Brüsszel és Berlin mély letargiába esett.
A meglehetősen bal- és jobboldali magyar perempártok az EU által támogatott konglomerátuma április 3-án súlyos vereséget szenvedett. Sercliellenzéknek nevezem ezt a szélein metszett ellenzéki szövetséget.
Az EU stratégái és a sercliellenzék felépítői három fontos szemponttal nem számoltak – én legalábbis így látom Németországból.
Először is, demokráciaelméleti tehetségtelenségükről tanúbizonyságot téve olyan satuba szorították a Fideszt, amely balra és jobbra is serclit hagyott. A kettő közé fogva akarták szétzúzni Orbán Viktor pártját. Együgyűségükben ezzel csak azt domborították ki, ami a legtöbb magyar számára egyébként is nyilvánvaló volt. A satuba fogott Fidesz napnál világosabban mutatta meg, hogy ez a párt a magyar politikai centrumot képviseli. Ebből fakadóan Orbán Viktor – mint a Fidesz demokratikusan megválasztott pártelnöke – a politikai közép embere Magyarországon. Ennek a megfogalmazásnak annál is nagyobb az értéke, mivel magából a sercliellenzék politikai filozófiájából is levezethető. Ha a Fidesz azt hirdeti magáról, hogy a politikai középen áll, akkor ez önreklám. Ha azonban a sercliellenzék felépítése mutatja meg, hogy a Fidesz a centrumban áll, akkor ennek sokkal nagyobb a súlya. Orbán Viktor hálás lehet azoknak, akik létrehozták ezt az ellenzéket. Gyurcsány volt a legjobban Orbán segítségére a választási kampányban.
Másodszor: a sercliellenzék a jelek szerint nem hallott még harangozni a politika – a normál eloszlást mutató – Gauss-féle haranggörbéjéről. Számos választási kampányban szerzett tapasztalataimnak megfelelően a választópolgárok pártprefenciája a szélsőbaltól a centrumon át a szélsőjobbig a következő módon alakul. A politikailag elkötelezettek száma a széleken kisebb, mint középen. Ahogy a görbe a centrum felé emelkedik, a politikailag aktív választók száma exponenciálisan növekszik. Ezért a pártok középen lényegesen többet markolhatnak, mint a széleken. Számszakilag az sem vezet a széleknek a középpel szembeni kiegyenlítődéséhez, ha összeadjuk őket. Minél inkább balra vagy jobbra húzódik egy középpárt, annál többet veszít a centrumban, amit aztán nem tud a szélen szerzett nyereségével kiegyenlíteni.
Egy középpárt bűvészmutatványa abból áll, hogy a politikai kínálatát minél szélesebben tegye meg anélkül, hogy ezzel megtagadja a saját alapértékeit. A választók nem díjazzák az egyirányú opportunizmust. Egy középpártnak mindig arra kell ügyelnie, hogy láthatóan törekedjen az egyensúlyra, és biztosítsa azt. Orbán Viktor erről ismét imponálóan tett tanúbizonyságot.
Az EU demokráciaértelmezőinek inkább nagyobb érdeklődéssel kellene Magyarország felé fordulniuk, semmint hogy rágalmazzák.
Harmadszor pedig sem a sercliellenzék kialakítói, sem európai csókosaik nem vették figyelembe, hogy a legtöbb magyar, akár híve, akár támogatója Orbán Viktornak, rossz néven veszi a külföldről érkező támadásokat és beavatkozásokat. Ezért volt az Európai Unió és Gyurcsány Orbán legfontosabb kampánytámogatója. Ha a szocialisták és az EU jóvoltából nem létezett volna ellenzéki sercliszövetség, a Fidesznek magának kellett volna azt feltalálnia. Az eredmény mindenesetre lenyűgöző.
De hogyan tovább most, Magyarország? Ukrajna ádáz orosz megtámadása mindannyiunkat komoly kihívások elé állít. Ami a valóban menekülteket illeti, Magyarország ebben példát mutat. Ezt már időnként Brüsszelben is elismerik zárt ajtók mögött.
Magyarország kiáll az EU-szankciók és NATO-kötelezettségei mellett. Magyarország eleget tesz majd a NATO-szerződés a szövetségesi összetartásról szóló ötödik cikkelyének is. Biztos vagyok benne, Magyarország sem akarja, hogy újra Budapesten lássa táncolni az orosz medvét. Magyarország és más államok ugyanakkor az energiabiztonságot tekintve szerfelett nehéz helyzetben vannak. Az önök országa energiaforrásokban szegény, és 85 százalékban függ ebben Oroszországtól. Így jobban függenek Oroszországtól, mint Németország, azzal a különbséggel, hogy mi ezt magunk akartuk, míg önökre az EU kényszerítette rá.
Hogyan is értem ezt? 2021-ig az Európai Unióban érzéki csalódásnak tekintették az atomerőművekből nyert energiát. Magyarország évekkel ezelőtt meg akart már szabadulni az orosz energiapiactól való függőségétől, és inkább atomerőmű-építésbe akart fektetni. Az ideológiailag elvakult EU ezt nem tette lehetővé. Nem akadt komoly bank, amely finanszírozhatta e területen a magyar projekteket. Vagyis az EU ezáltal arra kényszerítette Magyarországot, hogy más befektetők után nézzen, és 2013-ban rá is lelt Oroszországra. Ez még a Krím elcsatolása és Kelet-Ukrajna megszállása előtt történt. Ekkoriban sokan mások bratyiztak Putyinnal. Elég csak a Google-ban rákeresni Putyinra, valamint Obamára, Merkelre és sokakra.
De mindegy is, az EU időközben az energetikai ráció útjára tért. Az atomenergia újra erős pozíciót kap, és ismét lehetővé válik Magyarország számára a további atomerőműblokkok finanszírozása. Ne felejtsük el: önnön szuverenitásunk és biztonságunk egyik feltétele a lehető legnagyobb függetlenség az energia területén! Ami pedig a háborút illeti, remélhetőleg jobb idők is következnek még a magyar–ukrán kapcsolatokban. Az EU-nak mindkét büszke nemzetre és államra szüksége van. Senki sem tudja, hogyan ér majd véget a háború. Ha Ukrajna meg tudja védeni a szabadságát, a balti–visegrádi–ukrán vonal az EU megújulásának motorja lehet — legalábbis ezt remélem.
A szerző a szászországi SPD-képviselők vezetője volt, kilépett a Német Szociáldemokrata Pártból
Borítókép: Olaf Scholz (Fotó: EUROPRESS/AFP/KAY NIETFELD)
Gunter Weißgerber – www.magyarnemzet.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
