Van az a sunyi megoldás – ezt a liberálisok szokták alkalmazni –, hogy ha van valami napnál világosabb, egyértelmű alapvetés, és azt valaki állítja, akkor úgy idézik, hogy elébiggyesztik: „szerinte”.
Ettől az olyan lesz, mintha az illető képzelegne vagy handabandázna.
„XYZ szerint vizet kell innunk nyári forróság alatt.” „XYZ szerint nem szabad idegeneket beengedni a házba, és kulcsra kell zárni az ajtót.”
Most Orbán tusványosi beszédét látta el ezzel a sajtójuk.
„Orbán szerint a veszélyek korába léptünk, és korábban megrendíthetetlennek hitt oszlopai repedeznek a nyugati civilizációnak.” (Telex.hu)
„Szerinte addigra eljön az idő, hogy a nyugat-európai városok lakóinak több mint fele nem európai származású lesz, ezért itt lépéseket kell tenni, hogy a fajok keveredése ne történhessen meg.” (444.hu)
És itt el is érkeztünk az új liberális hiszti lényegéhez. A miniszterelnök kimondott egy szót.
Nem, nem azt, hogy WTF vagy nem testi funkciókkal és legősibb női szereppel kapcsolatos kifejezés, annak szerintem inkább örültek volna, hanem egy hárombetűs főnév hangzott el a miniszterelnök szájából: faj.
És itt vége a világnak. Posztok és cikkek tucatjai születnek, és a világ holnaptól már nem ugyanaz, mint ma.
„A kultúrák együttéléséről, a kultúrák keveredéséről, a kultúrák megőrzéséről lehet is és kell is szabadon, polkorrekt korlátok nélkül beszélnünk. Az emberi faj viszont egy és oszthatatlan. Mindannyian egyenlő méltósággal születünk a Földre. Ha az emberi faj egységét és oszthatatlanságát megkérdőjelezzük, onnan egyetlen logikai lépés csak az emberiség felosztása alsóbb- és felsőbbrendű fajokra.”
– posztolta Schiffer András a Facebookon.
Nos, ez nyilvánvaló képtelenség. Ha azt mondom, hogy a gesztenyepürében nincs helye a mustárnak és a ketchupnak, az nem azt jelenti, hogy a mustár alsóbbrendű, pusztán nem ott a helye. És a zokni meg a tangabugyi sem tehető az evőeszközök közé, nem azért, mert a tangabugyi alacsonyabb rendű, vagy nincs rá szükség, pusztán nem ott a helye.
Attól, hogy egyes népcsoportoknak itt, Európában nincs helye, attól nem „alacsonyabb rendűek”. Gondolom a földszinten lakó Géza bácsi sem alacsonyabb rendű, attól még sincs helye a nappalimban, vagy az asszony hálószobájában.
A kultúrákhoz igenis emberek tartoznak. És az emberek népcsoportokat alkotnak. A faj szónak pedig van egy tudományos, modern, és van egy régebbi, hagyományos értelmezése. Magyar fajról tucatnyi – nem gonosz, kiirtós, XX. századi – nagyságunk beszélt és írt, és nem rendszertani értelmezésben. (Modernebb munkák esetében ajánlanám, mondjuk Beksics Gusztáv A román kérdés és a fajok harca Európában (1895), vagy Gróf Zichy Jenő etnográfiai munkáját: A magyar faj vándorlása / Kaukazusi és középázsiai utazások, 1897.) Ellenben ha odáig eljutunk, hogy szavakat tilos kimondani, az maga a terror és a rémálom.
Mit kell azon bizonygatni, hogy nem jó, ha a fajok keverednek? Persze hogy nem jó. Hogy lenne már jó? A kutya is egy faj, mégis rossz, ha eltűnik a puli vagy az agár, és lesz minden egy kutyulék. Mennyire hülyének kell lenni ahhoz, hogy valaki ne értse, pont a sokszínűség érdekében kell akadályozni a keveredést.
Kell-e bizonygatni, hogy a történelemben még nem volt példa arra, hogy a nagy egységesítésből bármikor is a befogadó jól jött volna ki. Esetleg meg kéne kérdezni a koptokat, milyen érzés, hogy az egységes és oszthatatlan emberiséget jelképező arabok megjelentek az országukban, és ők most kisebbségben, megtűrt páriaként élnek, miközben az egyiptomi állami pénzeken ott pöffeszkednek azok a történelmi jelképek, amiket ők, és nem a megszállók – egységes és oszthatatlan emberiség – hoztak létre.
De felesleges is történelmi példákba bocsátkozni. Aki nem hiszi, menjen el mondjuk Svédország egy szabadon választott no-go zónájába. Ott talán meg fogja érteni, miről is van szó.
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »