Békésy György (1899–1972) fizikus, aki 1961-ben orvosi Nobel-díjat kapott – a hivatalos indoklás szerint „a belső fül, a csiga ingerlésének fizikai mechanizmusával kapcsolatos felfedezéseiért” –, 1946-ban hagyta el végleg Magyarországot. Az 1972-ben (ötven évvel ezelőtt) bekövetkezett haláláig már sosem járt szülőhazájában, jóllehet itt élt édesanyja, valamint Lola húga (Passuth László író felesége) és Miklós öccse is, aki 1954-ben agrármérnökként Kossuth-díjat kapott.
Többször tervezte ugyan, hogy hazalátogat, sőt amikor 1961-ben megkapta a Nobel-díjat, a magyarországi hivatalos körök is szívesen vették volna, ha végleg visszatér. Ennek elsősorban politikai okai voltak, hiszen Magyarország külföldi megítélése az 1956-os forradalom bukását követő megtorlások miatt nagyon negatív volt, ezért is gondolhatták egyesek, hogy Békésy esetleges hazaköltözése javíthatna ezen a negatív képen.
Miután a magyar titkosszolgálat rendszeresen „elolvasta” Békésy és édesanyja levelezését, tudtak a tudósnak arról a vágyáról, hogy nagyon szeretné viszontlátni a családja tagjait. Egykori munkatársa, Halm Tibor (1910–1992) honvédorvos a televízióban egy műsorban felidézte kapcsolatát a Nobel-díjas tudóssal. A beszélgetést Békésy édesanyja is látta, és amikor találkozott Halm Tiborral, nemcsak megköszönte neki a visszaemlékezést, de megemlítette neki, hogy fia nagyon nehezen viseli az amerikai létet és talán szívesen hazajönne.
A pártközpontban Halm Tibort szemelték ki csalinak, hogy 1962-ben Békésyvel találkozva próbálja meg rávenni a hazatérésre.
Békésy számára ez a felkérés nem kevés fejtörést okozott, elvégre távollétében 1949-ben megfosztották akadémiai tagságától, és bár a politikával különösebben sosem foglalkozott, tisztában volt azzal, hogy a kommunisták bármikor megváltoztathatják a véleményüket. Ismert egyébként, hogy már az 1950-es években igyekeztek Békésyt valahogy beszervezni, főleg olyan céllal, hogy információkkal szolgáljon azokról az eredményekről, amelyeket az amerikai tudósok elértek. Később ezeket a terveket ejtették, de 1961 után a Nobel-díj jóvoltából a tudós személye reflektorfénybe került. Magyarországon még az is felmerült, hogy önálló laboratóriumot állítanak fel számára, komoly anyagi forrásokat is a rendelkezésére bocsátanak.
Amikor Halm Tibor 1962 szeptemberében személyesen is beszélni tudott Békésyvel a tervről, a tudós elsősorban arra várt biztosítékot, hogy Nobel-díját és az oklevelet biztos helyen fogják őrizni Magyarországon. Végül a magyar pártvezetés jobbnak látta, ha ilyen biztosítékot nem ad, így került a Nobel-érem és az oklevél Svédországba, ahogy később Békésy a Nobel-bizottság gondjaira bízta értékes műgyűjteményét is, amelyből az idei Békésy Emlékév keretében számos tárgyat Magyarországon is kiállítanak.
Békésy magyarországi látogatása akkor is felvetődött, amikor 1963-ban tíz napot töltött Moszkvában, és a magyar illetékesek már szervezni kezdték, hogy a tudós találkozzon a magyar nagykövettel, aki hivatalosan meghívta volna őt – a Magyar Tudományos Akadémia nevében – Budapestre. Végül Békésy nem ment el a nagykövetségre, mert mint később édesanyjának is megírta, nem szerette volna „túlfeszíteni a húrt” azzal, hogy Moszkva után még Budapestre is elutazik.
Az viszont tény, hogy valahogy már nem érezte jól magát egykori munkahelyén és élete utolsó éveit a Hawaii-szigeteken töltötte. Itt is hódolt műgyűjtő szenvedélyének. Halála után a gyűjtemény egy része és sok olyan dokumentum, amely Békésy magyarországi kutatásaival volt kapcsolatos, Magyarországra került.
Megjelent a Magyar7 2022/27.számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
