Amikor csalók jöttek a hiú császár udvarába, rendkívüli ruhát ígértek neki: olyat, amit csak okos ember láthat, senki más. A császárnak tetszett az egyedi öltözék terve, így a két szabó nekiállt azt megalkotni, majd elkészülvén, felsegítették a láthatatlan ruhát az uralkodóra. Nem akarván butának tűnni, esetleg büntetést elszenvedni, senki nem mert semmit sem mondani, s így az egyértelmű kimondatlanul maradt, hozzájárulva a megtévesztők biztonságának és hasznának megőrzéséhez, a megtévesztés diadalához. Egy efféle aggályok szájzárával nem rendelkező gyerek kellett ahhoz, hogy valaki kimondja: a császáron nincs is semmilyen ruha!
A dán Hans Christian Andersen A császár új ruhája című, alapvető bölcseletet tolmácsoló története közismert, de tanultunk-e belőle valamit is? Ki ma az a gyerek, a következményeket nem ismerő, esetleg azokkal nem törődő, vagy azokat vállaló ember, aki a mai császárokról mondja ki az egyértelmű igazságot? Vannak sokan, de ők általában könnyen elhallgattatható, befolyással nem rendelkező személyek, így üzenetüknek ritkán van hatása. Néha azonban az uralkodók közelében, a reflektorfényben lévők, a színpadon állók is megtörik azt a csendet, aminek szabályrendszerébe mindenki betagozódik, haladva a sorral, fenntartva a megtévesztés hatalmát.
Ilyen esetek voltak, amikor az amerikai hírességek, Michael Jackson, Mel Gibson, Marlon Brando és mások merték szájukra venni a zsidóság nevét úgy, ahogy az nem megengedett. Napjainkban, e hetek alatt egy újabb, talán az eddigieknél is nagyobb felfordulást eredményezett egy másik dúsgazdag híresség, aki kilépett a sorból: Kanye (ma már hivatalosan Ye) West milliárdos néger világsztár a hiphop világából. Nem West az első híresség, aki a zsidóság befolyásáról beszél tehát, de ő talán az eddigi leggazdagabb és legnépszerűbb – ráadásul sok társával ellentétben e sorok írásáig még nem volt hajlandó behódolni a tomboló össztűz ellenére. Pár alkalommal sajnálatát fejezte ki, amiért egyesek érzéseit sérti, és ezt páran bocsánatkérésként tálalják, de továbbra is kitart álláspontja mellett, azokat újra és újra megismétli. Mi váltotta ki tehát ezúttal a több hete tartó hisztériát Amerikában?
West már évek óta konzervatívként nyilvánul meg, így nem meglepő módon a nem fehérek és szexuális aberráltak jóváhagyására gyakran éhező republikánusok előszeretettel pózoltak vele, főleg a korábbi elnök, Donald Trump, akit West támogatott.
 Ye/Kanye West és Donald Trump a Fehér Házban |
West előszeretettel provokál, mint amikor azt mondta, hogy a négerek önszántukból voltak évszázadokig rabszolgák, de Trump támogatása, az abortusz ellenzése és a kereszténység eleve provokatívnak számítanak manapság. Pár hete így váratlanul egy Fehér Életek Számítanak (a Black Lives Matter nyomán: White Lives Matter) feliratú ruhában jelent meg egy rendezvényen, s ez szintén rendkívül provokatívnak minősül – meg is nyílt a föld és ég körülötte. Ennek kapcsán készített vele interjút a népszerű, viszonylag szókimondónak számító Tucker Carlson, akinek műsorából ugyan kivágták a zsidókkal kapcsolatos részeket, de Jared Kushnerre és testvérére vonatkozó megjegyzéseit benne hagyták a végleges adásban: „És miután beszéltem velük, ott ülök Jared és Josh mellett, és egyéb új dolgokról szerzek tudomást, és azt mondom: »a mindenit, ezek a figurák visszafoghatták Trumpot!« Sokkal inkább az irányítói voltak.” (36:50) West szerint a Trump-kormányban fontos szerepet játszó Jaredet csak Izrael és a pénz érdekelte (Joshua pedig belefurakodott egyik üzletébe tudtán kívül, amiben több részesedése van már, mint neki).
