Az akolitusok rendszeres találkozói „arra szolgálnak, hogy a tagok a tapasztalataikat megoszthassák egymással. De ez a színtere a közös imának, tanulásnak és munkának is, amelyek a közösség összetartó erejét jelentik” – szerepelt a Szombathelyi Egyházmegye közel ötven akolitusának elküldött meghívóban, melyben a székesegyházi főlébánián október 8-án tartandó találkozóra invitálták őket.
A fenti idézet a 2021. szeptember 1-én kihirdetett Akolitusok szabályzatából vett részlet, mely dokumentum a pasztorális helynökség felügyeletével, már felavatott aktív akolitusok bevonásával született meg, és közel egy éve Székely János megyéspüspök aláírásával vált hivatalossá.
Fiatal közösségről van szó, olyan közösségről, amely korábban egyáltalán nem létezett a Szombathelyi Egyházmegyében. Az akolitusszolgálat tevékenységeinek beleszövése az egyes plébániák és az egyházmegye életébe még kezdeti fázisban van. Az első akolituscsapat képzése 2019-ben fejeződött be, a második csoport avatására idén januárban került sor. „Reménykedünk abban, hogy sokszínű csapatunk új energiákat, új impulzusokat visz Egyházunk mindennapjaiba, ünnepeibe, szem előtt tartva minden pillanatban, hogy bármilyen cselekedetünk, szervezőmunkánk, szolgálatunk középpontjában Jézus tanítványként való követése áll. Amit pedig még kiemelten hangsúlyozni kell: minden tevékenységet a lelkipásztorainkkal, püspökünkkel való egység jegyében kell megtennünk, megélnünk” – olvasható a Frigy József, Dr. Marx Gyula és Németh Ervin akolitusok által megfogalmazott beszámolóban.
A tanulást és a tapasztalatok megosztását szolgálta az október 8-án, szombaton tartott találkozó programja is, melynek egyes témaköreit Pászner Gábor akolitus-titkár vezetésével a közösség tagjai maguk alakították a szervezés során.
A köszöntő, majd a bevezető ének és ima után Ipacs Bence atya adott tájékoztatást az akolitusok kompetenciáiról, áttekintve a bevezetés előtt álló új Római Misekönyv változásait, kiemelve a szentmise liturgiájában való részvételről, akolitusként való szolgálatról szóló általános rendelkezéseket.
A résztvevők ezt követően kisebb csoportokban beszélték meg a hallottakat, melynek során szóba kerültek az egymás plébániáin élő gyakorlati tapasztalatok is, a jó és a rossz, a helyes és a helytelen helyi szokások és megoldások. Sok hasznos és érdekes felvetés, javaslat hangzott el az összegzés során.
Délután a Zárda-templomban folytatódtak a programok, melyek a „lelki továbbképzést” voltak hivatottak szolgálni. Marx Gyula diakónusjelölt előadását, gondolatait hallgatták meg a résztvevők a lelki béke megőrzésével kapcsolatban. A belső harmónia meghatározásához Jób könyvét (Jób 1,21) és Szent Pál apostol filippiekhez írt levelét (Fil 4,4–7) hívva segítségül megállapította: a lelki béke teljes Istenre hagyatkozás, egy attitűd, mely a mélységes istenhiten alapul, belső nyugalmat, örömöt sugároz, hálás szívet eredményez.
A lelki béke fontosságát többek között az adja, hogy ezen alapul egyik legfontosabb megbízásunk, az evangelizáció, Isten örömhírének terjesztése; megszerzésének eszközei az ima, a szentségek gyakori vétele, a Szentírás olvasása, a rendszeres sport, az elégséges alvás és a keresztény közösségek. Ha ezek elvesznek, az biztos jele annak, hogy át kell gondolnunk a napirendünket – hangsúlyozta Marx Gyula.
Ezután Kürnyek Róbert pasztorális helynök előadása, személyes tanúságtétele hangzott el. Arra hívta fel a figyelmet, hogy Isten jelenlétében sokkal tisztábban kirajzolódik szolgálatunk jelentősége és abban való szerepünk.
„A délelőtt folyamán a csoportos beszélgetésekben kihallható volt az a buzgalom, hogy mennyire szeretnénk meghatározó szerepet betölteni a liturgiában. (…) papok szeretnénk lenni a tevékenységünkben. Úgy gondoljuk, hogy buzgóságunkkal valami olyat tudunk hozzátenni a szertartásokhoz, amitől valamiképpen jobb lesz a hatékonysága a hívek felé – szerepel az összefoglalóban. – Vagy talán mi szeretnénk játszani a főszerepet? Pedig
Részünkről a szolgálatnak úgy kell megjelennie, mint ahogy a Szűzanya segítette egész életében a Fiát. Nagy odafigyeléssel és végtelen szeretettel kell a ránk bízott közösséget támogatni. Nem kitűnni kell a többiek közül, hanem a háttérben imádsággal, csendes támogatással, folyamatos jelenléttel biztosítani a dolgok előremenetelét. Persze a szerepünket és a hozzá tartozó feladatainkat a legmegfelelőbben töltsük be.
(…) a szolgálatunkból eredő kisebb feladatokat is értékeljük, és ne feledjük, a mise az egy ünnep, a hét többi hat napjára is marad nagyon sok feladat, ami meghatározó lehet egy plébánia életében. Mindezeket legjobban az imádságban tudjuk megalapozni, ahogy a Szűzanya is az elhangzott szavakat elrejtette a szívébe és el-el gondolkodott rajtuk.
Az Ige a Szentírás arra való, hogy megjegyezzük a benne lévő szavakat, történéseket és elővegyük a különböző élethelyzetekben. Aztán az életpéldánkkal, vagy az Ige továbbadásával tanúságot tegyünk Istenről. Küldetésünket a hiteles élettel és a mindenkor belőlünk sugárzó istenszeretettel tudjuk a legjobban ellátni. Az életszentséget a legjobban az imádságból az Úrral együtt töltött időből fakadó indíttatásból lehet megvalósítani, de ez sem öncélú, hanem mindez az Isten dicsőségét és az emberek javát kell, hogy szolgálja.”
A találkozón jelenlévők közös szentségimádáson vettek részt. A délután csúcsa pedig a szentmise volt, ahol az elhangzottakat megvalósíthatták a liturgiában – ki szolgálattal, ki csendben, gyönyörköve az Úr jelenlétében.
Az egyházmegye akolitusai közül néhányan, Székely János püspök támogatásával, már az állandódiakónus-képzésben vesznek részt, akik jövőre világiakként az egyházi rend szentségében is részesülhetnek. „Elköteleződés, talán ez jellemzi ezt a csapatot leginkább. Mind közelebb kerülni Istenhez, apostolkodással másokat is közel hozni hozzá, megismertetni az Ő országát, az Ő örömét. Talán nem teljesen magánvélemény, de olyan szeretet-közösség kialakulásának lehetünk tanúi, amelyet az őskeresztények mindent odaadó lelkesedéséhez, egymás iránt megélt testvéri viszonyához lehetne hasonlítani. Úgyhogy nemcsak a szombati foglalkozás érte el célját, hanem az egyházmegyében választott út, a világiak számára megfogalmazott akolitusküldetés is egyre inkább kiteljesedni látszik, és Egyházunk számára, mindannyiunk számára értékes tartalommal töltődik fel. Az út elején járunk, (…) de imánkkal kérhetjük a Szentlélek Istent: »taníts minket a követendő útra, és arra is, miként járjunk rajta.« Imádság, tanulás és munka, ez az akolitusok életszabályzata.”
Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
