A kapitalizmus két fő verziója: a szabadpiaci és az állami változat.
A szabadpiaci természetszerűen oligarchikus. Az állami pedig természetszerűen klientúrás.
Az “oligarcha” szóval ma vigyázni kell. A ballib félrebeszélő lexikon szerint jelenleg jelentése: nagyon gazdag ember, aki nem ballib elkötelezettségű. Valós jelentése viszont: nagyon gazdag ember, aki vagyona révén meghatározó politikai hatalmat birtokol.
A szabadpiaci típusú kapitalizmusban az állam kicsi, gyenge, a gazdaságban a szerepe minimális, ennek következménye, hogy a gazdaságilag sikeres emberek képesek szinte teljhatalmat gyakorolni a gazdaságban. S mivel az állam eleve nem aktív a gazdaságban, ezt a hatalmat semmi se korlátozza, csakis maguk a szabadpiaci folyamatok. Bárki is szerzi meg a pénzemberek körén kívülről a politikai hatalmat, az csak részhatalom lesz. Ezért is mindegy, hogy a politikai rendszer demokratikus-e vagy sem, egyik esetben sincs a társadalomnak komoly beleszólása a politikába.
Ezzel szemben a klientúrás kapitalizmusban az állam erős, aktív szereplője a gazdaságnak, sőt állami jóváhagyás nélkül nem is lehetséges gazdaggá válni. Ennek következménye: a gazdagok függnek az államtól, nem az állam a gazdagoktól. Ebben az esetben már számít, hogy a politikai rendszer demokratikus-e vagy sem, hiszen ha az, akkor a mindenkori választott kormányzaton keresztül a társadalomnak komoly beleszólási joga van a politikába.
Összegezve: semmilyen kapitalizmus se garantál automatikusan demokráciát, de ha a társadalom demokratikus, akkor egy klientűrás típusú kapitalizmus sokkal nagyobb népszuverenitást biztosít, mint a másik 3 fennmaradó kombináció.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