 „Itt a legutóbbi válaszom arra, amikor emberek azt kérdezik, miért csináltam olyan pólót, ami azt mondja, hogy a fehér életek számítanak… AZOK SZÁMÍTANAK” – írta West |
Mint megtudjuk, a fehérbarát pólója miatt törölték koncertjeit, és erre reagálva az Instagram-oldalán így írt: „Egy kicsit álmos vagyok ma este, de amikor felébredek, [DEFCON 3-ra] váltok a ZSIDÓ EMBEREK ellen. A vicces dolog az, hogy valójában nem lehetek antiszemita, mert a fekete emberek valójában szintén zsidók. Ti srácok játszottatok velem, és megpróbáltatok mindenkit kicsinálni, aki ellenzi az irányelveiteket…”
West „death con 3”-t írt, de annak nincs értelme. Valójában a DEFCON 3-t írta el (talán telefonja automatikus javítása miatt). A DEFCON védelmi készültségi állapotot jelent a hadviselésben, melynek a 3. szintje a normális szinthez képest magasabb harci készültséget jelent. Magyarán: készen áll önvédelmi harcba szállni a zsidókkal (retorikailag) – mondta ezt azután, hogy össztűz alá került a White Lives Matter és pár kritikus megjegyzése miatt.
Erre reagált a másik dúsgazdag néger sztár, a Puff Daddy néven működő Sean Combs: „Nigga, add meg a címed. Ne játsszuk ezeket az internetjátékokat. Ne érezd magad fenyegetve. Minden rendben lesz. Csak szeretet.” Erre válaszul West így írt: „Téged használlak példaként arra, hogy megmutassam azoknak a zsidóknak, akik neked azt mondták, hogy hívj fel engem, hogy senki sem fenyegethet és befolyásolhat engem. Megmondtam neked, hogy ez háború!” Valóban, Combs a zsidó hiphop-mágnás Andy Schuon akoljába tartozik. Ezt követően egy népszerű néger YouTube-csatorna beszélgetős műsorába hívták Westet, ahol órákon át szabadon beszélhetett (videó itt):
Megjegyzéseit a szokásos reakció követte: a bipoláris West (aki szerint ez zsidó orvosának téves diagnózisa) megőrült, megbolondult, elvégre miért mondana valaki alapvető igazságokat egy hazugságon és manipuláción alapuló berendezkedésben, főleg ha ezzel saját sikerét veszélyezteti? Erre West így reagál:
West naivan azt gondolja, hogy sérelmei, mivel jogosak, elgondolkodtatják a megszólított zsidókat: „Én #MeToo-t csinálok a zsidó kultúrával. Azt mondom, hogy »álljatok fel, és ismerjétek be, mit csináltatok! Olyan sokáig tudtátok csinálni azt, hogy észre sem vettétek, hogy csináljátok!«” (48:40) Ezzel szemben a zsidóság történelmének mélyebb ismerete nem szolgáltat semmilyen alapot arra, hogy önvizsgálatra lehetne számítani tőlük. West világossá teszi, mi motiválta arra, hogy végre beszéljen erről: „…megszokod, hogy átver a zsidó média. Én meg azt mondom, hogy ne bökdösd a medvét túl kibaszott sokáig! Amikor a White Lives Matter pólót viseltem, volt négy sportarénabeli koncertem, ők meg törölték a koncertjeimet.” (8:30)
 West a nagy port kavart Drink Champs beszélgetős műsorban (2022. október 17.) |
West nem egy jó szónok, a sokszor kellemetlen csapongásában azonban előfordulnak komoly gondolatok és következtetések is. Alapvető panaszai a következők: (1) a zsidók messzemenően nagy befolyással vannak a négerekre; (2) ez a befolyás és uralom káros és degenerált. West szeretné fekete fajtáját felszabadítani ettől a bomlasztó, negatív zsidó hatástól:
West arról is beszél, hogy miként alakítják zsidók a négerek zenéjét deviánssá és károssá:
West rámutat arra is, milyen képmutató az, hogy a „halgass a feketék panaszaira!” irányelv hirtelen semmissé válik, amikor a valódi hatalmat bírálja egy fekete:
