Amikor már azt hinnénk, végleg elegünk van belőle, a könyökünkön jön ki, olyankor mindig előrukkol valamivel…
Amikor már azt hinnénk, végleg elegünk van belőle, a könyökünkön jön ki, olyankor mindig előrukkol valamivel, és mi kénytelenek vagyunk belátni: ez az ürge mindig tud munícióval szolgálni. Igen, Márki-Zay Péterről beszélek. Figyeljék csak, mit nyilatkozott minap a balliberális Magyar Hangnak: „Még június közepén is érkezett több száz millió forintos támogatás az Egyesült Államokból, több száz milliós adomány.” Mármint az ellenzéki kampányhoz, a Mindenki Magyarországa Mozgalom számlájára. Igen, jól olvassák: több száz milliós támogatást toltak alájuk az Egyesült Államokból ismeretlen „filantrópok” még júniusban is, noha két hónappal korábban akkorát buktak a választáson, hogy a Holdról is látszott. Hogy április 3-a előtt mennyit kaptak, azt egyelőre nem árulta el a Péter, de legyünk türelemmel, talán majd a következő interjúban jobban megered a nyelve.
Azt viszont már most kifecsegte, hogy az amerikai százmilliók segítségével tudták kifizetni a kampány utolsó számláit. Is. Meg a korábbiak némelyikét. „Mi ebből fizettük a számlákat folyamatosan. A számlákhoz szükséges mértékben kaptunk még támogatást júniusban is.” Ráadásul maradt is csaknem százmilliócska „a több milliárdos kampány végén” – fűzte hozzá. Hát nem csodálatos?! Milyen jótét lelkek élnek ott a tengeren túl, hogy mindenféle hátsó szándék és elvárás nélkül, pusztán Márki-Zay Péter két szép szeméért ideküldenek egy ifányi kampánypénzt?! Könnybe lábad a szemünk a meghatottságtól. Az nyilván csak a sötétben bujkáló, fideszes rezsimszolgák rágalma, miszerint az amerikai nagybácsik annak reményében küldték a százmilliókat, hogy esetleges hatalomra kerülésük után Márki-Zayék – különböző trükkös módszerekkel, jutalékos rendszerben, nokiás dobozokban, így-úgy – úgyis kamatostul visszafizetik. S az is rosszindulatú spekuláció, hogy a pénzért cserébe úgy táncoltak volna, ahogy az adományozók fütyülnek.
Ugyan! Teljesen kizárt, hogy Márki-Zayék csupán azért ismételgették a kampányban a nyugati balliberálisok kedvenc lózungjait (korrupció elleni harc, migránsok betelepítése, LMBTQ-emberek előjogai, vesszen Putyin és a rezsicsökkentés!, küldjünk fegyvert az ukránoknak és a többi), mert odakintről erre kaptak megrendelést. Ők mindezeket saját kútfőből merítették, belső késztetésből szajkózták. S dehogy amerikai (meg brüsszeli) parancsra biztatták híveiket érvénytelen voksolásra a gyermekvédelmi népszavazáson! Merő véletlen, hogy minden témájuk, ötletük, üzenetük pont ugyanaz, mint nyugati kebelbarátaiké. Hihető.
Ilyenkor mindenféle gondolataink támadhatnak. Például: milyen jó, hogy kegyesen befogadott és fölzárkóztat minket ez a sokszínű, toleráns nyugati világ. Micsoda boldogság, hogy nem szól bele a belügyeinkbe, nem tömi tele dollárral a számára kedves ügynökpártokat, s nem szekírozza halálra azokat, amelyeket ki nem állhat. (Ja, de.) Márki-Zay Péter beismerő vallomása nyomán megerősödhet a gyanúnk, hogy a magyarországi baloldal éppen annyira önálló entitás, mint mondjuk a gyökérrontó taplógomba (Heterobasidion annosum).
Mindamellett, hogy külföldről pénzelik meg hogy korábban többfunkciós kandelábereket emlegetett a fideszesek kapcsán, Márki-Zay volt az is, aki a hétvégi Tranziton odament közös fényképezkedésre a megafonosokhoz. Amin aztán Vágó István a BKV-járműjavítóból alaposan kiakadt. Vágó DK-ja ugyanis nem szelfizni szeretne a fideszesekkel, hanem lövetni rájuk, esetleg rács mögé dugni mindet. Miként tizenhat esztendeje. Vágóékhoz képest Márki-Zay Péter már-már emberarcú, joviális figura. Azt hiszem, több felületet kellene neki adni, még több kamerát, mikrofont elé tolni: beszéljen csak, mondjon el mindent, ami belészorult!
Pilhál Tamás – www.magyarnemzet.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
