A felső paleolit kor (az ős-, avagy pattintott kőkorszak utolsó harmada, durván 50 000-től 10 000 évvel ezelőttig) emberei vélhetően soha nem gondolták volna, hogy körülbelül 27 000 évvel haláluk után a kutatók arról fognak vitatkozni, vajon ezek az emberek levágták-e saját ujjaikat.
A több európai barlangban is talált, későbbi (16–19. századi) rajzok alatt rejtőző őskori falfestmények olyan kézlenyomatokat tartalmaznak, amelyeken hiányos ujjak láthatók. A kutatók évtizedek óta találgatnak, mit is jelenthet ez: vajon a készítők csupán behajlították ujjaikat a hatás kedvéért, vagy valóban eltávolították ujjaik egyes részeit? Ha valóban, akkor pedig milyen okból?
Egy új tanulmányban kutatók egy csoportja amellett érvel, hogy az amputációk valódiak és szándékosak lehetnek, más tudósok azonban úgy vélik, a tanulmány „félretájékozott.”
A „Kezek barlangjai” (Cuevas de las Manos) Argentínában
Ilyen titokzatos kézlenyomatok találhatók Franciaország mellett egyes spanyolországi barlangokban is, a legtöbbjük 22–27 ezer éves. Egyes esetekben a művész a kezét mártotta festékbe és nyomta a falnak, másoknál a falra helyezett kezet fújta körbe festékkel, festékkel körülvett negatív képet létrehozva.
A 40 számon tartott olyan európai barlangrajzból, amelyek tartalmaznak kézlenyomatot, a legtöbbön megtalálható az összes ujj, mondta el Paul Pettitt, az angliai Durhami Egyetem régésze, aki „félretájékozottnak” nevezte a tanulmányt. A november 21-én a Journal of Paleolithic Archaeology című tudományos folyóiratban megjelent új tanulmány hét helyszínre fókuszált, ahol található legalább egy hiányos ujjú kézlenyomat: ezek a Grotte de Gargas, a Cosquer-barlang, a Tibiran-barlang, a La Grande Grotte és a Margot-barlang Franciaországban, valamint a Fuente del Trucho és a Maltravieso Spanyolországban.
Az évtizedek során a kutatók számos magyarázattal álltak elő a hiányzó ujjakra. Egyesek szerint az alkotók fagyás következtében veszítették el ujjaikat, mások szerint csupán behajlították azokat, valamilyen jelbeszéd vagy számolási rendszer részeként. A kanadai Brit Columbia tartományban található Simon Fraser Egyetem mesterszakos régésze, Brea McCauley figyelmét az újabb kori történelemben előforduló szándékos amputációk keltették fel a barlangrajzokat illetően. Kollégáival és témavezetőjével, Mark Collarddal nem gondolták, hogy sok példát találnak, de meglepetésükre a régi beszámolók és etnográfiai művek közötti keresés 121 kultúra körében hozott példákat a szándékos amputációra. „Igazán tisztává vált, hogy ez a gyakorlat sokkal elterjedtebb, mint arról a múltban szó esett” – mondta McCauley. „Minden kontinensen jelen van” – tette hozzá.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
