. Pedig látnunk kellene, hogy tudjuk, mit nyerhetünk. És mit veszíthetünk.
Ha élne, őt kéne fölkérni egy tévésorozat vezetésére, pontosabban arra, hogy a televízióban hétről hétre vagy akár napról napra kedvesen és okosan mondja el, mi történt Magyarországon az elmúlt több mint egy évtizedben, miért történt, ami történt, és mi következik ebből. De úgy kellene elmondania, hogy a legegyszerűbb ember (van olyan? szerintem minden ember egy élő regény) is megértse az üzenetet.
Az a helyzet, hogy elegem van a rengeteg Márki-Zayból, Gyurcsányból, Jakabból és a többiből. Szerintem április 3-án nem azért megyünk el szavazni, mert ezeket utáljuk, hanem mert tudjuk, mit nyerhetünk, és azt is, hogy mit veszíthetünk. Ideje volna beszélni kincseinkről, a szép és jó dolgokról. Erre kellene megtalálni Czeizel Endre utódját.
Mire gondolok? Vegyük például a forintot. Szó, ami szó, drága lett az euró, és így drága lett a külföldi utazás is. Ez látszólag az egyszerű embereknek (vagyis nekünk) nem jó, hiszen drága lett Görögországba (Görögbe), Olaszországba (Olaszba), vagy éppen Horvátországba (a tengerhez) utazni. Ezért aztán inkább itthon utazik az egyszerű emberek nagy része, amiben a SZÉP-kártya segíti őket. Ez jó nekik, mert itthon erős a forint, és manapság egyre több van az egyszerű emberek zsebében, jó a vendéglátóknak, mert az elmaradt külföldi turisták helyett jön sok magyar, és még jobb a nemzetgazdaságnak, mert a pénz itthon fejti ki áldásos körforgását. De azért is jó a nemzetgazdaságnak, mert a hazai ipar így versenyképesebb a világpiacon. Ezt kéne az új Czeizel Endrének elmagyarázni. Kedvesen, okosan, nem túllihegve a dolgot, nem ismételgetve üres kulcsszavakat.
Orbán Viktor például jó lenne erre a feladatra, mert ő tud egyszerűen, okosan és kedvesen beszélni. De nem vagyok biztos abban, hogy ideje is lenne rá. Persze örülnék, ha megpróbálná. Vagy valaki más, aki szintén tud egyszerűen, érthetően, okosan és kedvesen beszélni. Beszélhetne arról is, hogy miképpen függ össze a világgazdaságot a koronavírus miatt sújtó infláció sikeres megfékezése a magyar határon például a nyugdíjak értékállóságának megőrzésével.
Izgalmas lehetne arról is beszélni okosan és kedvesen, tán egy-két grafikont is felhasználva, hogy miképpen sikerült a drámai népességfogyást lelassítani, folyamatosan növelni a megszülető gyerekek arányát, és ha ez így megy tovább, mikorra érhetjük el a megváltó emelkedést, és mindezt mit jelent ma, Európában?
Úristen, mennyi mindenről kellene beszélni, amit ismernek, de nem tudnak az emberek! Akik, ahogy mondani szokás, nem látják a fától az erdőt, mert benne élnek az események sűrűjében, észre sem veszik, mi minden történt velük… Szegénység? El lehetne mondani egyszerűen, okosan és kedvesen, nem túllihegve a dolgokat, hogyan alakult a szegények helyzete az elmúlt évtizedben, miképpen, milyen áron és hogyan sikerült a helyzetükön javítani. Cigányok? El kellene mondani őszintén és egyszerűen, érthetően és okosan, hogy a magyarországi cigányok nagy része ma már becsületesen dolgozik, ki akart és ki is tudott emelkedni a régi rettenetes létállapotból, fontos szereplők lettek a gazdaságban, ellentétben azokkal, akik továbbra sem hajlandók vagy képesek kitörni a putrilétből, de akiket mégis ki kell vezetni kézen fogva onnan.
Akár naponta lehetne egy rövid előadást tartani, annyi minden jó történt velünk, amit nem veszünk észre. Pedig látnunk kellene, hogy tudjuk, mit nyerhetünk. És mit veszíthetünk.
Bencsik András – www.demokrata.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
