Veszedelmes március 15-ék, Sisi szörnyű anyósa és a husziták – ezek voltak a hét legizgalmasabb írásai

Veszedelmes március 15-ék, Sisi szörnyű anyósa és a husziták – ezek voltak a hét legizgalmasabb írásai

Az elmúlt hét során nemzeti ünnepünk kapcsán felelevenítettük 1848. március 15-ének eseményeit, feltártuk a magyarok által csak Sisinek hívott Erzsébet királyné és anyósának, Zsófia hercegnének közel sem szívélyes viszonyát, részletesen foglalkoztunk a huszita háborúkkal, bemutattunk egy újfajta eljárást, amelynek segítségével még pontosabb információkat szerezhetnek a kutatók Pompei pusztulásáról, végül összegyűjtöttünk hét olyan világtörténeti eseményt, amelyek szintén március idusán történtek. 

Pompeji, és a térség már nagyon régóta lakott terület volt, a legkorábbi ismert település az i. e. 7-6. századból származik. Előbb a görögök gyarmatosították, majd az etruszkok uralma alá került, hogy a görögök visszavegyék tőlük, végül pedig a szamniszok foglalták el, akiket a felemelkedő Róma az i. e. 4. században több háborúban vert le.

Pompeji szerepet kapott még a római köztársaság polgárháborúiban is, amikor Sulla csapatai megostromolták, majd a diktátor a saját veteránjait telepítette le a környéken, és ezt követően a városra viszonylag békés évtizedek köszöntöttek.

A császárkorban a közeli Misenumban a római hadiflottának épült egy bázisa, ami azért jut jelentős szerephez, mert idősebb Plinius volt a parancsnoka i. sz. 79-ben.

Kevésbé ismert a százéves háború azon időszaka, amikor két napra a hadszíntér a kontinentális Franciaország területéről áttevődött a szigetországba. 1360. március 15-én (a hosszú háború első szakaszát lezáró brétigny-i béke előtt két hónappal járunk, amikor az angol hadak a Francia Királyság már jelentékeny részét elfoglalták) egy Angliába áthajózó, portyázó francia csapat 48 órán át pusztított, rombolt, gyilkolt és erőszakolt a szigetország déli részén. III. Edvárd angol király a hírre megszakította hadműveleteit, hogy bosszút álljon a betörésért.

A nagy nap reggelén 6 óra magasságában indult el Petőfi a Pilvaxnak nevezett kávéházba, amely akkoriban üzemeltetője után a Fillinger-kávéház nevet viselte.

Hírdetés

A későbbi visszaemlékezések és történelemkönyvek mind ezt a nevet használták, némileg anakronisztikus tehát az eseményekkel kapcsolatban a Pilvax-kávézó név használata, Pilvax Károly ugyanis később adta nevét a ma is üzemelő egységhez. Petőfi – aki még postáját is oda rendelte – pedig egyszerűen csak „az ifjak kávéháza”-ként emlegette a szimbolikus helyet.

Petőfi már az odaúton összefutott a márciusi ifjak egyikével, Vasvári Pállal. A fiatal történészt előreküldte Jókai lakására, hogy hamarosan ott találkozzanak. A kávéházban Petőfi szokásosan csak politizáló ifjakat talált, majd Bujovszki Gyula ügyvédet maga mellé véve elindult Vasvári után.

Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbach 1837. december 24-én született Münchenben, és 1898. szeptember 10-én hunyt el Genfben. Éppúgy a bajor királyi családból származott, ahogy Zsófia főhercegnő, édesanyjának a nővére. Erzsébet 1854-ben ment hozzá Ferenc József császárhoz, így nagynénje egyben az anyósa is lett.

A viszony a kezdetektől elég feszült volt köztük, mert Erzsébetet szabad szellemben nevelték. Szerette a természetet és a költészetet, imádott kirándulni, tornázni és lovagolni, sehogy nem simult bele a Habsburg-ház udvari etikettjébe. Erzsébet, becenevén Sisi a házasságkötéskor még csak 16 éves volt, alig több mint bakfis, és hamarosan jöttek a gyerekek (Zsófia 1855, Gizella 1856), akiknek a nevelését Zsófia nem akarta rábízni a menyére, erre a – véleménye szerint – zabolázhatatlan csitrire. A gyerekeket hatalmi szóval vették el Erzsébettől és a Burgban, a főhercegnő lakosztálya melletti szobákba költöztették.

Husz János halála a személyes bátorság és elvhűség jelképévé tette, kivégzése után a vallási reformmozgalom a Cseh Királyságban és Európa több helyén is fellángolt.

A nevével fémjelzett mozgalom azonban 1419 nyarára nyílt felkelésbe torkollott. Júliusban hívei elfoglalták a prágai városházát, és új nemzeti hagyományt teremtve, kidobták a tanácsosokat az ablakon (prágai defenesztráció).

A husziták szembekerültek Zsigmonddal is, aki – örökség címén, Vencel bátyja halála után – magának követelte a cseh trónt. A huszitizmus felszámolása Zsigmondra várt, akire 1419-ben az a feladat várt, hogy Csehországban visszaállítsa a katolicizmust, megpróbálta a huszitákat erőszakkal térdre kényszeríteni.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »