Cigány közösségek gyűltek össze Máriapócson március 26-án, hogy közösségi élménnyel bátorítsák az ott elszállásolt menekült családokat. Orosz Rita a Nyíregyházi Egyházmegye honlapján megjelent írását szerkesztve közöljük.
Hetek óta foglalkoztatjuk a Máriapócson elszállásolt, az ukrán–orosz háború elől menekülő családok gyermekeit a pócsi tanodánkban. Ők délelőtt jönnek, amikor a helyiek iskolában vannak. Riadt kis lelküknek nyugalomra, biztonságra van szüksége.
Ahogy lassacskán kinyíltak, megérlelődött a gondolat, hogy ismertessük össze őket a tanodásokkal. A korábbi tapasztalatok segítettek: sokszor láttuk már, milyen óriási hatása van egy-egy találkozónak, a közös imádságnak és zenélésnek.
Nagy Zoltán vezetésével segítségünkre sietett a nyírkátai görögkatolikus cigány közösség az Együtt Segítsünk Egymáson Egyesülettel, és sok vendéget hozott a Vidék Kincse Egyesület is Zakor-Broda Rita vezetésével Nyíregyháza-Huszártelepről.
Nagyon jó volt látni, ahogyan percek alatt feloldódtak a gyerekek. Két leányka egy szót sem tudott egymással váltani, egyikük csak magyarul, másikuk csak ukránul beszél. Mégis együtt töltötték a napot, bátorítóan mosolyogtak egymásra, végül nagy öleléssel búcsúztak egymástól.
Két ukrán családnak különösen is jólesett, hogy meglátogatott bennünket Szocska Ábel püspök is, akivel végre anyanyelvükön tudtak kicsit beszélgetni.
Azt hiszem, ezen a napon jónéhányan tudatosították magukban, hogy az élet hozta nehézségek mellett is mennyire szerencsések. A menekült családok pedig megkönnyebbülten érzékelhették az itteniek elfogadó szeretetét.
A hab a tortán a vésztői Szabó Pál Általános Iskola adományának érkezése volt. Ezt a családok már a szállásadónál, a Hungaricum Vendégházban kapták meg. A sok játék, édesség, no meg a szülők által nagyon értékelt hasznos holmik mellett a békési kisdiákok rajzokkal is kedveskedtek az Ukrajnából érkezetteknek.
Nagy köszönet mindenkinek, kezdve azon, hogy a pócsi anyukák szép tisztasággal és szendvicsekkel, szörppel várták a vendégeket (és utána rendet is raktak), folytatva azzal, hogy a nyíregyháziak sem üres kézzel érkeztek.
Hálás vagyok a hangulatért felelős kátaiaknak, de az őket ebédre invitáló Kovács Jánosnak is. Köszönöm a két vésztői pedagógusnak, hogy adományukkal ilyen nagy utat tettek meg.
Köszönöm mindannyiunk nevében, hogy mindig számíthatunk Szocska Ábel püspökre. S ha valakit kihagytam, bocsásson meg, hála Istennek sokan voltunk. Köszönöm, hogy legalább rövid időre feledtettük a háború miatti nehézségeket ezekkel a családokkal. Ez a nap négy közösség számára is nagy élményt jelentett.
Szöveg és fotó: Orosz Rita
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
