Bálint István 1912. február 18-án Szarvason született jómódú polgári családban, Scheiner Miksa orvos és Weinberger Erzsébet gyermekeként. „Apámnak volt két húga is. Pestre már úgy jöttek, hogy a papa nem élt már és nagymamám egyedül nevelte a három gyereket. Később férjhez ment egy másik orvoshoz, akit aztán elvittek Auschwitzba és megölték. […] A három testvér túlélte a háborút.” – emlékezik erre az időszakra Bálint István fia.
Argejó Éva: A veréstechnikától a színdinamikáig. Portré dr. Bálint Istvánról, az ÁVH orvosáról című tanulmányát teljes egészében a Betekintő folyóirat 12. évf. 3. számában olvasható.
A családi hagyományt követve Bálint István az orvosi pályát választotta. A numerus clausus miatt azonban itthon nem vették fel az egyetemre, ezért 1929–1932 között Bolognában végezte tanulmányait, de az utolsó évét Pécsen fejezte be. Orvosi praxisát Budapesten, a Zsidó Kórházban kezdte. 1945 márciusában került a politikai rendőrséghez.
Dr. Bálint István egy jórészt analitikus orientációjú, főként pszichiáterekből álló szakmai körhöz tartozott, de nem volt tagja a Magyar Pszichoanalitikus Egyesületnek. Ez a kör volt a Freud tanításaitól elszakadt – Wilhelm Stekel osztrák pszichoanalitikus nevével fémjelzett – ún. stekelista csoport, akik már a 30-as években is külön egyesületet alakítottak. Abban az időben a pszichoanalízist végzőknek nem volt kötelező az orvosi képzettség, és számos világhírűvé vált magyar pszichoanalitikus nem is rendelkezett ilyennel – közülük is talán a leghíresebb volt Róheim Géza és Bálint Alice.
Rákosi Mátyás, Szakasits Árpád, Rajk László és Marosán György a május 1-i ünnepségen, 1947 (fortepan/Berkó Pál)
A stekelista csoport tagjai azonban jórészt idegorvosokból álltak, akik azt vallották, hogy a pszichoanalízishez orvosi végzettség szükséges. Éppen ezért ők „orvos analitikusoknak” nevezték magukat, s körükbe tartozott dr. Bálint István is. 1938-tól, a numerus clausus következményeként megindult ugyan a pszichoanalitikusok emigrációja, de az itthon maradottak kéthetenként továbbra is összejöttek. 1945 után a pszichoanalízist gyakorlók rövid időre kiszabadulhattak az elszigeteltségből, és lehetőséget kaptak a kibontakozásra. A szakma főáramát adó Magyar Pszichoanalitikus Egyesület egyes megmaradt tagjai és az informálisan ehhez a csoporthoz kapcsolódók már 1945 márciusában találkoztak, majd továbbra is kéthetenként összejöttek, s 1946. június 1-jén ünnepséget tartottak, ahol megemlékeztek az áldozatokról.
Péter Gábor 1953 januárjában történt lefogása során az ÁVH őrizetbe vette dr. Bálint Istvánt, Péter egyik legbizalmibb emberét is. Bálint ekkor kényszer hatására arról tett vallomást, hogy „egyik szervezője és irányítója volt egy trockista, cionista beállítottságú, orvosokból álló csoportnak, amely rendszeresen havonta egymás lakásain összejöveteleket tartott”. Ezt megerősítette az akkor szintén lefogott felesége, Bálint Istvánné is: „1945-től 1948-ig különböző lakásokban kb. kéthetenkint tartottunk összejöveteleket, melyeken az idegorvosok vettek részt. Ilyen megbeszéléseken rendszerint jelen voltak: Bálint István, Ormos Margit, Faragó István, Rostás Oszkár, Zádor Imre, Pál János, Mária Béla, Bakonicz Jenő, Arató Ottó, Komor Károly, Szepes Imre zsidókórházi orvosok továbbá Rajka Tibor, Kapos Vilmos, Szinetár Ernő, Pető Endre, Hajnal Richárd, Székács István idegorvosok. Ezek az orvosok egyben férjem baráti kapcsolatai is voltak, akik közül a legszorosabb kapcsolata volt Rostás, Pál és Zádor. […] A civil orvosok közül feljárt hozzánk 1948 után is Rostás Oszkár, Kemény Pál, Faragó István, Szinetár Ernő és Zádor Imre orvosok […] orvosi problémákat tárgyaltak meg a jelenlévők, akik nagyobbrészt mind idegorvosok voltak.”
