A bolgár nacionalizmus hivatkozási alapja alapvetően 3 okmány:
- az 1870. évi török szultáni rendelet a bolgár ortodox egyház függetlenségéről,
- az 1876-1877-es konstantinápolyi nagyköveti konferencia határozata,
- az 1878-as békekötés előzetes okmánya az 1877-1878-as orosz-török háború után.
Az 1870. évi török szultáni rendelet a bolgár ortodox egyház függetlenségéről egy sajátos eset. Hiszen egy muszlim állam hatósága rendelkezik itt egy keresztény egyházról. Egyházjogi szempontból ez természetesen semmis, emiatt a bolgár egyház 1870-1945 között ex-lex állapotban volt, a világegyház nem ismerte el. Ez természetesen adminisztratív nem-elismerést jelent, nem teológiai nem-elismerést.
A kettő az ortodoxiában elválik egymástól. Erre friss példa az ukrán egyház esete, mely 2018-ban kimondta függetlenségét az orosz egyháztól, de ezt még csak egyes ortodox egyházak ismertek el (eddig a konstantinápolyi, az alexandriai, a ciprusi, s a görögországi egyház ismerték el, az albán, a lengyel, a cseh-szlovák, a jeruzsálemi, az antiochiai, az amerikai, a román, s az orosz egyház a nem-elismerésről döntöttek, míg a bolgár és a grúz egyház az udvarias nem-elismerést választották: azaz azt mondták, a kérdést majd később vitatják meg, de egyelőre ez még nem aktuális). De természetesen az adminisztratív nem-elismerés nem jelent teológiai értelemben semmit: a szertartások ugyanúgy érvényesnek vannak elismerve, hiszen a vita csak adminiszratív jellegű, arról szó sincs, hogy az ukránok bármiféle eretnekséget tanítanának.
Az 1870-es döntés viszont etnikai szempontból fontos, hiszen a török állam ezzel kimondta, a Birodalom mely területén van a keresztény többség, s emellett a keresztények között hol domináns bolgár lakosság. Gyakorlatilag az aktuális népszámlálási adatok alapján lett kiadva a határozat.
Valójában ez az döntés a bolgár-görög viszályt erősítette, ezért is hozta meg az állami hatalom.
Az 1876-1877-es konstantinápolyi nagyköveti konferencia lényege: az európai nagyhatalmak igyekeztek megelőzni a háborút, ezért Ausztria-Magyarország, az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Olaszország, s Oroszország képviselői javaslatot tettek a török kormánynak egy autonóm bolgár állam létrehozására. (Az osztrák-magyar képviselő egyébként Zichy Ferenc gróf volt, aki az 1848-as Batthyányi-kormányban még Széchenyi helyettese volt, majd azonban amikor a kormány a Habsburgok ellen fordult, Bécsbe távozott, átállva az osztrák oldalra.)
Itt a konferencia tulajdonképpen elfogadta az 1870-es egyházterületet mint a tervezett autonóm terület kiterjedését, egyetlen korrekcióval: az Égei-tengeri határ 50-60 km-rel északra lett tolva, ugyanis a brit fél ellenezte, hogy új erő jelenjen meg a “tengereken”.
Volt még egy korrekció, de ez a téma szemszögéből nem fontos: a konferencia nem 1, hanem 2 autonóm területről döntött, azaz létre akarta hozni a nyugat-bolgár és a kelet-bolgár autonóm területet, a határvonal a mai Veliko Tarnovótól kicsit nyugatra húzódott volna.
A döntésnek gyakorlati jelentősége nem volt, hiszen azt a török fél nem fogadta el. Éppen ez lett a formális ok, mely miatt Oroszország hadat üzent Törökországnak.
Az 1877-1878-as orosz-török háború orosz győzelemmel zárult. S ekkor megszületett a békeszerződés. Ennek aláírásának napja a bolgár nemzeti ünnep egyébként.
Az itt bolgárnak ítélt terület a fenti térképen minden beszínezett terület, kivéve a rózsaszín részeket.
A keleti rózsaszín részt (Észak-Dobrudzsa) Románia kapta meg kompenzációként, mert Oroszország magához csatolta a román többségű Besszarábiát. A nyugati rózsaszín részt (a Niši szandzsák keleti fele, s a Morava-vidék) pedig Szerbia kapta meg, cserébe hogy nem kapta meg a szerb és szerb nyelvű muszlim többségű Bosznia-Hercegovinát és a szerb nyelvű muszlim Novi Pazar-i szandzsákot.
Ez utóbbi oka pedig osztrák-magyar igény volt: Ausztria-Magyarország a háború előtt titkos szerződést kötött Oroszországgal, hogy semleges lesz az orosz-török hánorúban, ha cserébe:
- elfoglalhatja Bosznia-Hercegovinát, s ezt a lépés Oroszország támogatni fogja a nemzetközi színtéren,
- a Novi Pazar-i szandzsák nem lesz Szerbiáé: ugyanis ezzel Szerbia és Montenegró közös határral rendelkeztek volna, amit Ausztria-Magyarország úgy ítélt mint egy nem kívánt közös szerb-montenegrói állam kialakulásának előzményét.
Végül azonban bolgár szemszögből ennél is sokkal rosszabb vége lett az egésznek. Németország semleges maradt, alapvetően kiállt az osztrák-magyar álláspont mellett, ahogy Olaszország se túlságosan tiltakozott. Viszont a britek és a franciák követelték az egész szerződés újratárgyalását.
Még 1878-ban új megállapodás született Berlinben tehát. A teljes sárga színnel jelölt területet elvesztette Bulgária: a mai Szerbia területén lévő részt Szerbia akkor kapta meg, minden más pedig vissza lett adva Törökországnak. Berlinben Ausztria-Magyarországot szintén egy magyar, Andrássy Gyula gróf képviselte. (A legnépszerűtlenebb magyar a bolgár köztudatban máig Andrássy gróf, ezért különösen vicces, hogy a budapesti bolgár követség az Andrássy úton van.)
Ami maradt bolgár terület, az is két részre lett osztva:
- sötétzöld: Bulgáriai Fejedelemség, fővárosa: Szófia, Törökország vazallus állama,
- világoszöld: Kelet-Rumélia Tartomány, fővárosa: Plovdiv, Törökország autonóm tartománya.
Máig vitatéma miért történt így. Alapvetően a britek féltek, hogy ezzel az orosz befolyás immár nem csak Közép-Ázsiában nő meg (ez veszélynek értékelték az akkor brit India szempontjából), hanem a Balkánon is. Az orosz fél pedig úgy értékelte, egy újabb háborúban vesztene, így inkább elfogadta a brit követeléseket.
Ami biztos: így lett megalapozva az I. világháború. Erről részletesen írtam. Ha nem lettek volna ezek a furcsa döntések a XIX. században, valószínűleg még ma is állna Ausztria-Magyarország és sose került volna hatalomra a kommunizmus Oroszországban.
Egyébként Berlinben a megvalósultnál is vadabb javaslatok hangoztak le. Olyan brit és francia javaslat is volt, ne legyen bolgár-szerb határ (hátha a két ország kibékül, majd oroszbarát közös államot alakítanak), ezért a mai Északnyugat-Bulgáriát is vissza kell adni Törökországnak, azaz a mai Szófiát is. De ezt már a másik 4 tárgyaló fél abszurdnak minősítette, s el lettek vetve.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
