Kényszerű reklám áldozatakánt szembesültem: elindult Bulgáriában is a Magyarországon A Nagy Ő címmel futó, eredetileg amerikai licenzműsor.
Már a magyar verzióból is csak előzeteseket láttam, az is teljesen abszurdnak tűnt, de a balkáni verzió még nagyobb szájtátást vált ki az emberből.
Természetesen minden tv-műsor rendezett. Még a műveltségi vetélkedő is, bár ott a rendezettség kimerül a vetélkedőrésztvevő kiválasztásában, a díszletben és a kényszeredett tapsban. Én magam is voltam a LÖIM forgatásán Budapesten 2004-ben, s ott ezt személyesen is láttam: volt rendezői előkészítés, majd a kamera látószögén kívül időnként megjelent egy TAPS! felirat, ekkor kellett tapsolni.
A műsor végén én pl. direkt nem tapsoltam – a felirat ellenére -, a műsorvzető Vágó István arcán láttam is a torz arckifejezést emiatt, de Vágó azért profin viselkedett, velem is kezet fogott, ahogy a többi 9 játékossal is. Csak aztán az adás sugárzásakor ki lettem vágva ahogy nem tapsolok, s csak abban a részben maradtam benne, ahol éppen viszonzom Vágó kinyújtott kezét.
Szóval a vetélkedőben mondjuk olyan 10:90 a rendezettség:spontaneitás arány. Hiszen a kérdéseket nem tudja a versenyző előre, s csak magára van utalva, márpedig a műsor értelme éppen ez: az, hogy a versenyző milyen jól vagy milyen rosszul tudja a dolgát.
A bolgár Az agglegény (Ергенът – ez a bolgár verzió neve, ez egyébként az eredeti amerikai cím szószerinti fordítása) esetében az arány fordított lehet: 90 a megrendezett, 10 a spontán elem. Először is az agglegény úgy néz ki, mint egy unatkozó amerikai milliomos és egy XIX. századi francia nemes keveréke, ok nélkül csokornyakkendőt hord, s erősen homokos kinézete van. Lehet, hogy ténylegesen is homokos, ez jó csattanó lehetne végülis: minden előtte vonagló csajt visszautasít, majd szerelmet vall a biztonsági őrnek.
A csajok pedig egyenruhába vannak öltözve: mindenkin mély kivágású báli ruha van, s mindenki egyformán mosolyog és beszél.
Első gondolatom: ez egy paródia arról hogyan képzeli a férfi-nő emberi ismerkedést egy földönkívüli. De nem, sajnos nem paródia, tényleg komolyan gondolják.
A csajok stílusa kifejezetten idegesítő: kb. a “hogyan tetessük magunkat buta libának” stílust adják. Ha velem egy nő így kezdene beszélni, 5 perc után menekülnék a helyszínről, az biztos.
Egyébként utánanéztem a műsor nemzetközi történetének: kiderült, a műsorban “egymásra talált” párok kb. 95 %-ából vagy soha nem lett pár, vagy a kapcsolat pár hét alatt szétesett.
Tulajdonképpen csak egy dolgot nem értek: hogyan volt képes ez a műsor a fél világon sikeres lenni.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
