A nyomás növelése céljából az EU 13 tagállama hétfőn hivatalos levélben szólította fel az Európai Bizottságot, hogy javasoljon felső árplafont az Oroszországból importált gázra. A levél aláírói között ott van Szlovákia is. A hivatalos narratíva szerint az intézkedés az európai gázárakat hivatott letörni, ám ez a jelek szerint csak porhintés. Ha csak az orosz gázra vetnek ki ársapkát, de érintetlenül hagyják az amerikai LNG és a többi alternatív beszállítót, akkor ez nem hogy árcsökkentő hatású nem lesz, de épp ellenkezőleg: csökkenti majd kínálatot, és vele növelni az árakat. Vagyis, a kizárólag orosz gázra vonatkozó ársapka nem árkezelő intézkedés, hanem szankció. Amelynek nyilván következményei lesznek orosz részről.
Szlovákiának elvileg elemi érdeke volna az gázársapka elutasítása. Az Európába érkező vezetékes orosz gáz jelenleg már csak két korridoron keresztül áramlik: Ukrajnán keresztük a Testvériség vezetéken, ami Nagykaposnál lépi át a szlovák határt, illetve a Török Áramlat. A Testvériség jelenleg kapacitása kétharmadán működik.
Szeptember 7-én Boris Kollár házelnök, a Sme rodina elnöke még igen markánsan tiltakozott az EU “ostoba” gázársapka-javaslatáról.
“De biztosan nem ezzel kell megoldani a helyzetet, mert akkor semmilyen gáz nem lesz. (…) A mi gázvezetékünk (a Nagykaposnál bejövő folyósó – a szerk.) még működik. És ha ezt leállítják, akkor mi lesz? (…) Nekünk a lakossággal kell törődnünk. Nem fogok európai geopolitikai játszmákat űzni”
mondta akkor, ám láthatóan a kormánykoalíció cselekedetei teljesen más irányt mutatnak.
A Politico szerint az energiaárak letörésére hivatkozva 13 uniós tagállam közös levélben követeli az Európai Bizottságot, hogy tűzze narpirendre az orosz gázra kivetendő ársapka javaslatát. Brüsszel ezt eddig azért nem tette meg, mert messze nincs meg a kellő támogatottsága az ötletnek, ráadásul komoly széthuzást teremthet az EU-n belül. Főleg, hogy a belga-német koprodukciós javaslatot az össze importált gáz árának letöréséről (amelyben ugyan az amerikai LNG is szerepelne) Brüsszel korábban csípőből elutasítota.
Most a következő országok próbálják növelni a nyomást az ársapka irányába a Bizottságon:
Lengyelországon és a balti országokon nem kell csodálkozni, politikájuk a radikális oroszellenességen alapul ebben a kérdésben. Portugália és Spanyolország a tengerentúlról szerzi be szükségleteit, ráadásul nagyon szeretnék, ha uniós forrásokból építhetnének meg egy Pireneusoktól Közép-Európáig haladó gázvezetéket, amelyen majd amerikai és más nyugat LNG-t szállítanának, természetesen busás tranzitjövedelmet biztosítva Madridnak…
Látva a listát, nincs meg a szükséges minősített többség, mert a fajsúlyos országok nem csatlakoztak (Németország, Franciaország), és persze nincs ott Magyarország és Csehország sem – pedig a csehek most soros uniós elnökök.
Miért nem kellene ott lennie a listán Szlovákiának?
Szlovákia szereplése a listán nem csak azért kirívó, mert korábbi politikai nyilatkozatok más álláspontot sejtettek, hanem azért is, mert elvileg alapvető érdeke lenne az Ukrajnán keresztül érkező orosz gázszállítások fenntartása – amíg csak lehetséges. A gázársapka hírére reagálva az oroszok már korábban jelezték, hogy ebben az esetben nem szállítanak gázt.
Igaz, hogy Szlovákia ezt a telet elvileg (papíron) kifedte. Részben gáztárolóival, részben elszerződött mennyiségekkel (amelyek teljesítése egyébként más országok jóindulatától függ egy alapvetően gázhiányos piacon). Ugyanakkor az idei télen a gázcsapok fokozatos elzárása ellenére még mindig jelentős mennyiségű orosz gáz érkezett Európába és Szlovákiába. Látva az ukrajnai helyzetet, ha az oroszoknak okot ad Európa a gázcsapok totális elzárására, akkor Moszkva nem fog hezitálni. Ez pedig három dologgal jár.
Az egyik, hogy jövőre nem számíthat Európa az idén még becsordogáló orosz gázmennyiségekre, és teljes szükségletét drágább (és folyamtosan dráguló) alternatív forrásokból kell beszereznie.
A másik, hogy Szlovákia is kénytelen lesz drágább gázzal kifedni az orosz gáz hiányát, ráadásul versenyeznie kell saját nyugati partnereivel ugyanazokért a mennyiségekért. A világ LNG termelése jelenleg nincs felkészülve arra, hogy Európa teljes ellátását biztosítsa, az európai terminálok pedig nincsenek felkészülve arra, hogy fogadni tudják az LNG-t a szükséges mennyiségben. Már most több szakértő arra figyelmeztet, hogy még az ideinél is durvább gázellátási válság jöhet a következő, 2023/2024-es télen.
A harmadik: a háború kimenetelétől függetlenül igen nehéz elképzelni, hogy egyik napról a másikra majd vissza lehetne térni az orosz gázszállításokra, akár csak részben is, ha elfajulnak a dolgok. Szlovákia a jelek szerint ennek ellenére igen könnyelműen felvállalja a nyugati mainstream által sulykolt javaslatokat.
Boris Kollár a fenti idézetben nem véletlenül példálózott Bulgáriával. Ott az előző kormány a rubelfizetés elutasításával igen könnyeden lemondott az orosz gázszállításokról még tavasszal. Míg meleg volt, nem volt pánik. Ám kiderült, hogy nincs elég megfizethető árú alternatív gázforrás, és nincs elég terminál a mennyiségek célbajuttatására, és ami volt, az is csillagászati összegekbe került az államnak. A gazdaság és a háztartások ma egyaránt pánikolnak. A nyugat-barát kormány közben persze még tavasszal megbukott, így nem kellett helyrehozni az okozott kárt, az új ügyvivő kormány pedig most a Gazprommal egyezkedik – az oroszok azonban új szerződést akarnak, természetesen új áron.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