West szintén beszél a hatalmas nyomásról, amivel nem csak ő, de körülötte mindenki más is szembesült:
Itt West a nevetséges, de egyes négerek körében népszerű „fekete héber izraeliták” elvet emlegeti, miszerint a négerek egy elveszett izraelita törzs, az eredeti zsidók. Hasonló bizarr elvek előbukkannak a hozzá hasonló négereknél, de ez várható. Mindenesetre egy további komoly megjegyzése még az alábbi is:
 Lyor Cohen, a műfaj egyik zsidó oligarchája és Chance the Rapper |
A beszélgetést később törölték a csatornáról, a műsorvezető néger pedig, természetesen, esedezve kért bocsánatot egy rádióműsorban, amiért mindez eleve megtörtént, és West nevében kért elnézést mindenkitől, főleg persze a zsidóktól. Említi ugyanakkor, hogy „ott volt négy zsidó személy, ott volt Steve Rifkind [hiphop producer] […] és rájuk néztem, mondva nekik, mondjátok majd nekem, ha [West] túlmegy a határon…” (4:30). Ezzel persze West álláspontját támasztja alá, miszerint a zsidók birtokolják a „fekete hangot” – hogy mit mondhat az ültetvényen a szolga, s tudja, hol a helye. Jellemző, hogy ennek a rádióműsornak a vezetője, a magát Charlamagne tha Godnak nevező néger hüledezik West „antiszemita” megjegyzései miatt, ami miatt szerinte nem is szabadott volna beszélgetni vele – de évekkel ezelőtt ő is ugyanezt mondta: „Nem mondhatsz rosszat egy zsidó személyről, mert nekik szervezeteik vannak, és egy hatalommal rendelkező emberek szorosan összekötött csoportja az övék, akik kicsinálnak. Ugyanez a helyzet a homoszexuálisokkal! […] Szeretem a zsidó embereket, hatalommal rendelkeznek! Nem akarom, hogy bármit is félreérts, vagy rosszul értelmezz! Inkább nem is akarok erről beszélni… […] Tudod, miért nincs sok zsidó rapper? Mert sok a zsidó tulajdonos! És zsidó vezérigazgató, ők irányítják ezeket a kiadókat! Ők a főnökök, azért!” Jól érezte, hogy ez veszélyes terület, azóta már láthatóan megtanulta, miről nem szabad beszélni.
Valóban: a néger – avagy, zsidó – hiphop egy gyomorforgató, degenerált műfaj, s annak rendkívül káros hatása (feketékre, fehérekre egyaránt), legyen az szexualitás, bűnözés, fajkeveredés, hedonizmus és aberrált mentalitás, egy külön elemzést érdemelne, ahogy annak zsidó birtoklása is (erről angol történelmi elemzések itt, itt vagy itt). A fősodratú hiphop ma is diszgenikus és fehérellenes. Az XXXTentacion név alatt működött, azóta egy lövöldözésben meghalt néger rapper (a zsidó Lucian Grainge által vezetett Universal Music Grouphoz tartozó Capitol kiadónál) például Look at Me! című 2017-es videójában diáktársaival egy fehér tanárt ver össze a tanteremben, majd néger önsajnáltatás után felakaszt egy fehér kisfiút, amint azt egy néger gyerek végignézi.
 Képek a díjnyertes rapper videójából |
A magyarázatuk szerint a társadalom érzéketlenné vált a legyilkolt feketék látványára, de egy fehér gyermek felakasztásának képétől megdöbbennek. Ez egyrészt fordítva igaz inkább, másrészt erre semmi nem utal, sokkal inkább tekinthető mindez fehérellenes faji bosszúnak, főleg ha a deviáns szöveget is megfigyeljük, ami a fehér ember szexuális megalázásáról szól: „Elvittem egy fehér ribancot a Starbucks-ba / A kis ribancnak jól meg lett baszva a torka / Szeretek zúzni, különc vagyok / Az emós ribancom meg szereti az ereit vagdosni / Hullámos hajú ribanc, mintha én lennék Corbin / Van vagy három ribancom, mormon vagyok / A ribancod homlokára lövök / Nem kell a puncid, csak szopást akarok”.
