A trianoni országcsonkításról és annak körülményeiről írt műveknek széles könyvtára van, amelybe egyaránt beletartoznak a Horthy-korszak legirredentább művei, az államszocializmus arcpirító hazudozásai és korszakunk több nézőpontot felvonultató munkái. Eme széles merítésből az utókor azokkal a művekkel jár a legjobban, amelyek bő forrásanyagra hivatkozva, következetes érvrendszerek mentén állít „a”-t, vagy éppen „b”-t, amelyek alkalmasak egy történelmi diskurzus megvitatására. Nem állítjuk, hogy a Horthy-korszak minden, Trianonnal foglalkozó anyaga múzeumi érték lenne, mint ahogy azt sem, hogy ami utána keletkezett, az a feltétlenül kidobandó szemét kategóriájába esik.
A közeli 102. évforduló alkalmából ma egy olyan könyvet szeretnék ismertetni, amely 1929-ben jelent meg ugyan, de még mai mércével mérve is az egyik legszínvonalasabb kiadvány, amely a trianoni békeszerződéssel, a békediktátum okozta sanyarú magyar sorssal foglalkozik. Híres magyar publicistánk, Milotay István szerkesztésében megjelent kötetről van szó, amely az Egy halálra ítélt nemzet címet viseli.
Az Egy halálra ítélt nemzet az akkoriban Milotay felügyelete alatt álló Magyarság mellékleteként született meg, ahogy már írtuk, 1929-ben. Ez az a lap, amelynek 1943-as évkönyvének tanulmányait már leközöltem portálunk hasábjain, ám ekkor az újság már nem állt Milotay István szerkesztése alatt. A húszas évek végének légköre azonban még merőben más volt, mint ahogy az etnikai revízió álláspontja is a harmincas évek első felétől vált az uralkodó revíziós szemléletté.
Milotay könyve nem pusztán a részletességével és a publicista szaktudását dicsérő színvonalas szerkesztéssel tűnik ki a „tömegből”, hanem azzal a sok nézőpontot felvonultató alaposságával is, amely majd’ 100 év után is egyedülállóvá teszi a kötetet.
Milotay így kezdi gondolatait a bevezetőben: „Az a kép, mellyel a művész ennek a munkának címlapját feldíszítette, megrázó erővel szemlélteti a magyarság sorsát: odaszegezve a kettős kereszthez, védi a nyugati civilizációt a Kelet barbársága ellen, de ugyanakkor védekeznie kell a Nyugattal szemben, amely függetlenségét, állami és nemzeti létét veszélyezteti.”
Időt álló gondolatok ezek és egyszersmind döbbenet, hogy Milotay mondatai 2022-ben is ugyanúgy megállják a helyüket, mint száz, kétszáz vagy éppen háromszáz évvel ezelőtt.
Az Egy halálra ítélt nemzet mai szóhasználattal élve egy lassan építkező mű. Nem az 1920-as évtől, vagy az első világháború előestéjétől indulunk, hanem az ezeréves Magyar Királyság történelmének áttekintésétől, kötethez mérten nagy alapossággal és gazdag illusztrációval.
A későbbi fejezeteket is áttekintve – amelyekre nemsokára kitérünk – pedig nyilvánvalóvá válik, hogy Milotay munkája nem kizárólag a magyarságnak íródott, hanem mindenkinek, aki meg szeretné ismerni a magyar történelmet, a trianoni tragédia hátterét. Ezt erősíti a tény, hogy az Egy halálra ítélt nemzet egyedülálló módon három nyelven is megjelent: magyarul, angolul és a korszak „követelményeihez” mérten, a bimbózó magyar-olasz barátság jegyében, olaszul.
A trianoni békediktátum kérdéskörét több oldalról járjuk körül a mű segítségével: gazdasági, harcászati (első világháború és körülményei), politikai-diplomáciai, vagy éppen építészettörténeti oldalról, melynek gerincét a „Magyar műemlékek, túl a trianoni határon” című, gazdagon illusztrált fejezet adja.
A könyv egyéb tartalmainak jelentős része messze megelőzi korát. Kapunk egy részletes fejezetet a magyar sporttörténelemből, de Milotay még a magyar nőkkel is külön foglalkozik „A nő a magyar történelemben” című résznél. Ennyit arról, hogy a gender-tanok elterjedése előtt senki nem foglalkozott nőtörténettel (még egyszer mondom: 1929-ben járunk).
A könyv segítségével az olvasó betekintést nyerhet Budapest történetébe, megismerhet híres magyar tudósokat, „A magyar vidék és a magyar nép” című fejezetben pedig egyaránt találkozhatunk a Baranya megyei magyar népviselettel és a Balatonon himbálózó yachtokkal, ezzel is bizonyítandó Magyarország sokszínűségét és sokarcúságát. Önálló fejezetet kapott még a Szent Lukács Gyógyfürdő, melynek okát – megvallom őszintén – én nem igazán értettem.
Az egyes fejezeteket olyan idézetek tarkítják, amelyeket széles körben ismert, külföldi személyek mondtak a magyarságról és/vagy a trianoni szerződésről. A teljesség igénye nélkül találkozhatunk Mussolini, Lloyd George, Anatole France, Rothermere lord, Nietzsche, vagy éppen Ibsen gondolataival.
Az Egy halálraítélt nemzet áttanulmányozását követően joggal támadhat az az érzésünk, hogy a széles körű ismertető és a történelmi múlt feltárása mellett a kötet egyfajta meggyőzésként is született a világ számára, milyen igazságtalanság ért minket a trianoni békeszerződéssel, ellehetetlenítve egy európai kultúrnemzetet. Mivel azonban Milotay alaposságáról beszélünk, ez a meggyőzési kísérlet aligha lehetne alaposabb. Ha pedig valami számomra negatívat is fel szeretnék hozni a kötetet illetően, akkor az a három nyelvű szöveg tagolása lenne. Némelyik oldalon az ember nemes egyszerűséggel eltéved, nem tudja, hol folytatódik a magyar szöveg és hol kezdődik az angol vagy az olasz.
Egyébként érdekesség, de a könyv kapott a Trianon Múzeumtól egy újrakiadást is a trianoni békeparancs 100. évfordulóján, tehát 2020-ban. Mivel két világháború közötti könyveket „valamiért” nem nagyon szeretnek újra kiadni, ez különösen felértékeli Milotay a témában megkerülhetetlen munkáját.
Összességében a könyvet lelkesen ajánlom mindenkinek, aki közelebb szeretne kerülni a korszakhoz, de egyszersmind azoknak is, akik szeretnének elolvasni egy korát messze megelőző kötetet egy kiváló publicistánk szerkesztésében.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Korábbi könyvajánlóim és könyvbemutatóim:
– Marschalkó Lajos: Vörös vihar
– Johannes Öhquist: A Führer Birodalma
– Marschalkó Lajos: Mindhalálig – történelmi elbeszélések
– C. A. Macartney: Október tizenötödike I-II.
– Fiala Ferenc: Igy dolgoztak…!
– David Irving: Felkelés! Egy nemzet küzdelme: Magyarország 1956
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
