Az ember azért megy fodrászhoz, hogy miközben avatott kézzel szépítik a fejét, pihenjen is egyet a diszkrét, nyugodt környezetben.
Vannak persze nők, akik itt sem képesek befogni a szájukat, és hangosan hacsétolnak olyan témákról, amelyek rajtuk kívül senkit sem érdekelnek, de a fodrászművészethez ezeknek a zavaró vendégeknek a lecsendesítése is hozzátartozik. Nagyobb a baj, amikor maga a fodrász hacsétol. Nem az enyém, hanem a kolléganője, a Juli. S ha még magához hasonló vendégre talál, akkor nem a hajpuffasztó szereknek köszönhetően dagad meg az ember feje.
Ülök a székben, csendben, nyugalomban. Bejön egy korombeli nő. Jaj, Julika, csináljon valamit a hajammal, a nagy melegekben lenyisszantottam belőle hátul! Legalábbis ez a lényege a percekig hadart mondatkavarodásnak. Juli leülteti a nőt, nézi a haját. Elöl is levágott belőle, ugye? Nem, csak hátul, erősködik az asszony, de Juli arckifejezését látva a tükörben egyértelmű, hogy a szemét nem kerüli el a kaszabolás, amit nem értek, miért nem lehet bevallani. Belenyírtam elöl is, meg hátul is, ennyi lenne. De a nő egyre hangosabban erősködik, hogy nem. Akkor itt miért ilyen rövid, kérdezi Juli. Nem rövid, csak a homlokom alacsony, mondja a nő, mert én hülye vagyok. Nálunk mindig azt mondták, hogy akinek alacsony a homloka, az hülye. Magának, Julika, magas homloka van, ezért olyan okos! Ugyan, ha okos lennék, máshol tartanék, nem azt a pasast választottam volna, mondja Juli. Erről jut eszembe, láttam a tévében a maga exét, nagyon okosakat mondott, lelkendezik a nő. Juli fintorog, látom a tükörben. De igen, egy fügefa volt mögötte, és a közlekedésről beszélt csupa okosat! Nem úgy, mint a politikusok… Ekkor a még mindig fintorgó Juli határozott hangon közbevág. Ne beszéljünk róluk, nem is szabad rájuk gondolnunk, mert ahogy a lelki vezetőm is mondja, nem szabad a rosszat hizlalni azzal, hogy rá gondolunk. Az ego tehet mindenről, tudja, a testünk csak egy porhüvely, porból lettél, porrá leszel, de a lélek él, bezzeg ezt a templomokban nem mondják! No, ekkor közbeszólok: már hogyne mondanák, hisz ez a lényeg. Juli visszakozik, jó, lehet, hogy mondják, mondja, én nem járok templomba, mert a papok disznók, mind disznó, olvashatta, miket csinálnak. Igen, van köztük disznó is, de nem mind az, válaszolom, mire Juli, de igen, ha egy disznó, akkor mind az. Akkor ez azt jelenti, hogy ha egy fodrász fuser, akkor mind az, kérdezem, de még mielőtt válaszolna, isteni beavatkozásként belép egy fiatal lány az anyjával, és zokogva elpanaszolják, hogy az a fuser fodrász lenyeste a frufrut, mert minden fodrász fuser… Pillanatnyi csönd után megszólal a Juli, hogy azért nem mindegyik az, majd ő kijavítja azt a frufrut – nem tudom, hogyan, ha le van nyesve –, de mit kell emiatt bőgni, hiszen nem életbe vágó dolog ez, mondja a kamaszkorú lánynak. Amikor meg elmegy az idősebb nő, ránevet a szipogó tinire. Látta a vén banyát? Még ez is szép akarna lenni. Jaj, nők, hát menthetetlen ez a maguk egója, sóhajtja.
Mondanám neki, hogy ebből él. De azt hiszem, inkább szalont váltok.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