Mindez a YouTube-on mindenféle korlátozás nélkül megtekinthető (jelenleg közel 100 milliós nézettséggel), de ilyen hedonista, fehérellenes szenny jellemzően ömlik a zsidó fősodratú felületekről eleve. West egyik interjújában erről így vélekedik: „menjetek fel az Apple Music-ra, és töltsétek le a legnépszerűbb 10 dalt, garantálom nektek, fekete sorozatgyilkosságot propagálnak azok, és nem csak egy! A vörös [zsidó] média pénzt csinál abból, hogy a feketék sorozatgyilkosok egymás ellen. És nőgyűlölők. A [zsidó] média ebből pénzt csinál.” Természetesen elképzelhetetlen, hogy egy videóban a fehér előadó fekete tanárt verjen össze fehér társaival, mutasson felvételeket a feketék által megölt fehérekről, majd felakasszon egy néger gyereket, hogy azután nem sokkal később megkapja az Amerikai Zenei Díjat. Mert ezért díj és siker jár, a zsidó dominancia és káros befolyás kimondásáért viszont tönkretétel: és ez a kettő természetesen szorosan összefügg mint degeneratív szimbiózis.
Ha valaki nem ezen a bolygón él, felvetheti a West miatti támadások láttán: talán Amerikában mindenféle csoportkritika („rasszizmus”) rendkívüli szociális-financiális büntetéssel jár, így West csak egy kiragadott példa, minden más esetben is ugyanez látható… Természetesen ez nem így van. A fehérellenesség az amerikai (és posztmodern nyugati) berendezkedés egyik alappillére, s mint olyan, nem kerül büntetésre; sokkal inkább egy elvárt és progresszívnek tekintett jelenség. Ennek számtalan példáját képtelenség lenne felsorolni, de szemléltetésként pár példa idekívánkozik.
• Michigan Radio: Miért rasszista minden fehér ember, de nem bírják elviselni, ha rasszistának nevezik őket: a fehér törékenység elmélete.
• The Root: Az illedelmes fehér emberek haszontalanok.
• The Daily Dot: Nem lehetsz rasszista fehér emberekkel szemben.
• Vice: Kedves fehér emberek, legyetek szívesek abbahagyni annak a tettetését, hogy létezik ellenkező irányú rasszizmus.
• NBC News: A fehér gyerekek, rasszizmus és a kiváltságos szülői magatartás egy igazságtalan rendszernek alapoz meg. (Fehér gyerekek vannak mindenütt, de fehérségük túl gyakran láthatatlan és kimondatlan.)
• The New York Times: Barátkozhatnak-e a gyermekeim fehér emberekkel? („Sok megfáradt kisebbségi számára az volt a nevetséges, hogy egyáltalán azt hitték, lehetséges a barátság.”)
• New York Post: SUNY professzor cikket írt azzal a címmel, hogy „A szegény fehér emberek látványa boldoggá tesz”.
• Huffington Post: A Saturday Night Live figyelmeztet: a fehér emberek már nem sokáig parancsolnak.
• Huffington Post: Néha én se akarok fehér lenni.
• Huffington Post: A fehér törékenység faji erőszak.
• Affinity Magazin: Miként igazolták a fehér emberek, hogy annyira rasszisták, mint azt gondoltam.
• Affinity Magazin: Miért utálja mindenki, köztük a fehér emberek is, a fehér embereket.
• Affinity Magazin: Miért megengedett a feketéknek, hogy fehérellenesek legyenek.
• Affinity Magazin: Tulajdonképpen… A heteroszexuális fehér emberek minden problémánk gyökerei.
• Daily Caller: Professzor: úgy döntöttem, hogy nem lesznek gyerekeim, mert fehérek lennének.
• Washington Post: Már semmi reményt nem fűzök a fehér Amerikához.
• The Guardian: Az EU túlságosan fehér – és a Brexit valószínűleg csak ront ezen, állítják az európai parlamenti képviselők és alkalmazottak.
• The Guardian: Természetesen minden fehér ember rasszista.
• The Guardian: Miként jelenti a fehérség a legnagyobb veszélyt az amerikai demokráciára?
• Yahoo: A Bank of Englandben túl sok a fehér férfi, mondják a brit törvényhozók.
• Townhall: Susan Rice azt mondja a főiskolásoknak, hogy túl sok fehér ember van a legmagasabb kormányzati posztokon.
• Minap: EU-szakértők: "Székesfehérváron túl sok a boldog fehér ember és a kereszt, viszont kevés a migráns". („Ez a fehér keresztény Európa propagandafilmje, mindenki fehér, boldog, és az utcán táncol.”)
