Ha 2021 októberében nem szerkesztem Judy Mikovits, A korrupció pestise című könyvét, talán soha nem térek vissza a közéletbe. Ez volt az az időpont, amikor Novák Előd, a Mi Hazánk alelnöke az egyik kávézóban újfent rákérdezett, esetleg nem gondoltam meg magam, nem szólalnék-e fel egy tüntetésükön.
Emlékszem a pillanatra, arra, hogy úgy jött ki belőlem az igen, mintha nem is én mondtam volna. Azonnal tudtam, hogy ezzel mindent elvesztek, amit az elmúlt 20 évben felépítettem: kapcsolatrendszert, barátságoknak kinéző érdekkapcsolatokat és nem akármilyen nyomásgyakorlás kereszttüzébe fogok kerülni, de ezt inkább hagyjuk.
Szóval, jött az Alkotmánybíróság előtti felszólalásom, majd a közös könyvünk Dúró Dóra képviselő asszonnyal, és ezt követte egy országjárás, ahol olyan emberek sokaságát ismertem meg, akiknek a jelleme, küzdő szelleme még jobban erősítette azt a tiszteletet, amit én e kis Mi Hazánk-közösség irányába éreztem.
A kedves választópolgárok el se tudják képzelni, mit álltak ki ezek az emberek azzal a szörnyű orkánnal szemben, ami azt hirdette mindenhol: esélytelenek, reménytelen a küzdelmük.
Ez a szörnyű fergeteg, bár minden ereje megvolt hozzá, nem tudott minden mécsest kioltani. Ez a magyarországi választás legfontosabb üzenete.
Én pedig hálás vagyok és büszke is arra, hogy ebben részt vettem. Nem a győzelem motivált, hanem csak és kizárólag a küzdelem. Jó érzés, hogy nem a gyávák, megalkuvók és opportunisták táborában lazsáltam a biztos kényelem és a kockázatnélküliség akolmelegében.
Sokak a mai nehéz időszakban a legnagyobb kincsüket, a bizalmukat bízták a Mi Hazánkra. A többség pedig, ahogy várható volt, a hazugságra szavazott, arra, ami nemcsak átitatta, hanem alapvetően átformálta az életünket. Viszont soha ne felejtsék el: hazugságra csak hazugságot lehet építeni. Ez következik most.
A hazugság olyan, mint az adósság, mindig kamatozik, majd olyanná válik mint a rák, végül önmagát is fel fogja emészteni. Ennek a kezdete a mai nap.
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
