A várandóssággal járó testi, lelki és hormonális változások még azokat is meglephetik, akik tudatosan igyekeztek felkészíteni magukat az előttük álló kilenc hónapra. Mutatjuk, utóbbiak miként hathatnak a bőrre, és milyen jellemző problémákat okozhatnak szervezetünk első védelmi vonalán.
A másállapotot alkattól, egészségi állapottól és genetikai adottságoktól függően mindenki másképp viseli. Akad, aki terhessége első pillanatától kezdve egészen a baba születéséig remekül érzi magát: teste tökéletesen alkalmazkodik a kialakult helyzethez, nem küzd reggeli rosszullétekkel, a hormonváltozások sem befolyásolják különösebben a hangulatát, az érzelmeit, nem jelentkeznek nála kellemetlen egészségügyi panaszok, és ahogy a régi bölcsesség szól, a várandósság valóban megszépíti. Mások viszont nem ilyen szerencsések: a már említett változások ugyanis a legváltozatosabb – és bizonyos esetekben a magzat és a kismama egészségét is veszélyeztető – panaszokat okozhatják az elhízástól kezdve a végtagok vizesedésén át a terhességi diabétesz vagy magas vérnyomás kialakulásáig – írja a Házipatika.com.
A terhesség alatti hormonális változások – az ösztrogén és a progeszteron szintjének alakulása – a bőrre is hatással vannak. Egyesek ennek köszönhetően azt tapasztalják, hogy ebben az időszakban bőrük zsírosabbá válik, és a gondos ápolás ellenére pattanások, aknék jelennek meg az arcukon vagy a dekoltázsuk környékén. Mások éppen ennek ellenkezőjével szembesülnek: bőrük kiszárad, kellemetlen tapintásúvá válik, és hiába hidratálják, az nem bizonyul elegendőnek: korábban ragyogó arcbőrük fakó lesz. Megint mások azt veszik észre, hogy szeplőik, esetleg meglévő májfoltjaik sötétebbek lesznek, vagy változik a méretük annak ellenére, hogy bőrüket nem teszik ki fokozott mértékű UV-sugárzásnak.
A várandósság alatt szintén jellemző, bőrt érintő probléma a striaképződés. Az élénkvörös vagy lila színű terhességi csíkok – amelyek később fehér színűvé válnak – jellemzően a mell, a has, a csípő és a comb környékén jelennek meg, amikor a bőr például a has körfogatának növekedésével, vagy a rövid idő alatt felszedett plusz kilók miatt megfeszül. Nem minden kismamánál alakulnak ki terhességi csíkok, még akkor sem, ha hasuk a kilencedik hónapra nagyobb lesz, mint egy görögdinnye. Az, hogy valaki hajlamos-e a striaképződésre, és ha igen, milyen mértékben, leginkább alkati és genetikai adottságoktól függ.
Nem kell megijedni akkor sem, ha jellemzően a nyak és a hónalj környékén apró növedékek, úgynevezett fibrómák jelennek meg. Ezek jóindulatú elváltozások, de okozhatnak kellemetlenséget, különösen, ha elhelyezkedésük miatt fokozott irritációnak vannak kitéve, például dörzsöli őket a melltartópánt, vagy mozgás hatására megnyomódnak, kipirosodnak, esetleg kisebesednek. Ebben az esetben érdemes bőrgyógyásszal konzultálni, aki javaslatot tehet eltávolításukra.
A nők egy része várandóssága idején szembesül a hiperpigmentáció egyik fajtájával, a melasmával, más néven terhességi maszkkal, ami normál esetben legfeljebb csak esztétikai problémát jelent. Ilyenkor a melanociták, vagyis a bőr festékanyagát termelő sejtjei, az endogén hormonok működésének köszönhetően fokozott pigmenttermelésbe kezdenek, melynek eredményeként apró, barnás foltok jelennek meg a homlokon, az orcákon, az ajkak és az orr környékén. A foltok színe bőrtónustól és a kialakulás helyétől függően a halványtól egészen a sötétbarnáig terjedhet.
Ezeket aszerint lehet megkülönböztetni, hogy a bőr mely rétegét érintik. Amennyiben a legfelső réteget, vagyis a felhámot, epidermális melasmáról beszélhetünk. Ebben az esetben a foltok barna színűek és jól elhatárolhatók. A bőr mélyebb rétegét érintő dermális melasma már nem barna, hanem kékes-szürkés foltokként jelenik meg. A kettő kombinációja az úgynevezett kevert típus, ami szürkésbarna pigmenfoltokat eredményez.
A melasma sokakat megrémít. Egyrészt azért, mert a foltok megjelenését gyakran az öregedéshez kötik, és összekeverik az öregségi foltokkal (májfoltokkal). Másrészt nem könnyű szembesülni vele, hogy a hiperpigmentáció esetleg már a húszas-harmincas évek elején “elcsúfíthatja a bőrt”. Emellett az érintettek egy része bizonytalan, mert nem tudja, mi lesz a foltok sorsa. Hogy végleg megmaradnak, vagy a szülés után idővel elhalványulnak. Amennyiben pedig megmaradnak, milyen praktikákkal lehet szinte észrevétlenné fakítani őket.
A melasma típustól függően, de az esetek többségében a hormonháztartás egyensúlyának helyrebillenésével – a szülés után, vagy a szoptatás befejezését követően – magától eltűnik, vagy annyira elhalványul, hogy nem igényel speciális kezelést. Egyeseknél azonban tartósan megmarad: ennek kockázatát növeli a sötétebb bőrtónus. Akiknek ilyen van, eleve hajlamosabbak a melasmaképződésre. Emellett a terhességi maszk típusa is befolyásolja a foltok tartósságát: a kevert melasmától, ami a bőr mélyebb rétegét is érinti, nehezebben megszabadulni.
Azoknak sem kell kétségbeesniük, akik azt tapasztalják, hogy a melasma az idő múlásával sem akar eltűnni. Ilyenkor érdemes bőrgyógyásszal konzultálni a továbbiakról, léteznek ugyanis olyan speciális krémek, kozmetikumok, amelyekkel a melasma halványítható. Egyéb kezelési lehetőségekkel – például lézerterápiával, intenzív pulzáló fényterápiával vagy kémiai hámlasztással – még az elszíneződött bőr is eltávolítható, a pigmenttermelés pedig szabályozható. Az említett megoldások ugyan az esetek többségében hatékonyak, vagyis ép és makulátlan bőrt eredményeznek, ám előfordulhat, hogy lehetséges mellékhatásként bőrgyulladást, illetve irritációt idéznek elő. Éppen ezért ezek elvégzését mindig javasolt szakemberre bízni.
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
