Moszkvát is meglepte, hogy az ukrán kikötőkből hajókkal exportált élelmiszerek nagy része eddig nem a rászoruló országokba, hanem a gazdag nyugati államokba került.
Bár az orosz háború kétségtelenül valós problémákat okozott a globális élelmiszerpiacokon, a gondok más és összetettebb jellegűek, mint amit a legtöbb híradás sugall – írta Nancy Quian. Ezt támasztja alá az a hír, hogy még Moszkvát is meglepte, hogy az ukrán kikötőkből hajókkal exportált élelmiszerek nagy része eddig nem a rászoruló országokba, hanem a gazdag nyugati államokba került.
Az ukrán élelmiszer-szállítmányok orosz blokádja és a háború miatt az ukrán termés esetleges elvesztése uralta az elmúlt hónapok címlapjait. Február és június között a búza világpiaci ára több mint 60 százalékkal megugrott, ami humanitárius aggodalmakat váltott ki és több nemzetközi fejlesztési ügynökség figyelmeztetett a szegény afrikai és ázsiai országok fokozódó élelmiszer-biztonságának hiányára.
De Nancy Quian sok ilyen szalagcímetfélrevezetőnek tart, ugyanis a szegény országokban a kalóriák mintegy 80 százaléka gabonafélékből származik. A legfontosabb a rizs, Ázsia fő alapélelmiszere, amely a fejlődő világban az egy főre jutó kalória bevitel 27 százalékát teszi ki. Az olyan országokban, mint Mianmar és Kambodzsa, viszont a napi beviteli érték 80 százalékát adja. Afrikában viszont a kukorica a legfontosabb létfenntartási gabonaféle. A világ kukoricatermésének mintegy 30 százalékát az afrikai országokban fogyasztják el. Malawiban, Lesothóban és Kenyában évente átlagosan 90-180 kilogrammot.
A búza, amely globálisan a második legfontosabb gabonaféle, viszonylag jelentéktelen szerepet játszik a szegény országokban. Az egy főre jutó éves búzafogyasztásuk csak 17 kilogramm körül van a Szaharától délre fekvő Afrikában.
Ebből a szempontból is érdemes átgondolni Ukrajna szerepét a globális élelmiszerellátásban, hiszen 2020-ban nagyon kevés rizst exportált, 18 millió tonna búzát és 28 millió tonna kukoricát. Oroszország (37,3 millió tonna), az Egyesült Államok (26 millió tonna), Kanada (26 millió tonna) és Franciaország (19,8 millió tonna) után volt az ötödik legnagyobb búzaexportőr, és a negyedik legnagyobb kukoricaexportőr az USA (52 millió tonna), Argentína (37 millió tonna) és Brazília (34 millió tonna) után.
Nancy Quian szerint ezért az ukrán búza és kukorica elvesztése önmagában nem okozhat élelmezési bizonytalanságot a szegény országokban, mivel a termelés és a más országokból származó export növekedhet.
Könnyen pótolható. Például a kukoricától függő szegény országok a kukorica nagy részét saját maguk termelik meg, és nagyon kevés importtermékük származik Ukrajnából. Kenya például 2020-ban mindössze 11 818 tonnát importált Ukrajnából. Ekkora hiány szerinte viszonylag könnyen pótolható, különösen, ha figyelembe vesszük: világviszonylatban a világon megtermelt kukoricának csupán 15 százalékát fogyasztják el élelmiszerként. Az Egyesült Államokban, amely a világ legnagyobb kukoricatermelője, évente 10-12 millió tonnát használnak fel édesítőszer előállítására.
Nancy Quian szerint az ukrán búza elvesztését könnyen kipótolhatjákmás termelők. A múltbeli termelési adatok azt mutatják, hogy sok ország jelenleg nem használja ki a teljes termelési kapacitását. Ha például az USA búzakivitelét a jelenlegi 26 millió tonnás szintről az 1981-es 44 millió tonnás csúcsra emelnénk, az jóval felülkompenzálná Ukrajna teljes búzaexportjának kiesését.
Quian arra is felhívja a figyelmet, hogy a műtrágyahiány veszélye is azért került a címlapokra, mert ez világszerte csökkentheti a kínálatot és növelheti az élelmiszerek árát. Ukrajna azonban a világ műtrágyakivitelének mindössze 0,8 százalékát adja.
Mindent összevetve, a szegény országokat nem érintheti jelentősen az ukrán mezőgazdasági termékek elvesztése- vonja le a következtetését Nancy Quian. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az élelmezésbiztonsággal kapcsolatos aggodalmak túlzóak lennének. A problémák egyszerűen mások és összetettebbek, mint amit a szalagcímek sugallnak.
