Magyarország ostrom alatt áll. Nem csak politikai-ideológiai értelemben, de pénzügyi-gazdasági értelemben is. Legalábbis a jelek erre utalnak.
Érdekes és valószínűtlen véletlen, ami a Barátság-kőolajvezetékkel történt az elmúlt napokban. És szinte borítékolható, hogy bizonyos nyugati erők tesznek róla, hogy az ilyen véletlenek még gyakoribbá váljanak. Állítólag egy nyugati bank szankciós hatály alá sorolta az orosz kőolaj szállításért való fizetést. Más szakértők szerint az ukránok már tesztelik a Barátság-kőolajvezetéket, mint geopolitikai fegyvert. Mindenesetre, Kijevnek sikerült az oroszok helyett egy tőle nyugatra fekvő vállalattól pénzt kicsikarnia, a forint pedig átmenetileg meggyengült, ahogy a MOL részvényei is. Ilyen véletlenekben én nem nagyon hiszek.
Közben pedig az Európai Bizottság nyomást próbál kifejteni a sokpárti koalícióval kínlódó Csehországra, hogy mint az EU soros elnöke, kezdeményezzen szavazást Magyarország szavazati jogának megvonásáról.
Nem hinném, hogy Magyarország szavazati jogának megvonásával az EU egységesebb lenne. Azok a tagállamok ugyanis, akik eddig beálltak Budapest politikai szélárnyékába, és hagyták, hogy kiharcolja helyettük az előnyösebb kompromisszumot, most kénytelenek lennének maguk konfrontálódni Brüsszellel, annak minden mediális és politikai kényelmetlenségével együtt. Ennek ellenére Brüsszel hirtelen nem egy, nem kettő, hanem egyszerre több rebellis tagállammal kerülne szembe.
Ellenben Magyarországon is magas az infláció, és nagy szüksége van a devizára, esetünkben az euróra, hogy féken tartsa a forint elértéktelenedését. Az uniós források mondvacsinált ürügyek miatti megvonása és visszatartása ennek a szándéknak a szabotálását jelenti, amivel bizonyos erők nem csak térdre akarják kényszeríteni Budapestet, de bele akarják hajszolni az euróba is, hogy ugyanolyan kezes báránnyá tegyék, mint Szlovákiát. Hasonló cipőben járnak a lengyelek is.
Brüsszel azonban túlságosan mohó, ideológiai felsőbbrendűségébe és a vele baráti sajtó látszólagos dominanciájába vetett hite miatt könnyen elbukhat. Lehet, hogy Lengyelország Ukrajna kérdésében távolabbra került Magyarországtól, de a Bizottság elvakult ideológiai harcával megint közelebb lökte a két országot egymáshoz. A háború pedig kezd úgy alakulni, hogy a magyar és lengyel érdekek ismét közös nevezőre juthatnak
Arról nem is beszélve, hogy a valódi törésvonalak Európában még csak ezután kerülnek felszínre. Majd amikor jobboldali kormány alakul Rómában, és ezért Brüsszel az olaszokat is megzsarolja (hiszen az uniós forrásokból csak a liberális oligarchák és politikusok feneketlen zsebét szabad kitömni, nehogy már ne legyenek egész nemzetgazdaságok eladósítva a pénzügyi elit felé). Vagy amikor a németek kifogynak a gázból télen, és az addig lenézett, Berlin által felelőtlenül gazdálkodónak és pazarlónak nevezett spanyolokra, portugálokra, görögökre szorulnak rá…
Egy szó mint száz, minél hangosabbak a balliberális erőtér képviselői, annál nagyobb gyengeséget igyekeznek az ordibálással elfedni. Közép-Európa szempontjából pedig fontos, hogy ez egy sokváltozós játszma, ahol nem a visszaütés képessége, hanem az állóképesség és a bevitt ütések elviselése hozza el a győzelmet.
Komjáthy Lóránt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
