A Ghost története 2009-ben kezdett íródni, s a járgány nagyon rövid idő alatt a márka 117 éves történetének legsikeresebb modellje lett. A Rolls-Royce képviselői szerint az autót leendő klienseinek elképzelései szerint alakították ki. A számos beszélgetésből és felmérésből arra a következtetésre jutottak, hogy a szuper luxusra vágyó dúsgazdag emberek olyan limuzint akarnak, amely dinamikus, halk, kényelmes és a maga minimalizmusában tökéletes. Ezen kritériumokat teljesíti a Ghost.
Az egyetlen dolog, ami a modell előző generációjából megmaradt, a Spirit of Extasy szobrocska az autó orrán. Minden más valamilyen módosításon esett át. A Rolls-Royce szerint a fáradozás eredményeként született meg a technológia szempontjából a márka legfejlettebb modellje, amelyben ugyanolyan élmény a hátsó üléseken ülni, mint vezetni. Nem csoda, hiszen a tulajdonosainak 80 százaléka az autót vezeti is, nincs sofőrje. Tehát nem azért veszi meg az autót, hogy hátul üljön, hanem azért, amiért mi halandók, hogy vezessük. Hát ez egy ilyen világ, amelynek ismét részese lehettem, legalább 24 órára.
Egy ilyen tesztelés nem a megszokott forgatókönyv szerint zajlik. Az autó átvétele előtt munkareggeli vár Pozsony egyik előkelő szállodájában a Duna partján, a Rolls-Royce marketingfőnökével, Frank Tiemannal, aki részletes tájékoztatást ad a modellről. A reggeli finom, a beszélgetés kellemes, de mégis alig várom, hogy vége legyen, s útnak induljak. Elég aláírni egy papírt a járgány átvételéről, s már a kezemben is a kulcsok. „Ez csak egy formalitás, azért írja alá, hogy ha kárt tenne az autóban, kénytelen legyen megvenni” – mondja szórakozottan Frank, s hozzáteszi: nem akar már visszatérni, menjek, s élvezzem a napot.
Míg korábban a modell kliensei a látható fényűzést és az extravaganciát keresték, jelenleg már inkább a visszafogott formavilág és a minimalizmus az, amire vágynak. S bár nehéz egy Rolls-Royce esetében minimalizmusról beszélni, ha körbejárják az autót, valóban azt fogják észrevenni, hogy semmi zavaró vagy kirívó elem nincs rajta.
Már az autóba való beszállás is külön élmény, hiszen az ajtók érintésre nyílnak és gombnyomásra záródnak. Ennek a folyamatnak a kecsességét szóban aligha lehet kifejezni, felvételen sokkal jobban látni, ezért ne feledje honlapunkon megtekinteni a járgányról készült videónkat.
Ami az utasteret illeti, most kivételesen a hátsó üléseken kezdeném, hiszen akarva-akaratlanul ezek a Ghostban a legfontosabb helyek. Teljesen fölösleges áradozni a felhasznált anyagok minőségéről, hiszen egy autótól, amelynek az ára alapban 300 ezer eurónál kezdődik, egyszerűen elvárjuk a tökéletességet. Csak a margóra jegyzem meg, hogy az utastér plafonján LED-es fényszórók a Rolls-Royce goodwoodi gyára fölött látható égbolt pontos tükörképét alkotják. Ha szerencséjük lesz, az égbolton még hullócsillagot is láthatnak, ezt a funkciót külön gombnyomásra lehet aktiválni, és komolyan mondom, hogy zseniálisan jól mutat.
Az utastér 338 különböző felületének kárpitozásán összesen húszféle bőrt használtak fel, melynek minőségét minden egyes modell esetében olyan részletes ellenőrzésnek vetik alá, amely állítólag példátlan az autógyártók világában.
Az, ami az utastárs előtt úgy tűnik, mint egy másik képernyő, csak egy átvilágított fa. Nem hiányzik a padlóról a magas szálú, báránybőrből készült szőnyeg, amely miatt tán mindenkinek lelkiismeret-furdalása van, hogy nem mezítláb szállt be az autóba. Értelemszerűen ezeket a bárányokat is speciálisan azzal tenyésztik gondosan és a luxuskörülmények közt, hogy a szőrükből is csak a maximumot tudják kihozni. Úgy tűnik, a boldog bárány bundája minden bizonnyal sokkal lágyabb tapintású.
