A szlovákiai önkormányzatoknak hatalmas gondot okoz a gázárak drasztikus növekedése. Sokan abban bíztak, hogy ha összefognak, alacsonyabb árakat tudnak kialkudni, a helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű. Mire kellene odafigyelniük, hogy sikerrel járjanak?
A drasztikus ütemben növekvő energiaárak nem csupán a családoknak és a vállalkozásoknak okoznak gondot, az önkormányzatok is egyre nagyobb bajban vannak, a költségvetéseik összeállításánál ugyanis nem számoltak az energiaárak ilyen látványos növekedésével. Épp ezért ott spórolnak, ahol csak tudnak, felmérve azt is, hogyan tudnák növelni a bevételeiket. A találékonyabbak ugyanakkor abban bíznak, hogy ha összefognak, és közös közbeszerzés útján szerzik be a gázt, ehhez olcsóbban juthatnak hozzá.
Az összefogás előnyeiben bízó 116 önkormányzathoz csatlakozók között idősotthont, szabadidőközpontot és futballklubot is találunk. Mindannyian azt remélik, hogy az összefogásnak köszönhetően nagyobb érdeklődésre tarthatnak majd számot az energiaszolgáltatók részéről, elkerülve azt a gyakori problémát, hogy az energiaszolgáltatással kapcsolatos közbeszerzés eredménytelenül zárul. „Az utóbbi időben gyakran hallottunk arról, hogy az önkormányzatok vagy az iskolák által kiírt közbeszerzésre senki sem jelentkezett. Arra számítunk, hogy ha közösen lépünk fel, vonzóbbak leszünk a beszállítók számára” – mondta el Jozef Uhler, a Pozsonyhoz tartozó Horvátjárfalu (Jarovce) városrész polgármestere. A városrész szerinte több mint 85 ezer megawattóra éves mennyiséggel vesz részt a pályázaton.
Csak összehasonlításképpen, a Szlovák Gázművek (SPP) az egyes települések fogyasztását a kisfogyasztás szintjén, azaz évi 641,4 megawattóráig regisztrálja. Juraj Adamica, az SPP szabályozási osztályának az igazgatóhelyettese szerint azonban a pályázatokon való részvétel elmaradásának az okai a beszállítók részéről jóval sokrétűbbek. „A leggyakoribb okok közé tartozik a szerződés várható értékének a helytelen meghatározása, az energiahordozók világpiaci árának a látványos változása a pályázat kiírása és a benyújtás határideje között eltelt időszakban, vagy az indokolatlanul hosszú időszakra megszabott fix árak követelése” – sorolja Adamica. Szerinte azonban a szolgáltatóknak gondot okozhatnak az önkormányzatok által megkövetelt olyan szerződési feltételek is, amelyek szerint például ez utóbbiak nem ismerik el a szolgáltatók időközben növekvő költségeinek a jogosságát.
Jana Ambrošová, az Energiaszolgáltatók Szövetségének (ZDE) az elnöke szerint ilyen esetekben az önkormányzatok gyakran félreértik a helyzetet. „A beszállítók valóban nem jelentkeznek tömegesen a pályázatokra, de nem azért, mert az önkormányzatok nem érdeklik őket. A probléma ennél jóval összetettebb” – mutat rá Ambrošová. Szerinte a távolmaradás legfőbb oka, hogy az energiahordozókat a nagykereskedelmi piacon vásárolják, ahol jelenleg rendkívül magas, változékony és kiszámíthatatlan árak uralkodnak. Így például a szolgáltatók nem vásárolhatnak egy évre előre, és ha mégis úgy döntenek, hogy ezt megteszik, a tőzsdék és a termelők megkövetelik tőlük az ehhez szükséges hatalmas fedezetet. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy adott energiahordozó árát egy napra előre garantálhatják, egy évre azonban biztosan nem. „Ez hatalmas kockázati felárat eredményez azon önkormányzatok számára, amelyek fix árat követelnek. Gyakran olyan magas ár jön ki, hogy az energiaszolgáltatók tisztességtelennek tartják előrukkolni egy ilyen ajánlattal” – teszi hozzá az Energiaszolgáltatók Szövetségének az elnöke. Az önkormányzatokat így az a veszély fenyegeti, hogy a közös beszerzés alkalmazásával sem keltik fel az energiaszolgáltatók nagyobb érdeklődését, és a várt megtakarításoknak is búcsút inthetnek.
Az SPP tapasztalatai azt mutatják, hogy az ár szempontjából nem annyira a mennyiség, mint inkább a beszerzés időzítése, valamint a megfelelő termék kiválasztása a fontos. Például, egy kisebb önkormányzat, amely a jövő évi energiát az idei év első negyedévében szerezte be, Adamica szerint jóval alacsonyabb árral számolhat, mint egy olyan önkormányzat, amely részt vesz a közös közbeszerzésben, amelyre azonban csak az idei harmadik negyedévben kerül sor. „Az árkülönbség ez esetben megawattóránként akár 100 euró is lehet” – figyelmeztet az SPP szabályozási osztályának az igazgatóhelyettese, aki szerint mindez az árak látványos növekedésével magyarázható.
Erre a problémára is létezik azonban megoldás. Ambrošová azt javasolja, hogy az önkormányzatok osszák fel az árat egy fix és egy változó részre. Több beszállító fog jelentkezni szerinte akkor is, ha az önkormányzatok nem követelnek meg nagyfokú rugalmasságot a mennyiségek tekintetében, és lehetővé teszik az esetleges pluszköltségek felszámolását. „A tapasztalatok szerint a beszállítók szívesen látnák, ha szorosabb együttműködésre kerülne sor már a pályázati dokumentáció összeállításánál is, hogy a beszerzési folyamat gördülékenyebbé váljon” – teszi hozzá Adamica.
Nem a szolgáltatók az egyetlenek, akik rámutatnak az olyan árucikkek közös beszerzésével kapcsolatos sajátosságokra, mint a villamos energia vagy a gáz. A Közbeszerzési Hivatal azt ajánlja, hogy az ajánlatkérők vizsgálják meg a piac által kínált lehetőségeket, és rugalmasan reagáljanak azokra a változásokra, amelyek például az ukrajnai háború miatt bekövetkezhetnek.
Jaroslav Lexa, a Közbeszerzési Hivatal alelnöke szerint a pályázat sikerét a kereskedelmi és pályázati feltételek helyes meghatározása, valamint a választott fizetési mód is befolyásolhatja. Az ajánlatkérőknek a pályázat meghirdetése előtt előkészítő piaci konzultációkat kellene folytatniuk, és e konzultációk alapján kellene meghatározniuk, hogy csak a konkrét fogyasztásért vállalják-e a fizetést, vagy fix összeget fizetnek. Lexa szerint azonban nagy általánosságban elmondható, hogy a közös közbeszerzés helyes döntésnek számít.
KAMILA OLÁHOVÁ
A szerző a Trend gazdasági hetilap munkatársa
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
