Ezzel a mondattal lehetne talán a legjobban összefoglalni a Nemzetközi Valutaalapnak a napokban megjelent világgazdasági előrejelzését.
Az IMF szerint globális válságra még jövőre sincs kilátás, de a világgazdaság előtt három nagy kihívás áll, melyek nagymértékben növelik az elkövetkező hónapok bizonytalanságát. Az első kihívás természetesen az orosz–ukrán háború, mely több csatornán keresztül hat negatívan a világgazdaságra. A második kihívás a kitartóan magas infláció, mely részben éppen az orosz–ukrán háború gazdasági hatásainak köszönhető. Nálunk talán kisebb teret kap a harmadik kihívás, de Kína gyengülő gazdasági növekedése is komoly hatással van a világgazdaságra. Ezek a kihívások önmagukban is elegendőek lennének arra, hogy pesszimistává tegyék a gazdasági elemzőket, de együttes hatásukat ma még nem is tudjuk igazán felmérni.
A kockázatokat látva a Nemzetközi Valutaalap elemzői újfent csökkentették a világgazdaság jövő évi növekedési kilátásait. A januári 3,8 százalékos növekedési prognózisból októberre már csak 2,7 százalék maradt, és várható, hogy a januárban esedékes következő előrejelzésben a növekedési kilátások tovább romlanak. Első látásra azt mondhatjuk, hogy a 2,7 százalékos gazdasági növekedés azért nem olyan rossz, a világgazdaságnak voltak már rosszabb évei is. Ez igaz is, de a felszín alatt jól látható, hogy a gazdasági növekedést 2023-ban döntő mértékben a fejlődő országok biztosítják be, a gazdaságilag fejlett országok csak 1,1 százalékkal növekednek majd. Szlovákia számára aggodalomra ad okot, hogy az eurózóna gazdasága még ennél is gyengébben teljesít majd, és a legfontosabb európai gazdaságok közül Németország és Olaszország is egyaránt a recesszió felé tart. Ebben a forgatókönyvben azonban még nincs benne az orosz földgáz teljes leállása a téli hónapokban, ami az eurózóna egészét mély recesszióba taszíthatja.
Az elmúlt néhány évtizedben a gyengébb években legalább Kína gyors gazdasági növekedésére lehetett számítani, de mára már a világgazdaság ezt a biztonsági hálót is elvesztette. AZ IMF szerint Kína gazdasági növekedése az idén csak 3,2 százalékos lesz, és ez a növekedés jövőre is csak 4,4 százalékra gyorsul. Kínától ilyen gyenge gazdasági növekedést a globális koronavírus-járvány által sújtott 2020-at leszámítva utoljára évtizedekkel ezelőtt láttunk. A kínai gazdaság jelenleg szintén több kihívással küzd, de a gazdasági növekedést legnagyobb mértékben a kínai politikai vezetés által rögeszmésen követett zéró Covid-politika gátolja. Amíg Hszi Csin-ping kínai pártfőtitkár ragaszkodik a zéró Covid eszméjéhez, addig aligha várhatjuk, hogy Kína ismét a világgazdaság motorjává váljon.
A világgazdaság elkövetkező hónapjaiban nagy szerepet játszanak majd a legfontosabb gazdaságok jegybankjai is, melyek jelenleg a magas infláció és a gyengülő gazdasági növekedés malomkövei között őrlődnek. A jelek arra utalnak, hogy a jegybankok vezetői ma az infláció letörését részesítik előnyben még akkor is, ha a magasabb kamatlábak esetleg gazdasági visszaeséssel járnak. Ezek több csatornán keresztül szivárognak be a fejlett országok gazdaságaiba, és egyaránt visszafogják a lakossági fogyasztást és a vállalati befektetéseket is. A jegybankok azonban hajlandóak ezt a lehetőséget is megkockáztatni, mert jelenleg jobban tartanak a kitartóan magas infláció gazdasági következményeitől, mint egy rövid távú recessziótól. 2023 ezért bonyolult év lesz a világgazdaság számára, amihez a politikai és gazdasági vezetőknek csak egy tanácsot lehet adni – reménykedjetek a legjobban, de készüljetek a legrosszabbra!
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
