Nyitókép: Körkép.sk
Ugyanúgy, mint minden esztendőben, október 6-án az aradi vértanúkra és a komáromi hősökre emlékezett a város. Szomorú gyásznap ez az összmagyarság történelmében, mégis különös erővel hat az utókorra. Ilyenkor a Kárpát-medence sok-sok településén kigyulladnak az emlékezés lángjai, és az egykori hősök tiszteletet parancsoló magatartása ma is példaként idéződik elénk.
Komárom Város ünnepi megemlékezése délután öt órakor kezdődött a Klapka György téren, ahol elsőként a Concordia Vegyeskar hangjai csendültek fel, majd pedig Panyi Ágota, az ÉS Polgári Társulás tagjának szavalatában Ady Endre verse hangzott el.
Őszi napnak mosolygása, Őszi rózsa hervadása, Őszi szélnek bús keserve Egy-egy könny a szentelt helyre, Hol megváltott – hősi áron – Becsületet, dicsőséget Az aradi tizenhárom.
A nyitóműsort követően Farkas Adrianna gimnáziumi tanár, a Csemadok Komáromi Szervezetének elnökségi tagja köszöntötte az egybegyűlt ünnepi tömeget, külön felsorolva a jelenlévő politikai, társadalmi és civil szervezeteket.
A rendezvény ünnepi szónoka Szabó Beáta a komáromi Gépipari és Elektrotechnikai Szakközépiskola tanára volt, aki beszédének nyitógondolatait Petőfi Sándor legutolsó ránk maradt versére építette, melyben a költő szinte prófétai meglátással, még 1849 júliusában vetette papírra, mintegy előre jelezve a rá következő hetek, hónapok rémségeit, a Komáromtól Temesvárig terjedő csaták és ütközetek élet-halál harcait.
„Szörnyű idő, szörnyű idő! S a szörnyüség mindegyre nő. Talán az ég megesküvék, Hogy a magyart kiirtja.”
Szabó Beáta ünnepi beszédében részleteiben elemezte Komárom és Klapka György szerepét:
„A több mint negyedmilliós osztrák-orosz haderő elsöprő túlerőt jelentett a már közel egy éve harcban álló, fáradt és meggyötört magyar csapatok számára. Vajon fordult volna a kocka, ha a legerősebb magyar kézen lévő vár, a komáromi erősség környékére vonták volna össze a magyar seregeket? Hiszen Komárom a végsőkön túl is kitartott, s a vár kiürítése mindössze egyetlen-egy nappal előzte meg az aradi vértanúk kivégzésének időpontját.
Az utolsó csepp vére ontására is elszánt várőrség végül feladta a várat, amely… kívülről való segítséget nem remélhetett. Klapka egyetlen célja az volt, hogy az ellenséget békealkudozásra kényszerítse… Az ország elhagyására kényszerített honvéd tábornok, Klapka György csak 6 nappal később szerzett tudomást a véres megtorlásról.”
A szónok zárógondolataiban visszatért Petőfihez, aki ma megnyugodva és talán kicsit büszkén tekinthet az utókorra, mert maradt ember, aki elbeszélte, s akik tovább adták az eszmét, amivel megteremtették a veszteségek és hősök kultuszát, amely az elnyomott, kis nemzetek történelmének, fennmaradásának és létének éltető ereje.
Az ünnepi műsort a Concordia Vegyeskar hazafias dallamokkal, népi énekekkel, népdalokkal tette felemelővé, vezényelt Stubendek István karnagy.
Magyarország az én hazám, itt nevelt fel apám, anyám, Itt ringattak a bölcsőbe, e szép honnak szent ölébe. Azért oly szép ez a világ, mert a szíve Magyarország. Nincs is több ily áldott hona, ez a Földnek minden java. Ha ellenség lép a földre, bátran megyünk szembe véle. Villám a huszár vágása, hiszen Kossuth katonája.
Az énekkar előadása alatt a város elöljárói, politikai és civil szervezetei, az oktatási intézményeinek képviselői megkoszorúzták Klapka György tábornok szobrát, végül az egybegyűlt emlékező tömeg a kórussal együtt elénekelte nemzeti imádságunkat, a Himnuszt.
Az ünnepi megemlékezés az Anglia-parkban az Aradi Vértanúk Emlékoszlopánál folytatódott, ahol a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület elnökségi tagja, Szénássy Tímea mondott ünnepi köszöntőt, külön emlékezve a két komáromi várvédő mártírra, Török Ignác vezérőrnagyra, és Lenkey János huszárszázadosra. Beszédében fölelevenítette, hogy az emlékművet 18 évvel korábban, néhai Szénássy Zoltán gimnáziumi tanár kezdeményezésére emeltette az egyesület, a két komáromi várvédő mártír emléke tiszteletének jeléül.
Az ünnepi műsorban citerán közreműködött a Gépipari és Elektrotechnikai Szakközépiskola tanára, Ozsvald Dávid, és diákja, Sárkány Viktória, aki szintén egy Ady verset szavalt el.
Az aradi Golgotára Ráragyog a nap sugára, Oda hull az őszi rózsa, Hulló levél búcsucsókja; Bánat sír a száraz ágon, Ott alussza csendes álmát Az aradi tizenhárom.
Ozsvald Dávid középiskolai tanár művészi citerajátéka, és átütő erejű szép énekhangja az egész koszorúzási ünnepséget emelkedetté tette.
Jaj, de búsan süt az őszi Nap sugára Az aradi várbörtönnek ablakára Szánja azt a tizenhárom magyar vitézt Ki a tömlöc fenekén a halálra kész.
Aradi vár, aradi vár, halál völgye Tizenhárom magyar vitéz temetője Mindannyian együtt lesznek fenn az Égben Vértanúk ők árva hazánk szent ügyében
A szépen zengő citeraszó mellett az egyes társadalmi szervezetek, intézmények az Aradi Vértanúk Emlékoszlopánál is elhelyezték a kegyelet virágait.
A felemelő ünnepség, melyet kellemes őszi idővel ajándékoztak meg az égiek, a Szózat hangjaival zárult.
A szertartásként ható ünnepséget követően, a szertefoszló tömeg közt néhány lelkes diák még kántálta az emlékoszlopnál a műsorban elhangzott verset, miközben egy idős úr mécsest gyújtott, amit nagyon jó volt hallani és látni.
Őszi napnak csendes fénye, Tűzz reá a fényes égre, Bús szivünknek enyhe fényed Adjon nyugvást, békességet; Sugáridon szellem járjon S keressen fel küzdelminkben Az aradi tizenhárom. ( Ady Endre: Október 6.)
Buday Mária
A képek a szerző felvételei
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
