Erich Honecker: az arc nélküli, sztálinista udvaronc

Erich Honecker: az arc nélküli, sztálinista udvaronc

„Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van” – fogalmazta meg 1950-ben írt versében Illyés Gyula, ami nem csak az olyan diktatúrákra volt igaz, mint amilyen a sztálini Szovjetunió, a castroista Kuba, a Kim Dzsongil vezette Észak-Korea vagy a maoista Kína volt, de a kisebb, kelet-európai kommunista diktatúrákra is.

Erich Honecker, aki mintegy 18 éven át vezette a Német Demokratikus Köztársaságot, nem volt karizmatikus vezető, sem az orgánumával, sem izzó hevületű szónoklatokkal nem hívta fel magára a figyelmet, gazemberségben viszont szinte semmivel sem maradt el sztálinista vezetőtársaitól.

Mindvégig szolgai módon másolta mindazt, amit ma moszkvai vonalként ismerünk, majd amikor ez kifutott alóla, a saját sztálinista tradícióit próbálta követni. Mégis olyan különcségek és sajátosságok is jellemezték ezt a szovjet érdekszférába kényszerített sztálinista államot, amik máig megmosolyogtatók. A katonai hagyományok, a katonák ruházata mintha a Harmadik Birodalom fegyveres erejétől, a Wehrmachttól maradt volna meg.

Egészen 1961-ig Berlint nem vágta ketté fal, így közel négymillió állampolgár menekült át a nyugatnémet térfélre. Egészen 1972-ig nem volt teljes körű az államosítás, és elméletileg többpártrendszer jellemezte (liberális és nemzeti demokrata párttal, paraszt­párttal) az ország politikai berendezkedését. A nyugati propagandát csupán az ország délkeleti szegletében nem lehetett fogni, illetve a nyugatnémet rádiót még ott is hallgathatták.

Elvárták a keletre szakított nemzettesttől, hogy egyedüliként reprezentálja a német kultúrát és politikát, de a valóságban rosszabb volt németnek lenni. Honecker egyébként tehetős, hatgyerekes családba született a mai Saar-vidéken, az I. világháborút is könnyebben vészelték át másoknál.

Még csak 14 éves volt, amikor belépett a KJVD-be, a Német Ifjúsági Kommunista Szövetségbe, a szervezetnek 1931-től vidéki vezetője is lett. Tehetségét és megbízhatóságát igazolja, hogy Hátsó-Pomerániában egy gazda megtette volna intézőjének, de inkább a kommunista ifjúsági mozgalmat választotta. Gyorsan ideális sztálinista funkcionárius vált belőle, Fritz Malter fedőnéven, majd később a moszkvai nemzetközi Lenin-iskolában minden sötét dologra kitanították.

Hírdetés

A rendőrség elől Hollandiába menekült, megfordult Párizsban is, 1935-ben a ­Gestapo összeesküvés előkészítéséért letartóztatta. A börtönből 1945-ben egy szövetséges bombatámadás után megszökött, egy fegyőrnő, Lotte Grund lakásán rejtőzött, a nő vette rá, hogy adja fel magát. A foszforbombák eltakarításánál tanúsított helytállásáért az őrség a szökését eltussolta.

A háború után, megismerkedve Walter Ulbricht kommunista vezetővel, karrierje szinte szárnyakat kapott. Mire Ulbricht mellett a második ember lett, példaképe legszívesebben már szabadult volna tőle, ezért Honecker Brezsnyevnél feljelentette riválisát. A helyére lépve 1971-től a Központi Bizottság első titkára lett. Innentől szinte halmozta tisztségeit: a honvédelmi tanácsnak és az elnöki tanácsnak is elnöke lett, még a személyi igazolványa is az 1-es számot viselte.

Honecker közel két évtizedes uralmát egyként jellemezte a viszonylagos jólét, a Trabant nevű „luxusautó”, az áhított, „kivehető ajtós” turmixgép, a rendszerváltásig életeket követelő Állambiztonsági Minisztérium 90 ezer hivatásossal és 179 ezer besúgóval.

Nem beszélve a Péter Gáboron is túltevő szörnyetegről, Erich Mielke állambiztonsági vezetőről, a berlini falnál lelőtt 136 szerencsétlen állampolgárról, akikre tűzparancsot adott a vezér, vagy második feleségéről, Margot Feitről, aki Edith Baumannt túrta ki mellőle, törvénytelen leányt szült neki (nem egyedüliként), bele­rángatva egy pártbotrányba. Az asszonyt, aki művelődési miniszter lett, még Honeckernél is nagyobb közutálat övezte, emberrablások, öngyilkosságok száradtak a lelkén.

A bukás árnya az 1980-as évek végén vetült rá: jött Gorbacsov gyűlölt reformja, a Páneurópai Piknik és az ellenlábas második ember, Egon Krenz.

Miután 1989-ben leváltották, később korrupció, hivatali visszaélés és hazaárulás miatt bíróság elé is állították, ám súlyos betegsége miatt – hiába köze volt 790 német halálához – nem vonták felelősségre. Utolsó beszédeiben is a hidegháborút éltette, semmit se tanult, semmit se felejtett. Lánya után menekülve Chilében halt meg. A nyugatnémetek szerettek volna minden dokumentumot elégetni, de a keletnémet polgárjogi aktivisták mindent lefoglaltak, innen tudni az állam aljasságairól


Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »