A címben feltett kérdés főleg azokban ébreszt déjà vu érzést, akik még megérték az egykori szénszüneteket. Ha elfogyott a szén, pár hétre bezárták az iskolákat. Habár sok évtized múlt el azóta, és állítólag egy fejlettebb, modern világban élünk, ám úgy tűnik, visszaköszön a múlt. A mindenkit sújtó energiaválság alól nem kivétel az oktatásügy sem.
Két évig a Coviddal küszködtek az iskolák. Emiatt voltak hosszabb-rövidebb ideig bezárva. Amire jó volt ez az időszak, az az online oktatás bevezetése. Ám idővel ettől is megcsömörlött diák és tanár egyaránt. Mindenki vissza akart térni az osztálytermekbe.
Sok helyütt a duplájára, triplájára kúsztak fel a gáz- és villanyszámlákon feltüntetett összegek, de a feketeleves, a java még csak most jön. Amikor a fűtési szezon beköszönt, egyáltalán nem mindegy, lesz-e mivel fűteni és az sem, mennyibe fog ez „fájni”. Az orosz–ukrán háború levét az iskolák és óvodák is megisszák. A Covid helyett most a fűtés hiánya tehet lakatot az iskolák kapujára.
Mert egy enyhébbet könnyebben elviselünk akár 18-19 fokos szobában, vastag pulcsiban és meleg zokniban is, ahogy az „okos” EU-s képviselők is ajánlják… De mi van, ha most aztán bekeményít, megmutatja csúnyább, zordabb arcát és mínuszos hőmérsékletű nappalokat, éjszakákat hoz?
Üljenek a gyerekek nagykabátban, csizmában az osztálytermekben, vagy igyák a teát literszámra? Esetleg maradjanak otthon és ismét legyen távoktatás? Lehet, ez utóbbit a jelenleg miniszter nélküli oktatási tárca nem is bánná. Amit eddig tett ez ügyben, az a kompenzáció beígérése volt. Ám mint tudjuk, ígéretekkel tele van a padlás. Az iskolavezetők és az önkormányzatok, úgy tűnik, egyedül maradtak ezekkel a nyomasztó gondokkal is.
Ráfizetés elszámoláskor
Még semmit sem tudunk, ugyanolyan bizonytalanság uralkodik ez ügyben az iskolákban is, mint a társadalomban. A gázszolgáltatónk viszont már jelezte, hogy az éves elszámoláskor 60-70 százalékos ráfizetésre számítsunk, de hogy pontosan mennyire, azt még nem tudta megmondani. Ráadásul jövőre lejár a szerződésünk. Útmutató, a rezsiköltségeket illetően nincs, semmi, csak annyi, hogy a minisztérium semmiképpen sem akarja bezárni az iskolákat, nem akar távoktatást”
– mondja el megkeresésünkre Nagy Árpád, a Felvidék egyik legnagyobb magyar oktatási intézményének, a dunaszerdahelyi Szabó Gyula Alapiskolának az igazgatója. S hogy mi lesz jövőre? Hát arról még fogalmuk sincs.
Egy másik, 1–4. osztályos kisiskola igazgatója korábban azt mesélte, semmiképp sem szeretnék bezárni az iskolájukat és áttérni a távoktatásra a kifizethetetlen gáz- és villanyszámlák miatt. Mert ha ezt megtennék, félő, hogy a szülők átvinnék a nagyobb városi iskolába a csemetéiket és akkor végleg lehúzhatnák a rolót. A szülők ugyanis torkig vannak a távoktatással, és nem is tudnának otthon maradni a gyerekekkel huzamosabb ideig.
Segíts magadon, az isten is megsegít?
„Magunkra vagyunk hagyatva, mint mindig” – sommázza Őry Péter, Csallóközcsütörtök polgármestere, amikor az iskolák fenntartásának egyre nagyobb gondjáról kérdezzük. A fejpénz a 100 fő alatti iskolákban már eddig sem volt elég az intézmény fenntartásához, az önkormányzatok pótolták a hiányt. El tudja képzelni, hogy lesznek iskolák, ahol a gázszámlát nem fizetik ki.
A nagy, városi iskolák ezen a téren szerencsésebb helyzetben vannak. A kisiskolák sorsát viszont akár meg is pecsételheti. Nemrég száztizenhat település fogott össze azért, hogy egy ügynökségen keresztül elfogadható gázárat biztosítsunk maguknak az elkövetkező időszakra. De a helyzet az, hogy nincs szolgáltató, aki fix árat tudna mondani akárcsak az elkövetkező egy évre. Nincs szolgáltató, vállalat, aki jelentkezne a közbeszerzésre”
– szemlélteti az eléggé kilátástalannak tűnő helyzetet.
Mint elmondja, falujában bármilyen eshetőség fennáll, akár még az iskolabezárás is. Eddig sem ültek ölbe tett kézzel, hanem vészforgatókönyvet írtak, jobban mondva korszerűsítették a fűtést, és a fűtési időszakban takarékos üzemmódra kapcsolnak.
„A folyosókat alig fogjuk fűteni, és valószínűleg a tornaterem is használaton kívül lesz télen. Az osztálytermekben szeretnénk 20 fokos hőmérsékletet biztosítani.”
Beszél arról is, hogy az emberek most még nem is gondolnak arra, hogy eljöhet az a nap, amikor elrendelik a gázszünetet, mert nincs gáz, vagy nincs miből kifizetni.
Úgy látszik, a politikus vezetők megvárják, míg az egész társadalom sokkolódik. Vagy attól, hogy nem lesz elegendő gáz, vagy attól, hogy azt nem tudják kifizetni. És akkor a villanyról még nem is beszéltünk… Hiába várunk hónapok óta arra, hogy valaki mondjon már valami biztatót, egyelőre még azt sem tudjuk, mennyibe kerül a gáz 2023-ban. Példátlan az is, hogy az új tanévet oktatási miniszter nélkül kezdtük, ami azt jelenti, hogy ez a terület ismét háttérbe szorul. Hiába prioritás az oktatásügy, mint ahogy a hatalmon lévők mindig szajkózzák, ha zavartalan működése érdekében, ezekben a nehéz időkben egy szalmát sem tesznek keresztbe. Mégis kitől várják a válaszokat az egyre sorjázó kérdésekre az iskolák?
Megjelent a MAGYAR7 38. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