E kör tagjai közül – Bálint egyik legbizalmibb barátjaként – a hatalom belső köreibe magát szintén bedolgozó dr. Szinetár Ernő emelendő ki, aki feltörekvő kádereket látott el tanácsokkal, s ily módon szerzett befolyását kihasználva építette tovább karrierjét. Munkatársai előtt Szinetár maga sem titkolta, hogy szorosan együttműködik az államvédelmi szervekkel. A Magyar Pszichoanalitikus Egyesületet 1948-ban feloszlatták, de a magát a pszichoanalízis barátjának valló – ám stekeliánusként a klasszikus pszichoanalízist némiképp azért lebecsülő – dr. Szinetár Ernő a János Kórház osztályvezető főorvosaként támogatta egy hallgatólagos szakmai műhely létezését. Így védnöksége alatt a János kórházbéli Mentálhigiéniai Osztály a pszichiátriával foglalkozók gyűjtőhelye lett. Dr. Szinetár Ernőhöz fűződő baráti viszonya révén informálisan dr. Bálint István is szívélyes kapcsolatot ápolt jó néhány e szakmai körhöz tartozó orvossal.
Az Andrássy út 60. volt székháza az ÁVH-nak. Ma a Terror Háza Múzeum.
Dr. Bálint István politikai karrierje 1941–44 között a Szociáldemokrata Pártban indult. A háború előtti időkről szólva felesége és párttársa, Bálint Istvánné tanúvallomása szerint dr. Bálint az V. kerületi Szociáldemokrata Párt orvos csoportjának volt a vezetője, és 1942-ben mindketten részt vettek a Justus Pál által szervezett trockista szemináriumokon. 1944 októberétől azonban férjével illegalitásba vonultak. Bálint István 1945-ben igazolt át a Magyar Kommunista Párthoz, s ugyanezen év márciusában került a politikai rendőrséghez, és dolgozott a kötelékében 1953. januári letartóztatásáig. Új állásához egy szerencsés „együttlakás”, de egyben belső motiváltsága is segítette. Fia elmondása szerint: „A Zsidó Kórházat bezárták, és a mi házunkban lakott Fehér Lajos, és az állást ő szerezte neki.”
Fehér Lajos tevékenységének legfontosabb része ez idő tájt a politikai rendőrség személyi állományának megfelelő emberekkel való feltöltése volt, így került a Politikai Rendészeti Osztályhoz többek között dr. Janikovszky Béla, Jamrich Mihály és Décsi Gyula. Hogy apját mi motiválhatta a politikai rendőrség kötelékébe lépni? Fia szerint érdekelte őt ez a világ, mert az apja, mint „az üldözött zsidók jó része azt gondolta, hogy ez nem fordulhat többé elő, és ez ellen küzdeni kell. Fel kell venni a kesztyűt, és akik ebben közreműködtek, azokat el kell ítélni.” A politikai rendőrségnél alkalmazott erőszakról egyébiránt érdemes dr. Bálint István álláspontját egy 1957-ben tett tanúvallomásából megismerni: „1945. március közepén kerültem a hatósághoz. Ekkor már rendszeresen verték az embereket. Ezt kifogásoltam. Egyszer Péter szobájában voltam, ahol Péternek Rákosi telefonált, és azt mondta, hogy »jól morzsolják meg a tökét«. Ez 1946- vagy 47-ben volt. Ez a kijelentés meggyőzött engem arról, hogy az én aggodalmam csupán polgári érzés volt. És úgy éreztem, hogy nem kell ellenszegülnöm a párt vezetőjével szemben.”
