Horror és művészfilm elegye

Horror és művészfilm elegye

Nope (Nem) című új film-jében Jordan Peele rendező szemtelen takarmányt szór elénk, melyet két pofára zabálhat a néző, főleg úgy, hogy közös étkezésnek véli a mozizást. Ez ám a filmvarázslat! Abrak(adabra).

A rémálomgyár ezúttal nem szakadt az Cowboyok és űrlények feneketlen poklába, inkább shymalani magasságokba(n) szállt el. A logline a szalmakalapos sz(c)éna során bomlik ki, melyet maguk a közreműködők regélnek el. A hobbifüves, a mázlista, a lovaslány és az opponált operatőr közösen oldaná el és fel a gordyuszi (sic!) csomót. A kietlen tájon, e sivár vidéken egymást érik a kiszólások: „ez nem valami western”! Dehogynem, neowestern. Egyfajta hibrid. Műfajkeverék. Friss blődli a határvidéken. Nagy pillanat az övék: Ophrának való anyag. Szellemet látnak, azonsíthatatlan légi jelenséget (UAP), melyet sztárlasszóval zaboláznának. Csak meg kell rázni a kajacsengőt! Gömböc arra ugrik. „Milyen tökéletes baromság ez!“

Hírdetés

Művész(E.T.)i vezetőnk mozgóképes (sokk)hatásait az eredeti King Kongban (1933), a Jurassic Park (1993) felvezetőjében, a Zsigmond Vilmos által fényképezett Harmadik típusú találkozásokban (1977), a Jelek (2002) mentén és az Óz, a csodák csodájában (1939) lelte meg. Szokatlan narratív módszerekkel, újszerű megközelítésekkel? Inkább baljós idézetekkel, homályos motívumokkal. Szép, nagyra fújt lufivá dagadva.

Kaszás Dávid


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »