A mindent kell eltörölni. Hiszen, ha nincsen már semmi sem, a törpe, a gnóm, a senki hirtelen lesz valaki.
Nézzük előbb a hírt:
„Egy texasi tankerület vezetői többek között a Biblia eltávolítására is felszólították az iskolák könyvtárait, miután közérdekű panaszra vizsgálat indult több kiadvány ellen, hogy összeegyeztethetők-e a tanintézmények oktatási elveivel. (…)
A Fort Worth városához közeli Keller Független Iskolai Kerület (Keller Independent School District) vezetősége múlt héten új oktatási programot fogadott el, ami új követelményeket állapít meg az intézményekben tartható könyvekről, és harmincnapos nyilvános betekintési eljárást is előír, mielőtt az intézmények könyvtárai beszereznék őket.
Emellett átmenetileg arra kötelezik az intézményeket, hogy távolítsák el polcaikról azokat a kiadványokat, amelyek ellen az elmúlt tanévben panasz érkezett. Ezeknél a műveknél tartalmi felülvizsgálatot kell indítani, és meg kell állapítani, hogy megfelelnek-e az oktatási irányelveknek.”
Igen. Ennek pontosan így kell történnie.
Ebben a világban egyszerűen muszáj eltávolítani a Bibliát. Mert nem egyeztethető össze… Mivel is? Hát velünk.
Mi már nem vagyunk összeegyeztethetők kétezer éves önmagunkkal, mindazzal, amire egykorvolt kultúránk, civilizációnk, lelkületünk, gondolkodásunk felépült.
Mi már nem vagyunk ugyanazok. Mi mások vagyunk. Úgy is, ahogy a másságkultusz beteg prófétái hirdetik, s átvitt értelemben is. És mi, a mások, nem férhetünk meg a Bibliával.
Ó, hát hol vannak már a régi, boldog idők, amikor még csak a múltat akarták végleg eltörölni?
Ma már a mindent kell eltörölni. Végleg. Ma már a hajdan múltat eltörölni akarókat is el kell törölni. Ők is túl puhák voltak. Megalkuvók. Eltűrték például a klasszikusokat, képesek voltak együtt élni Shakespeare-rel, Mark Twainnel, Beethovennel, de még Karl Mayjal is. Képesek voltak beleélni magukat Winnetou szerepébe gyerekként.
Ó, azok a nyomorultak! Bűneik iszonytatók voltak, hullahegyeket hagytak maguk után – de legalább gondoltak valamit a világról.
A mai eltörlők, a Bibliának hadat üzenők az égvilágon semmit sem gondolnak a világról. Kizárólag önmagukról van gondolatuk. Önmagukat helyezték a világmindenség, a Teremtés kellős közepébe, s ha olykor felnéznek az égre, onnan már semmi, sem Isten, sem a Göncöl, sem a Dél Keresztje nem néz vissza rájuk, csak önmaguk eltorzult, soha ki nem elégülő képe.
„I can’t get no satisfaction / I can’t get no satisfaction / ’Cause I try, and I try, and I try, and I try…”
Igen. Tudjuk. Te szegény.
S hol van már Kányádi?
„az indián és a néger / tüzet rakni éppúgy térdel / mint a hargitán a pásztor / számolni ujjain számol / különbség ha van az égen / itt a göncöl jön föl este / fölöttük a dél keresztje”
Nincsen már Kányádi. Nincsen már indián, s nincsen már néger. Betiltották. Felülvizsgálták. E maiak végtelenül kisszerűek. Fantáziátlan és perverz világukba zárt pitiáner bűneik fognak végül mégis mindent elpusztítani.
A grandiózus, világraszóló bűnökből mindig van feltámadás. A Bibliában is ott van a feltámadás.
A pitiáner, fantáziátlan, önmagába zárt, semmiről semmit sem gondoló, soha ki nem elégülő s így egyre betegebb, nagyon kicsike bűnökből pedig csak halál van. Végső pusztulás.
De előbb még el kell törölni mindent. A mindent kell eltörölni. Hiszen, ha nincsen már semmi sem, a törpe, a gnóm, a senki hirtelen lesz valaki.
Ha eltöröltek már mindent, a semmiben ezek is képesek üdvözülni. De az ő üdvük az ördögnek sem kell, attól Lucifer is undorral fordul el.
A Biblia üdve pedig nem ilyen.
Hát akkor be kell tiltani.
Ó, Kosztolányi Sárszegének lakói még óriások voltak ezekhez képest, hiszen a „lelkük befelé kunkorodott”.
Ezeknek nincsen lelkük. Nincs, ami kunkorodjon bármerre is. Legfeljebb egy giliszta.
„Föld alól a férgek, nyűvek, mind a rög fölébe gyűlnek.”
De nem Vejnemöjnen játéka miatt, ó, dehogy! Nincsen már Vejnemöjnen. Ő nem játszik tovább. Helyette félmeztelen, kielégületlen nők smárolnak a kormányhivatalokban, míg a miniszterelnök drogtesztet csináltat, bizonyítandó, hogy ő is egy senki.
Ma azért gyűlnek rög fölébe férgek, nyűvek, mert idefent barátokra, testvérekre lelnek.
Az égig érő fa meg kiszáradt. A griffmadár leszerelt, együtt kapirgál a tyúkokkal, és gyomot csipeget. A hétfejű sárkány rózsaszín latexben lép fel esténként egy drag queen showban. Azt pedig nem merem elmondani, mit csinál a királyfi…
És valahol Texasban, hol egykoron cowboyok lovagoltak végtelen mezőkön marhacsordáik nyomában, a Lone Star State mélyén, egy rög fölé gyűlt nyű éppen „felülvizsgálja” a Bibliát.
Ezt azért még képzeljük el, legutoljára, kaparjuk össze emberségünk maradékát hajdanvolt lelkünk lekozmált aljáról, és lássuk őt, korunk hősét, amint éppen „felülvizsgál”.
Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! (Ugyan már! Nincs is isten!)
Isten nevét hiába szádra ne vedd! (Mondtam már! Isten nincsen! Én vagyok!)
Az Úr napját szenteld meg! (Marhaság! Akkor megyek vásárolni!)
Atyádat és anyádat tiszteld! (Minek? Hülye boomerek!)
Ne ölj! (Azt majd én eldöntöm, jó?)
Ne paráználkodj! (Ez tiszta hülye… most viszem sétálni a kutyajelmezes fiúimat pórázon, aztán meghágom őket…)
Ne lopj! (De, lopok. Jogom van hozzá.)
Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy! (Ezt konkrétan nem is értem. Mi az, hogy becsület? És mi az, hogy mások?)
Felebarátod házastársát ne kívánd! (Persze. Ahogy meghágtam a kutyuskáimat, meghágom azokat is.)
Mások tulajdonát ne kívánd! (Mondtam már, hogy nincsenek mások! Én vagyok és az én vágyaim vannak.)
A nyű elvégezte munkáját. Biblia betiltva.
„Monda az Úr Jónásnak: »Kelj fel és menj / Ninivébe, kiálts a Város ellen! / Nagy ott a baj, megáradt a gonoszság: / szennyes habjai szent lábamat mossák.«”
Micsoda? Dehogy megyek! Eszembe’ sincs! És nem azért, mert rühellem a prófétaságot, hanem azért, mert így imádom Ninivét, ahogy van! Hagyjál engem békén…
Bayer Zsolt – www.magyarnemzet.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