• Al-Dzsazíra: A fehérség eltörlése még soha nem volt sürgősebb.
• Boston Globe: A probléma a fehér felsőbbrendűség.
• Independent: Tessa Thompson nem akar „egy rakás fehér emberrel” vagy férfival dolgozni.
• Time: A faji sokszínűséget végül nem ígéretek, szlogenek vagy cárok fogják bevezetni. Csak akkor fog megvalósulni, ha a fehér Amerikát leszoktatják a faji elsőbbség uralkodó narratívájáról.
• Standard: Túl sok fehér férfi emeli fel a kezét, hogy felszólaljon, mondták a munkáspárti küldöttek.
• The Daily Beast: A fehér férfiaknak, akik demokrata elnökjelölt-aspiránsként indulnak: inkább talán mégse tegyétek?
A fősodratú politikában is ugyanezt láthatjuk. Ilhan Omar szomáliai muszlim képviselő szerint: „Azt mondanám, hogy országunknak jobban kellene félnie a fehér férfiaktól országszerte, mert valójában ők okozzák a legtöbb halálesetet ebben az országban”. A valóság ezzel szemben az, hogy a 2021-es FBI-adatok szerint a fekete férfiak tették ki az ismert gyilkosok 60,4 százalékát, ami a 2020-as adatokban 56,5% volt, ahhoz képest, hogy a társadalomban 13% az arányuk. (Tulajdonképpen 6,5%, hiszen itt szinte csak férfiakról van szó, de inkább kb. 3%, mert azok közül is jellemzően csak a fiatalabbak az elkövetők.) Hasonló arányokat mutatnak Anglia-Wales hivatalos adatai is. Valóság ide vagy oda, Omar szerint „Ez nem az idegengyűlölők országa lesz. Ez nem a fehér emberek országa lesz.”
A televízióban a CNN-es néger Don Lemon szerint „Folyamatosan próbálom felhívni az emberek figyelmét arra, hogy ne démonizáljanak egyetlen csoportot vagy egyetlen etnikumot sem. De mi továbbra is azt gondoljuk, hogy a legnagyobb terrorfenyegetést valami más jelenti – néhány ember, akik a határ felé menetelnek […] abba kell hagynunk az emberek démonizálását, és fel kell ismernünk, hogy a legnagyobb terrorfenyegetést ebben az országban a fehér férfiak jelentik.” Kirúgás helyett Lemon később megismételte ezt. A szintén CNN-es néger, Van Jones szerint pedig „még a legliberálisabb, jó szándékú fehér ember agyában is van egy vírus, amely egy pillanat alatt aktiválódhat” a rasszizmusra…
 Chris Cuomo és Don Lemon |
A fehérek kollektív megbélyegzése, hibáztatása, az ellenük való ellenszenv és megvetés gerjesztése tehát politikailag korrekt, a fenti csupán egy rövid szemle, és az efféle propagandisták nem kerülnek bajba emiatt: ellenben Westtel most. Erre jó példa, hogy Chris Cuomo, aki ott volt Lemon mellett, amikor a fentieket mondta a fehér férfiakra, West esetében úgy véli „nem úgy működik” az, hogy a zsidókat kollektíven megnevezzük, hiszen ők csupán egyének – de a fehérek kapcsán mindezt nem rótta fel néger barátjának. Sőt: a zsidók kapcsán se teszi azt, ha dicsérni kell őket, hiszen Westnek is azt mondja, hogy „a zsidóknak” mennyit köszönhet a hiphop.