Kezdetben az V/3. (Főorvosi Hivatal) Osztály volt dr. Bálint István részlege, majd 1950. szeptember 1-től ő vezette az ÁVH Egészségügyi Osztályát (VII/6.), ahol osztályvezető helyettese dr. Kőrösi Andor áv. orvos alezredes volt. Dr. Bálint István feladata volt szervezetten összefogni, irányítani és ellenőrizni az ÁVH egészségügyi munkáját, rendszeres szűrővizsgálatot, orvosi tanácsadást és kezelést biztosítani a Hatóság beosztottai részére. 1952. január 25-én létrehozták az egységes X/5. Egészségügyi Osztályt dr. Bálint István áv. orvos ezredes folytatólagos vezetésével, melyet 1953. januári letartóztatásáig vezetett. Lányi Gusztáv pszichológia és politika kapcsolatát vizsgáló tanulmánya szerint dr. Bálint István „az orvosi köpenyes gyilkosok közé tartozott”. Kétségtelen, hogy – akár pszichiáterként is – dr. Bálint Péter Gáborhoz fűződő bizalmas kapcsolatának köszönhetően kitüntetett szereppel bírt a brutális módszereket alkalmazó ÁVH életében, mely tény több korabeli visszaemlékezésben is említésre kerül.
Péter Gábor párttagsági igazolványa (1945 augusztus)
Farkas Vladimir hideg, már-már érzéketlen emberként írja őt le, aki azonban nagy hatással bírt Péter Gáborra: „Meggyőződésem, hogy dr. Bálint Péter Gábor egyetlen igazi bizalmasa volt. Sőt szürke eminenciása, akivel minden problémáját megbeszélte. Közismert volt, hogy Péter Gábor és Bálint István naponta több órát töltött együtt. Részben az ÁVH-n, részben pedig az esti közös séták közben. Találóan jegyezte meg nekem később dr. Bálint egyik barátja, hogy Pista egyben Péter Gábor pszichiátere és gyóntató atyja is volt.” Dr. Bálint István központi szerepe a Rajk-ügy kapcsán már jól kitapintható volt, olyannyira, hogy a koncepciós ügyeket felülvizsgáló iratokban a Rajk-ügy tevőleges résztvevőjeként nevezik meg. Ő is azon szűk körbe tartozott, aki Rajk letartóztatásáról a legkorábban értesült, és a vizsgálati szakaszban Péter Gábor reggeli eligazító megbeszélésein mindig jelen volt.
A Rajk-ügy lezárultával csak még jobban nőtt az ázsiója. Ezt látszik megerősíteni Décsi Gyula 80-as évekbeli visszaemlékezése Rajk kivégzésének Péter Gáborra tett hatásáról: „A Rajk-ügy, úgy érzem, nagyon megzavarta és megrendítette. Bálint István már azelőtt is sokat járt hozzá, de 1949-től kezdve naponta órákat töltött vele, pszichológiai (szinte pszichoanalitikus) kezelője lett. Ettől kezdve egyetlen bizalmasa volt (ezt Bálinttól tudom), aki kora délutántól estig, néha késő estig vele töltötte minden idejét.” Míg Péter Gáborral bensőségesen bizalmas kapcsolatot ápolt dr. Bálint, addig a rá emlékező rabok egészen más képet őriznek róla. Dénes Béla még a Zsidó Kórház idejéből ismerte őt, s a politikai rendőrség fogságában viszontláthatta: „Állása végett annak idején nálam, mint hitközségi elöljárónál is tisztelgő látogatást tett. […] Bálint soha, egyetlen jellel sem mutatta, hogy ismer, s hogy már az ÁVÓ-nyomozás alatt is találkoztunk. Mindig ilyen ridegen szólt hozzánk, de különösebb bajt nem csinált nekünk.”
Farkas Vladimir egy másik eset kapcsán is Bálint szenvtelen ridegségét említi: „Szakasits Árpád idegállapota egy időben teljesen leromlott. Tájékoztattam erről Szűcs Ernőt. Ezután megjelent nálam dr. Bálint, és kérte, hívassam fel Szakasitsot. Megtettem. Ekkor anélkül, hogy megvizsgálta volna, roppant udvariasan figyelmeztette, hogy ne kísérletezzen az őrült szerep eljátszásával, mert pillanatokon belül a börtönkórház zárt osztályán találja magát.”
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
