a háza mellett. Megszokta. Ő bizony nem mos kézzel. A másik ház pincéje meg nem tetszik neki. Mélyen van. Kicsi is. Hosszú a folyosó, amely oda vezet. A padlás igen, az megfelelne. Az tiszta, jó a kilátás, ott kedvére teregethetne. De akkor sem megy. Büntessék meg! A fronton főbelövés járna ezért, fenyegetik. Nem érdekli. Akkor lőjenek fejbe! – szipogja.

Milada Ježková a hatvanas-hetvenes évek legendás cseh filmjeinek élettel teli, „valahonnan ismerős” asszonya.

Hírdetés

Prága még a Monarchia városa volt, amikor ő született, 1910-ben. Kereskedelmi iskolát végzett, és több helyen, különböző beosztásban dolgozott élete során. Pult mögött állt egy ezüstboltban, de volt könyvelő is, majd kétkezi munkás egy nemzeti vállalatnál. Az sem zavarta, ha esztergapad mellé állították. Becsülettel végezte a dolgát. Hogy mikor ment férjhez, és hány gyereket szült, arról soha senkinek nem beszélt. Annyit tudtak csak róla, hogy lányai vannak.

Élete döntő napja az volt, amikor Prága 10-es villamosán felfigyeltek rá. Onnantól fogva minden megváltozott körülötte. Színésznővé avanzsált. Az Egy szöszi szerelmével írta be a nevét a cseh filmművészet nagykönyvébe. Miloš Formannak egy percig sem kellett nyűglődnie vele. Vázolta neki a helyzetet, hogy vidéki táncmulatságokon fővárosi zenészként játszó és kedvére való kis prédákra vadászó fiacskája anélkül, hogy a szüleivel megbeszélte volna, vendéget hív a lakásukba. És ő, a mit sem sejtő anya az éjszaka kellős közepén kiparentálja a lányt a házból. Aztán Isten tudja, honnan, megjön a fia, és alaposan leteremti. Milada Ježková annyira jól vizsgázott a filmben, hogy Forman vitte is tovább Tűz van, babám! című remekművébe, ahol a tombolaőr feleségét játssza, ugyancsak lenyűgözően. De akkor már a Szigorúan ellenőrzött vonatokon is túl volt. Az Esküvő istenigazából és A legszebb kor újabb lendületet adott színészi pályájának. Háziasszonyok hosszú sora következett fejkendős falusi nénikkel váltogatva, de volt vendéglős, házmester, takarítónő, szakácsnő, félretett nagymama, portásnő és minden lében kanál szomszédasszony is. Bármilyen szerepet osztottak is rá, makulátlan alakítást nyújtott. Rendezői bíztak benne, partnereit inspirálta, a tárgyak életre keltek a kezében. Dušan Hanáknak is igent mondott egy hóbortos asszonyság szerepére a Szeretlek, szeress! című alkotásában. Mindent megcsinált, amit kértek tőle. Feladatát maradéktalanul elvégezte.

Utoljára 1987-ben, egy rövidfilmben állt kamera előtt, több szerepet már nem vállalt. Nyolcvannegyedik születésnapja előtt pár nappal halt meg, 1994 tavaszán. Senki nem tudja, milyen körülmények között.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/46. számában jelent meg

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacen


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »