Zavaros, bölcs és nagy volt a Duna, amikor Bandika és Ervin megtudta, hogy Ottawát megbénították az oltástagadó kamionosok.
Éppen a homályos tekintetű homárról elnevezett nagyvárosi kiskocsmában melegedtek, és várták, hogy kisüssön a Nap. Bandikát, mint mindig, a létezés elnapolhatatlan kérdőjelei feszítették. Tetszett már gondolkodni azon, miért énekeljük szinte óvodás koruktól azt, hogy süss fel Nap, amikor a Nap nem felsüt, hanem kisüt? Ervin szokatlanul gyorsan válaszolt. Szerinte a dal sötétben íródott, és a reggeli napsugarak érkezését sürgeti. Azok ugyanis mintha felfelé sütnének, ellentétben a déli nappal, amely az égbolt zenitjéről már egyértelműen lefelé süt, legalábbis innen, a földről nézve. Aztán persze áttértek a kamionosok problémáira, hiszen egykor mindketten kamionnal járták Európa országait. Mostanában viszont már csak a kamionos YouTube-csatornákat figyelik néha. Bandika kedvence a cseh kamionsofőrnő, aki Amazonka Truck néven oszt meg videókat útjairól, Ervin pedig inkább a magyar kamionoscsatornákat követi, főleg az st22lacika nevűt.
Képzelje, mi történt tegnap – kezdte a rumos Kofolától felfűtve Bandika. Felhívtam az egyik áramszolgáltató ügyfélszolgálatát. Tudja, amikor bemondják, hogy ha ezt akarom, nyomjam meg az 1-es gombot, ha amazt, akkor a 2-est és így tovább. Nagy nehezen összekötöttek egy szolgálatkész hölggyel, aki a bemutatkozásom után lekérdezte még a címem, a telefonszámom és a cipőméretem is, hogy biztos lehessen benne, én vagyok az. Még csak hét perce tartott a hívás, és kezdtem azt hinni, végre előadhatom, mi a gondom. Erre a hölgy az adatvédelmi szabályokról kezdett beszélni, és kibetűzte a nevemet, hogy B mint Béla, A mint Adél, N mint Nándor, D mint Dániel, I mint Ilona, K mint Kálmán, és végül A mint Aladár. Ezután pedig felolvasta az e-mail-címemet, és az adatvédelmi szabályok értelmében elkezdte betűzni azt is. Mivel az e-mail-címem [email protected], gondoltam, hogy az első rész kibetűzése után csak elhadarja, hogy dzsímél, és már rá is térhetünk a hívásom tulajdonképpeni okára. De nem, a hölgy elkezdte betűzni, hogy g mint Géza, m mint Márton, a mint Adél, i mint Ilona, L mint László, pont, c mint Cecília, o mint omikron, m mint Márton. Hogy akkor szerintem ez így helyes-e. Mondom, helyes. Mire ezen keresztülverekedtük magunkat, kérdezte, mit szeretnék. És ön erre mit felelt? – kérdezte Ervin. Azt, hogy pihenni – mondta halkan Bandika, és látszott rajta, hogy csalódott. Mondtam neki, hogy nem lehetne-e megcsinálni úgy, hogy holnap is felhívom, és innen folytatjuk. De azt mondta, nem, mert lehet, hogy holnap nem hozzá, hanem a kolléganőjéhez kapcsol engem a rendszer, ő pedig szintén betűzni fog, mert most ezeket a dolgokat így intézik. Aztán remélem összeszedte magát – emelte meg a szemöldökét Ervin. Persze – bólintott Bandika. Minden erőmet és nyelvtudásomat összeszedve elmondtam, hogy kaptam egy levelet a szolgáltatótól, amelyet nem tudok értelmezni. Aztán felvilágosított, hogy az ilyen típusú ügyekben nem ők az illetékesek, mert ugyan velük kötöttem anno szerződést, viszont a bekötés technikai részét nem ők bonyolítják. Szerintem bonyolítják ők is – tekintett a felsütő napba Ervin. Szerintem is – mondta lehangoltan Bandika, és kiitta a poharában várakozó barna löttyöt.
A szerző a Vasárnap munkatársa
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