Bár a Ghost a Rolls-Royce hierarchiában a kisebb limuzinok közé tartozik, a több mint 5,5 méteres hosszúságával még véletlenül sem nevezhető kisdednek. Ennek köszönhetően igazán tágas tér vár az utasokra. A bőrfotelek, mert ezeket üléseknek aligha lehet nevezni, számtalan masszázsfunkcióval rendelkeznek. Megszomjazott? Nem probléma, a hátsó fotelok között nem hiányzik a pezsgő, amely 6 és 11 fok közötti hőmérsékletre hűt annak függvényében, milyen pezsgőt kedvelnek.
Mint már említettem, a volán mögé ülve is garantált a fényűzés, de olyan apró részleteket is találunk, amelyek igenis megalapozottak és van értelmük. A márka képviselői szerint ugyanis a járgány tulajdonosai rendszerint a biznisz bonyolult világában mozognak, ezért ha beülnek az autóba, akkor nyugalomra és a nemes egyszerűségre vágynak. Például mi értelme van a hőmérsékletet 22,3 fokra beállítani? Az utasok érzik, hogy fáznak-e vagy melegük van, a digitális kijelzőkre nincs szükség, a hőmérséklet szabályozására egy egyszerű forgó gomb szolgál.
Az egyes vezetési stílusokhoz vagy helyzetekhez igazított üzemmódok? Minek? A Ghost pontosan tudja, mire van szükség, a futómű észrevétlenül a sofőr vezetési technikájához és stílusához igazodik. Vezetést elősegítő rendszerek? Ugyan már. Nem mintha nem lennének az autóban, de elég, ha a legidegesítőbbeket egyszer kikapcsoljuk, és soha többet az életünkben nem fogunk hallani a létezésükről.
Ami engem a Rolls-Royce limuzinjaiban mindig is lenyűgözött, s ez most sem volt másképp, az a tökéletes csend és nyugalom. A márka akusztikai szakértői játszadoztak a teljesen hangszigetelt utastér gondolatával, a tesztek során viszont kiderült, hogy a totális csend zavaró, és dezorientáltságot okozhat az utastérben, ezért létrehoztak egyfajta suttogást, egy lágy, tompított hangot, az egyetlen zajt, amit az autóban utazva lehet, érzékelni fogunk.
Az utastérben található minden egyes anyagot és felületet úgy alakítottak ki, hogy pontosan ugyanazon a frekvencián rezonáljon, s ez a fejlesztés során nem kis fejtörést okozott. Például az első prototípusok ülései eltérő frekvencián rezonáltak mint az autó váza, így különböző tömítésekkel egységesítették a rezonanciát. Persze nemcsak az ülésekre gondoltak, az egész autóban összesen több mint száz kiló hangszigetelést használtak fel. Az eredmény pedig, nem túlzok, zseniális. Ha az volt a cél, hogy a Ghost tulajdonosa egy fárasztó nap után az autójában teljesen elzárhassa magát a külvilágtól, akkor azt 110 százalékra teljesítették.
Értelemszerűen már a tervezés kezdetleges stádiumában csatlakoztak a munkához a Bespoke Audio részleg tagjai. Egy autóba ugyanis nem olyan egyszerű megtervezni az audiorendszert úgy, hogy az tökéletes legyen, a hangzást ugyanis számtalan tényező befolyásolja. Például sok olyan felület van egy utastérben, amely a hangot felerősíti, de olyan is, amely elnyeli vagy tompítja. A Rolls-Royce 1300 W teljesítményű 18 csatornás erősítőt használ, így mindegyik magnéziumkerámia membránkapus hangszóróra jut egy. Ennek köszönhetően a hangzás olyan minőséget képvisel, amit szavakkal egyszerűen nehéz leírni. Garantálom, hogy egyetlen autóban sem hallották még ilyen tökéletesen kedvenc dalukat.
Külön cikket érdemelne a digitális műszeregység, amelyet tényleg sokáig kell vizsgálni ahhoz, hogy kiderüljön, valóban digitális és nem analóg mutatókat látunk. Maga a multimédia-rendszer a BMW-ből ismert, átdolgozott iDrive.