Cuomo interjúja Westtel abban a korai időszakban történt, amikor jellemzően az eretneket nyilvános megszégyenítés alá vetik a médiabeli lakájok, hogy így alázkodjon az meg, kérjen elnézést. Több interjú is készült a fősodratú médiában Westtel, de mindig csak rátett az addigiakra egy lapáttal, így már nem igazán bukkan fel semmilyen komoly felületen. Tudják, nem adja meg magát – fokozódott hát a szőnyegbombázás. West zsidókritikus megjegyzései miatt egyből ideiglenes tiltásra került a közösségi felületeken, de az még csak a kezdet volt. A befolyásos zsidók egyre inkább lendületbe jöttek. Például:
A zsidó Rágalmazásellenes Liga (ADL) Amerika de facto kormányzója, ők is több célpontra lőttek, hogy azzal okozzanak jelentős kárt West számára:
A zsidók elővették az Adidas nemzetiszocialista régmúltját, mintha annak bármi köze lenne bármihez ma, de az efféle képzettársítás egy cégnek sem hiányzik a mai nyugati légkörben: „Az Adidas, a sportruházati óriás náci története, amelynek hetekig tartott, hogy Kanye Westtől megszabaduljon az antiszemitizmus miatt” – írta a Zsidó Távirati Iroda. Egyesek szerint Wall Street-szintű manipuláció is történt, hogy az Adidas engedelmeskedjen. Hiába térdepelt le az Adidas végül, hatalmas bevételtől esve el a Westtől való megszabadulásuk miatt, Jonathan Greenblatt ADL-vezér, hála és alázat helyett – természetesen – inkább rossz példaként állítja be őket, mert nem térdepeltek le azonnal (feltehetően eltartott egy ideig, amíg kitalálták, miként vessenek véget a Westtel való, rendkívül drága szerződésüknek: a Forbes szerint 650 milliójukba kerülhet mindez, ami kb. 260 milliárd forint). Greenblatt nem tekinti mindezt úgy, mint amiért hálásnak kéne lennie: szerinte, és a hozzá hasonló, valódi hatalommal rendelkező zsidók szerint az csak természetes, hogy a nekik megfelelő érdekek mentén alakítja mindenki saját üzletét, politikáját, irányelveit, életét. Felháborító, hogy nem ugranak rögvest, amikor ők füttyentenek. Az említett Ari Emanuel, aki annak idején Mel Gibson tönkretételén is dolgozott, így írt: „West nem akármilyen ember. Ő egy popkulturális ikon, rajongók millióival világszerte. És köztük vannak fiatalok, akiknek a nézetei még csak most formálódnak. Ezért van szükség arra, hogy mindannyian felszólaljunk. A gyűlöletnek és az antiszemitizmusnak nem lehet helye a társadalmunkban, függetlenül attól, hogy mennyi pénzről van szó”.
 Amerika de facto császára, Jonathan Greenblatt |
Az évezredeken át megfigyelt és feljegyzett zsidó arcátlanság és pszichológiai intenzitás ez, ismét. A tekintélyes Times-ban így fogalmaz az ADL-vezér:
De az, hogy nem tettek azonnali lépéseket Ye megbánást nem tanúsító antiszemitizmusával szemben, új kérdéseket vet fel a gyűlölettel szembeni vállalati felelősségről. Ezek a kérdések továbbra is nagyobb hatással lesznek a vállalati Amerikára, különösen, mivel még több hatalmas közösségi médiamárka, mint a Facebook, a Twitter, az Instagram és a YouTube, küzd azzal, hogy hogyan tudnak hatékonyan fellépni a növekvő antiszemitizmus és zaklatás ellen a saját felületeiken. […]
Amikor tehát egy rasszista „White Lives Matter” pólót viselt, majd zsidóellenes tirádákba kezdett, kritikus volt, hogy mindenki felszólaljon, és a márkák fellépjenek, helyesen cselekedjenek. Végül is Ye kristálytisztán kifejezte antiszemitizmusát. Az antiszemita összeesküvés-elméletek, amelyeket Ye hirdetett, évezredek óta léteznek: zsidó hatalom, zsidó ellenőrzés Hollywood felett, zsidó kapzsiság és zsidó felelősség a társadalmi problémákért. Ezek mind klasszikus antiszemita közhelyek.
Túl sok fekete híresség van az üzeneteim között, akik azt mondják, hogy szerintük helytelen az, ami Ye-vel történik, de félnek megszólalni, mert a vezetők azt mondják nekik, hogy „maradjanak ki ebből”. A megélhetésük most is veszélyben van a kapcsolatuk miatt. Ez nem helyes.
A vállalati üzenetek az elmúlt 4 évben az volt, hogy minden fekete érzés érvényes, mert „a fekete életek számítanak” – még akkor is, ha ez azt eredményezte, hogy a szomszédságainkat pusztították el [zavargások]. Most ugyanezek a vállalatok azt mondják a fekete tehetségeknek, hogy fogják be a szájukat, vagy elveszítik mindenüket.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
