Portálunk birtokába került Stummer Jánosnak az elnökjelölti szándéknyilatkozata, aki a Jobbik tisztújító kongresszusán a párt vezetéséért Jakab Péter ellenében indul. Mielőtt közöljük, a teljes szöveget, kiemeljük az izgalmasabb részeket:
Minket emellett érdekelne, hogy ha egyéni jelöltként vagy előkelőbb listás pozícióval bejut, akkor sem számít a mandátum, vagy csak savanyú a szőlő? Mindenesetre az könnyen kiolvasható a sorok közül, hogy nem az elárult útra szeretne visszatérni, hanem az egykori 20 százalék szavazó iránt ácsingózik. Egy kicsit távolabb helyezkedne a mostani barátoktól, de ahol lehet, koalícióznának, és a Gyurcsány-félékkel véletlenül sem szabad összeveszni. Úgy látszik, rájött, hogy Jakab túltolta a pártot a látványosan összemoslékozó biciklit, ravaszabb (ebben Peti nehezen alulmúlható, de már Sneider is egy zseni volt) megközelítés kell, mert a parízerkampány sem a régi szavazokat nem hozza vissza, sem a DK-sokat nem szerzi meg. Alább közöljük a teljes szöveget. A dokumentum pdf formátumban is letölthető tőlünk.
ELNÖKJELÖLTI SZÁNDÉKNYILATKOZAT
a Jobbik Magyarországért Mozgalom 2022. május 7-i kongresszusára
Volt egyszer egy Jobbik, ahol nem számított más, csak az igazság. Nem érdekelt bennünket, hogy hányan sorakoznak fel az igazunk mellett. Kimondtuk, és küzdöttünk érte bátran, becsülettel.
Aki óvott ennek az elnöki szándéknyilatkozatnak a beadásától, az azt mondta nekem: „ne tedd, mert bár sok dologban igazad van, a párt többsége nem így gondolkodik”. Lehet, hogy igazuk van. Még az is lehet, hogy nagyon kevesen értenek egyet a véleményemmel, de azt így is vállalom, mert az őszinte jobbító szándék vezet, és mert biztos vagyok benne, hogy ezekkel a gondolatokkal nem vagyok egyedül.
A Jobbik jelenlegi vezetése az április 3-i történelmi vereség után egyszerű üzeneteket küldött felénk: mi mindent jól csináltunk, ebbe a küzdelembe mindenki mindent beleadott, ha csak a Jobbikon múlt volna, itt bizony kormányt váltunk. A vereségnek közöttünk nincsen felelőse, azt máshol kell keresni, az eddigi „keresztényszociális néppárti” politikát pedig folytatni kell. Erősek vagyunk, jó az irány. Stabilitás van.
Az igazság ezzel szemben az, hogy bajban vagyunk. A Jobbik politikáján változtatnunk kell. A belső, az önálló külső, és a szövetségi politikáján egyaránt. A mostani pártvezetéssel pedig erre a követlen előzmények okán nincs esély. Hogy merre tovább? Ezt nem a Jobbik elnökének egyszemélyben kell eldöntenie, hanem a közösségnek. A helyes utat pedig nem kávéházakban, nem budai erkélyeken, nem közvéleménykutató intézetekben, hanem a hétköznapok valóságában kell a következő időkben közösen megtalálnunk. Én így gondolom, ez az én elnökjelöltségem legfontosabb fundamentuma.
A Jobbik soron következő elnökének ezeket a gyökereket, ezt a valóságot kell újra megtalálnia. Nekem eszem ágában sincs beülni a Parlamentbe, a Jobbik elnökének ugyanis most semmi keresnivalója nincs az Országgyűlésben. Nem azért, mert bűnbánatot kellene gyakorolnia, hanem azért, mert a valóság, amit újra meg kell ragadnunk, az nem odabent van. A vezérnek pedig ott a helye a csatamezőn, ahol a legnagyobb szükség van rá.
Ebben az elnöki szándéknyilatkozatban három olyan nagy területet fogok röviden érinteni,amikről egyenként is oldalakat lehetne teleírni. Ehelyett beszélgetni szeretnék erről veletek, közös gondolkodásra bírni benneteket. Ezeken a kulcsterületeken valójában most csak a problémákat vetem fel, ahol közösen kell a megoldásainkat megtalálnunk.
A politikai tartalom hiányának kritikája
Egy pártnak sokfajta képességgel kell rendelkeznie, de ezek közül a legfontosabb, hogy tudjon politikát csinálni. Sajnos ezzel most hadilábon állunk. Egy kezem is elég most azoknak a jobbikos politikusoknak a megszámolásához, akik ebben a pártban önállóan is képesek szabad szemmel is jól látható politikai terméket előállítani.
A politikacsináláshoz egyrészt nyilvánvalóan kell egy alapvető tehetség és affinitás, másrészről ez tapasztalás útján tanulható, technológiailag jól alátámasztott munkával elsajátítható képesség. Meg kell tanulnunk újra politikát csinálni, különben továbbra is a szürkeségre, a lassú agóniára és a csendes elmúlásra leszünk kárhoztatva.
