Nyuszika elindul, hogy kölcsönkérje a rókától a porszívóját. Á, biztosan nem adja oda, füstölög magában útközben. Egyre jobban belelovalja magát, hogy hiába megy, nem kapja meg a porszívót. Amikor odaér a rókalyukhoz, dühösen bekiált: B…szd meg a porszívódat!
Ivan Korčok szlovák külügyminiszter nem először találkozott a régi-új magyar kormány régi-új külügyminiszterével, Szijjártó Péterrel.
Magyarország vonatkozásában a szlovák sajtó egy ideje lázasan nyomoz, kinek, minek és mennyi támogatást nyújtottak, hol, mit, mennyiért vásároltak a magyarok a Tátra alatt. Természetesen úgy állítva be a kérdést, mintha az Orbán-kormány be akarná kebelezni a szegény, kiszolgáltatott Szlovákiát. Amely annyira kiszolgáltatott, hogy Csehországot kellett megkérnie, védené meg a légterét, mert nincsenek repülői, és Németországtól kellett légvédelmi rakétákat kérnie, mert a magáét odaadta Ukrajnának.
Olyannyira kiszolgáltatott, hogy kénytelen volt visszautasítani a korlátlan időre, de legalább három évre szóló kivételt az orosz kőolajembargó alól. (Heger kormányfő addig-addig „csalogatta a fedélzetre” Orbán Viktort, míg végül őt dobták ki a fedélzetről.)
Ebben a helyzetben ugyan mi lenne fontosabb annál, hogy egy-egy kassai, késmárki, nagykövesdi, pozsonyi kúria, romos épület, mielőtt összedőlne, végre az eredeti állapotában pompázhat Magyarországnak köszönhetően? Ez után a rettentő kapzsi terjeszkedés után nyomoz évek óta a szlovák sajtó zöme (Denník N, Aktuality, Korzár, Plus 7 dní, Pravda, Sme, Új Szó, Napunk N, hogy csak néhányat említsünk a szlovák és a magyarul írt szlovákiai lapok közül), s ebbe a kutakodásba Nyugatról pénzelt álcivil szervezetek is beszállnak.
A legérthetőbben a kassai önkormányzat képviselője fogalmazott, aki szerint
Nem feladatunk azoknak a vásárlóknak az eredetét, etnikumát, nemzetiségét értékelnünk, akik Kassán ingatlant vásárolnak. A mi szempontunkból egyedül az fontos, hogy a tulajdonosok törődnek-e a tulajdonukkal, vagy hagyják tönkremenni.”
S így van ez a felvidéki iskolákkal, óvodákkal, templomokkal is. Mert vajon kinek a lelkén szárad, hogy a jelenlegi Szlovákia déli és északi része között hatalmas a különbség infrastruktúra, befektetések, környezetvédelem, orvosi ellátás (a sor tetszés szerint folytatható) tekintetében? Értelemszerűen az utóbbi javára.
Tudom én, borzasztó nehéz lehet elviselni, hogy akad egy ország Közép-Európában, amely az egyik legsikeresebb az Európai Unióban, és amellett, hogy bátran szembeszáll a neoliberális, posztmarxista úthengerrel és annak csahosaival, még külföldi befektetésekre is futja neki.
Ha már nem tudjuk elgáncsolni, legalább nehezítsük meg a dolgát, gondolják Korčokék. Így az irigységünk mellett a saját rossz lelkiismeretünk okát is rajta kérjük számon, ráadásul a választóinknak is megmutatjuk, hogy mégiscsak érünk valamit, hiába oly népszerű Orbán Viktor a szlovák nép körében.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/25. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