Azt, hogy pontosan mennyibe kerül, mennyit adtak el belőle és hol, a Rolls-Royce nem szokta elárulni. Nem szeretik nyilvánosságra hozni a számokat, inkább az érzéseket helyezik előtérbe. Például volt idő, amikor a motor teljesítményéről sem beszéltek. Egyszerűen azért, mert a klienseket ez nem érdekelte. Most már legalább néhány számot ismerünk, bár az is tény, nincs belőlük túl sok.
A motorház alatt egy 6,75 literes tizenkét hengeres motort találnak, amelynek maximális teljesítménye 420 kW (563 LE), a forgatónyomatéka pedig 850 Nm. A Ghost szinte hihetetlennek tűnő 4,8 másodperc alatt éri el a nulláról a 100 km/órás sebességet, a végsebessége 250 km/órában van korlátozva. A maximális forgatónyomaték már 1600 fordulaton elérhető, a motor kizárólag egy nyolcgangos ZF automata váltóval van kombinálva.
Ami a vezetési élményt illeti, nekem nem is annyira a csend, hanem a tizenkét hengeres motor eszméletlen ereje okozott örömet. Ha nem sietnek és nyugodt tempóban vezetnek, nem is fogják észrevenni, hogy a motorházban egy ilyen behemót dög dolgozik. Ha viszont fel akarnak gyorsulni, elég letaposni a gázpedált és a Ghost eszméletlen erővel gyorsul, teljesen mindegy, hogy 20 vagy 150 km/órás sebességgel közlekednek. Már csak a tudat, hogy egy jóformán 2,5 tonnás autóval elérjük nem egész öt másodperc alatt a 100 km/órás sebességet, önmagában hátborzongató.
A Ghostnak egyébként elfordulnak a hátsó kerekei is, ami jelentősen megkönnyíti az 5,5 méteres limuzinnal való manőverezést. Ezért a szűk belvárosi utak sem jelentenek gondot, a városon kívül, az országutakon pedig arra lesznek figyelmesek, milyen jó és könnyű vezetni ezt a járgányt. Nem hömpölyög, nem dülöngél, pontosan fekszik az úton. Értelemszerűen az autó magatartása teljesen különbözik attól, amihez a sportos vezetésnél hozzászoktunk, de még így is meglepett, milyen jól irányítható a szerpentines utakon.
A Rolls-Royce különösen büszke arra, milyen tökéletesen elnyeli a futómű az utak egyenetlenségeit. Helyenként valóban olyan érzés a Ghostban utazni, mintha teljesen sík felületen gördülnénk, vagy mintha repülőszőnyegen siklanánk. Legalábbis ez az, amit a Rolls-Royce képviselői állítanak, s talán ez az egyetlen dolog, amiben mernék ellentmondani nekik. Nem mintha a Ghost nem tudná elnyelni a kisebb egyenetlenségeket, de már a közepes buckákat is meglehetősen érezni benne, ami persze nem feltétlenül az autó, hanem az utak bizonyítványa. Hiába. A Ghostban érezni lehet, hogy a szlovákiai utak ennek az amúgy tökéletességig kifinomult futóműnek is fejtörést okoznak.
Ez az apróság viszont nem kell, hogy zavarja a járgány leendő tulajdonosait. Meg őszintén szólva, szerintem nem is fogja őket zavarni. Nagy valószínűséggel olyan országban fogják használni az autót, ahol az utak minősége lényegesen eltér attól, ami Szlovákiában szokványosnak számít. Engem sem zavarna, még akkor sem, ha itt kellene vezetnem. De nem fogom, mert soha nem lesz pénzem arra, hogy megvegyem, a felvételeken látható példány ára 431 200 euró. Mindezt egy olyan autóért, amelyről a márka képviselői azt állítják, hogy senkinek sincs rá szüksége. Egy Rolls-Royce-t ugyanis az ember nem azért vesz meg magának, mert feltétlenül szüksége lenne rá. Nem. Azért vásárolja meg, mert eljutott egy szintre, a társadalmi ranglétra tán legmagasabb fokára, olyan helyre, ahol a pénz már nem számít. Ez a szint, amikor az ember nem azért vesz meg magának valamit, mert szüksége van rá, hanem azért, mert megteheti.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