Az alacsony jövedelmű országokban a 2015-ös 13 százalékról 2019-re 26 százalékra emelkedett a megfelelő minőségű táplálékkal nem rendelkezők aránya,ami olyan tényezők összjátékának köszönhető, mint az éghajlatváltozás, az intézmények működésképtelensége és a regionális fegyveres konfliktusok. Nancy Quian szerint, ha a problémát kizárólag Oroszország ukrajnai háborújával hozzuk összefüggésbe, az azzal a téves feltételezéssel jár, hogy a probléma orvosolható vagy jelentősen enyhíthető a kelet-európai háború befejezésével.
Ukrajna orosz megszállása valóban problémákat okozhat a globális élelmiszer piacokon. Rövidtávon csökkentette a globális élelmiszerellátást, de szerencsére a közelmúltbeli tárgyalások szabaddá tették a kikötőkhöz való hozzáférést és a hajózási útvonalakat. Ezenkívül a850 millió tonnaglobális gabonatartalék, amelynek 25 százaléka az USA és az Európai Unió birtokában van, szintén felhasználható az átmeneti hiányok kezelésére.
A nagyobb, hosszú távú veszélyt inkább az jelenti, hogy Oroszország – és nem pedig Ukrajna – csökkenti az exportot.
Oroszország a világ búzakivitelének 19 százalékát és a műtrágyakivitel 15 százalékát adja. Az export csökkenhet a háború, a rossz időjárás vagy egy gazdasági válság miatt, amely kisiklatja a termelést. Csökkenhet politikai okokból is, például ha Oroszország piaci erejének kihasználására törekszik, ahogyan azt a gázzal kapcsolatban is tette. Ezzel szemben Ukrajna és szövetségesei megpróbálhatják növelni az Oroszországra nehezedő gazdasági nyomást a mezőgazdasági exportjának betiltásával, amely eddig mentesült a kereskedelmi szankciók alól. A politikai ellenségeskedés valószínűleg a fegyveres konfliktus befejezése után is folytatódni fog.
Tekintettel ezekre a kockázatokra, az USA és élelmiszertermelő szövetségesei számára az észszerű válasz a növénytermesztés és a tartalékok növelése lenne. A termelés növelése lehetővé tenné a gabonatartalékok bővítését anélkül, hogy csökkentenék a globális készleteket. A nagyobb tartalékok birtokában pedig könnyebben lehet kisebb mennyiségeket felszabadítani az átmeneti hiányok kiegyenlítésére. Ezzel egyben határozott jelzést küldenének a gazdálkodóknak a termelési kapacitás fenntartására, ami segít biztosítani, hogy szükség esetén még nagyobb szintű termelést tudjanak folytatni.
Nancy Quian szerint tehát a termelés és a tartalékok növelése rövid távon mérsékelné a háború okozta zavarokat, és idővel csökkentené a globális függőséget az orosz mezőgazdasági exporttól, ami Ukrajna szövetségeseinek nagyobb politikai mozgásteret biztosít. Ezek egyben a krónikus élelmezési bizonytalanságnövekvő fenyegetésével szembesülő szegény országok számára biztosítékot jelentenének a tömeges éhínség ellen.
A professzor asszony írásának igazságát némiképp alátámasztja az orosz külügyminisztérium Nemzetközi Szervezetek Osztályának igazgatója,Petr Iljicsev kifakadása. A vezető diplomata a Ria Novosztyi lapnak úgy nyilatkozott, hogy augusztus 16-ig tizenhat hajó, 535 ezer tonna élelmiszerrel már elindulta megállapodás szerinti humanitárius folyosón. Petr Iljics kiemelte, hogy egyelőre az szállítmányok nagy része elsősorban nem búza, hanem takarmánynövények.
„Kukorica és szója, ami nem a rászoruló fejlődő országokba kerül, hanem meglepetésünkre gazdag országokba. Az Egyesült Királyságba, Írországba, Olaszországba, a Koreai Köztársaságba, Törökországba és Kínába.”
„A kezdeményezés egyeztetésekor viszont abból indultunk ki, hogy sürgősen meg kell oldani a fejlődő országok élelmiszerszektorában kialakult válságokat” – magyarázta a megdöbbenését. Hozzátette:„Ezt mindenesetre a nyugati képviselők az elmúlt hónapokban folyamatosan ismételték, hazánkat hibáztatva az ukrán gabona állítólagos blokkolásáért”.
———————-
Nancy Qian, a Northwestern University’s Kellogg School of Management vezetői közgazdaságtan és döntéstudományok professzora, a China Econ Lab és a Northwestern’s China Lab alapító igazgatója, valamint a Kellogg fejlesztési közgazdasági kezdeményezésének vezetője.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