Személyes meggyőződésem, hogy az utóbbi két évben Békés megyében mi megtaláltuk azt a módszert, amivel polgárok széles tömegeivel sikerült bizalmi kapcsolatot kialakítani és fenntartani. Egy olyan módszert fejlesztettünk ki, aminek segítségével folyamatosan érzékeljük a polgárok által megtapasztalt valóságot, látjuk a helyi és országos jelentőségű közügyekben a véleménybuborékunkon kívüli álláspontokat is, és egy-egy fontos információ privát csatornán történő megszerzésével állandó lépéselőnyben vagyunk a politikai riválisainkkal szemben. Közel tudtunk kerülni a valósághoz. Ahhoz a valósághoz, amelyből kellő rutinnal és éleslátással politikát lehet csinálni helyi és országos szinten egyaránt. Ezt nevezem én valóságalapú politizálásnak. Mondhatjuk ezt jobboldalinak, radikálisnak, még keresztényszociálisnak is, ha úgy jobban tetszik.
A lényeg, hogy a polgár azt érezze, itt vannak ezek a jobbikosok, ők az egyetlenek, akik valóban arról beszélnek, ami velünk történik. Nekünk egy valóságalapú politikát folytató, kormányképes alternatívát kell építenünk. Most messze vagyunk ettől, de az irány ez.
Kontraszelekció és szervezeti leépülés
A folyamatos fogyatkozás problémája elsősorban a Jobbik politikanélküliségéből fakad. Ha nincsenek új impulzusok, nincs politika, ha nincs politika, nincsenek újak közöttünk. Az emberi közösségekben pedig természetesek az időnkénti konfliktusok, az egyes életutak máshogyan alakulása. A két hatás együttesen eredményezte azt, hogy az utóbbi tíz évben sokan mentek el, és az ő számukhoz képest lényegesen kevesebben csatlakoztak stabilan ehhez a közösséghez. Hozhatunk be a rendszerbe bármilyen szervezeti reformot, rejthetjük el az ellenzéki együttműködés sok mindent elfedő dunyhája alatt a szervezeti hálónk ordító hiányosságait, a végtelenségig nem lehet az emberhiányból fakadó problémákat küszöbölni.
Amikor május 7-én találkozunk a kongresszuson, nézzetek majd szét magatok körül, hogy mennyien maradtunk. Veszedelmesen kevesen. Legyünk bátrak befogadni az új impulzusokat, és az új embereket. Ne más pártok politikusaival üldögéljünk tovább az asztaloknál, hanem olyan „hétköznapi” emberekkel, akik eddig nem politizáltak. Ne a saját székünket féltsük tőlük, hanem építsünk bizalmat velük.
A szövetségi politika kudarca
A 2019 tavaszi kudarcos EP-választási szereplést követően elkerülhetetlennek látszó ellenzéki együttműködésbe a Jobbik a két lista és a jobboldali zárókő gondolataival vágott bele. A Jobbik ebben az időben még nem akart szövetkezni a 2010 előtt az ország élén megbukott óbaloldallal, az ellenzéki együttműködésen belüli helyét pedig egy a választási koalíciót jobbról záró, karakán nemzeti pártként határozta meg.
Ebből az elképzelésből végül nem lett jóformán semmi, a párt pozícióját nem sikerült rögzíteni, a 2010 előtt az országot vezető erőkkel szemben kritikus választói csoportokat nem sikerült az együttműködésen belül stabilizálni. A pártvezetés végül olyan alkukra bólintott rá, amelyek taktikailag ugyan magyarázhazóak lehettek, de stratégiai szempontból végzetesnek bizonyultak.Így jutottunk el a jobboldali zárókő gondolatától Tóth Csaba támogatásáig.
A más pártokkal és szervezetekkel történő együttműködést 2024 januárjáig zárójelbe kell tennünk. A helyben fontos koalíciókat stabilan tartva az EP-választásig a Jobbiknak a Jobbikkal, a DK-nak a DK-val, a Momentumnak pedig a Momentummal kell foglalkoznia. Senkivel nem összeveszve, de most fel kell állni attól az asztaltól.
Az ellenzéki együttműködésnek ugyanis a Jobbik jelenlegi vezetésének álláspontjával ellentétben van alternatívája: a munka, amit most párton belül kell elvégezni. Itt az idő, hogy újra a saját utunkat járjuk.
Az elnöki szándéknyilatkozat végére pedig engedjetek meg még egy gondolatot. Ezt a meccset most nagyon mélyről kell visszahoznunk, ez pedig csak úgy sikerülhet, ha gyökeresen meg tudjuk újtani a politikánkat és meg tudjuk változtatni a hozzáállásunkat. Ha merünk egy kicsit eltávolodni az ellenzéki együttműködés akolmelegétől, ha merünk legyinteni végre a közvéleménykutatókra, marketingesekre, a mindenféle tanácsadókra. Ha merünk a rendszeren kívülre kerülni, oda, ahonnan egyszer valamikor érkeztünk. Ehhez nem elsősorban szerződés kell, nem mandátum, nem keret, nem költségtérítés, hanem bátorság. Ennek a szándéknyilatkozatnak a beadásához is ez kellett, de a Jobbik régen a bátrak pártja volt. Hiszem, hogy még lehet az.
Merj változtatni!
Barátsággal,
Stummer János
Korábban írtuk:
– Jakab büszke a nulla mandátumos harcosaira – de kismalacozók nem kerülhetnek fel a dicsőségfalra
– Mióta kiesett a parlamentből, Stummer Jánosnak viccek jutnak eszébe Jakab Péterről
– Vona a saját párttársáról: ha ő felel majd a nemzetbiztonságért, mindenki építsen ojjektumot!
– J1ZS: Jákob most azt próbálja bemesélni, hogy a Jobbik szavazótáborának leépítése óriási siker
– Jakab büszke a nulla mandátumos harcosaira – de kismalacozók nem kerülhetnek fel a dicsőségfalra
– Eközben a hülyegyerek, miután épp megsemmisült a pártja…
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
