1945 augusztusában, amikor a világ nagy részén már oly sok szenvedés és keserűség után beköszöntött a béke, megszűnt a fegyverropogás, az öldöklés, a pusztítás, és az emberek bizakodva tekintettek előre, berobbant a világba a hír, hogy az amerikaiak 6-án Hirosimában majd, 9-én pedig Nagaszakiban a világtörténelem legbrutálisabb tömegpusztító fegyverét vetették be: az atombombát.
Az Enola Gay bombázó 8 óra 15 perc 17 másodperckor Hirosima fölött körözve 600 méteres magasságból 13 ezer tonna TNT-vel egyenlő hatású bombát dobott le, amelyet az amerikaiak Little Boynak, Kisfiúnak neveztek. A robbanás a várost a földdel tette egyenlővé, az azonnali áldozatok számát a japánok 68 000-re, az amerikaiak 139 000-re becsülték. A Nagaszakira ledobott Fat Man, Kövér Embernek nevezett bomba 60-80 ezer ember életét követelte. Mindmáig ebben a két esetben alkalmaztak atombombát háborús célra. A világ népeinek túlnyomó többsége akkor nem tudta és talán a nukleáris fegyver létrehozói sem mérték fel, hogy ennek a fegyvernek a birtoklása micsoda károkat okozhat.
Az atombomba előállításának ötlete illetve az ezzel összefüggő maghasadási kísérletek régen foglalkoztatták a tudósokat. Szilárd Leó már 1934-ben és 36-ban leírta a bomba elvét, de a maghasadás, az uránatom hasadásával német, dán, olasz tudósok is foglalkoztak. A második világháború egyik komoly csatája, az 1941-es Pearl Harbour-i csata után az amerikaiak komolyan nekiláttak az első atomreaktor megépítésének. Az atombombát az Amerikai Egyesült Államok a Manhatten terv keretében fejlesztették ki, ebben Teller Ede is hathatós részt vállalt. Az amerikaiakat főleg az ösztönözte, hogy kiderült, a németek is dolgoznak az atombomba megalkotásán, az ő projektjük vezetője Robert Oppenheimer volt. Az első kísérleti atombombát 1945. július 16-án robbantották fel az új-mexikói Alamogordo kísérleti telepen. A Hirosima és Nagaszaki elleni támadás azonban már úgymond élesben ment, és hatása ráébresztette a világot a rettenetes veszélyre. Azóta tudjuk, hiszen tudományos leírások, tanulmányok és a tömegtájékoztatás tudósításai adják a világ tudomására, hogy a nukleáris fegyverek egy világkatasztrófa okozói lehetnek. Ma bizonyítottan az Amerikai Egyesült Államok, Oroszország, az Egyesült Királyság, Franciaország, Kína, India, Pakisztán és Észak-Korea rendelkezik atombombával, egyes híresztelések szerint Izrael is.
A Békevilágtanács elnöksége 1978-ban augusztus 6-át, a Hirosima-i atomtámadás napját A Nukleáris fegyverek betiltásáért folyó harc világnapjává nyilvánította. Az első emberlakta település és lakói elleni atomtámadás évfordulóján az egész világ együtt emlékezik a japán néppel, Hirosima és Nagaszaki lakói pedig újra és újra minden évben megélik az ártatlan áldozatokért érzett gyászt és elkeseredettséget. Ugyanakkor igyekeznek a világ figyelmét felhívni, hogy az eredetileg békés célokra és más szándékkal kikísérletezett atomenergia veszélyes fegyver felelőtlen államfők, állami vezetők kezében. A fenyegetettség napjainkra is érvényes, különösen, hogy a szomszédunkban háború dúl. A leszerelés témája egyre többször kerül terítékre konferenciákon, értekezleteken, a kormányfők és államfők találkozóin. A teljes körű atomcsend-egyezményt 1996 óta 166 állam írta alá, köztük öt atom nagyhatalom, amelyek kötelezték magukat, hogy megtiltanak mindenféle kísérleti robbantást.
Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov 1985-ben aláírtak egy közös egyezményt, amely szerint az atomháborút nem lehet megnyerni és soha nem szabad megvívni. Csak remélhetjük, hogy azok, akik atombombával rendelkeznek, ezt meg is hallották és a gondolatot magukévá is tették.
A Hirosima és Nagaszaki elleni atomtámadásnak még ma is vannak áldozatai, a sugárfertőzés, a robbantás következményei ma is szedik áldozataikat. Az évforduló alkalmával újabb nevek kerülnek fel az 1945. augusztus 6-i és 9-i atomtámadás áldozatainak nevét megörökítő emlékműre.
A világ békeszerető népei pedig reménykednek, hogy soha nem ismétlődik meg Hirosima és Nagaszaki tragédiája, az atomenergiát, a nukleáris energiát ugyanis békés célokra, az emberiség javára is fel lehet használni, és egyáltalán nem lehet az emberek elleni támadás eszköze.
(BM/Felvidék.ma/Wikipédia)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
