Lassan tizenegy évvel ezelőtt végzett először üvegfestő tanfolyamot Fischer Erzsébet, majd kipróbálta a selyemfestést. Azóta többféle technikát megtanult, az üvegfestéshez csak néha tér vissza, hogy kicsit mással is foglalkozzon, ne csak a selyemmel.
Fischer Erzsébettel régi ismerősök vagyunk, a kezdetektől tudok a hobbijáról, az elsők között voltam, akik megvettek egy-egy darabot a munkáiból. Már akkor megcsodáltam azokat az élénk, néha harsány színeket, amiket a selyemkendőkön, -sálakon láttam, hamarosan magamnak is beszereztem egyet. Meggyőződhettem róla, hogy valóban úgy van, ahogy a termékleírásban szerepel: a hernyóselyemből készült kiegészítőket minden évszakban hordhatjuk, nyáron hűsítenek, télen melegítenek, rendkívül kényelmes viselni őket, mivel természetes anyagból készültek. A színes darabok bármilyen egyszerű öltözéket feldobnak.
Az üvegfestéssel kezdődött
Miután a gyerekei felnőttek és Erzsébetnek több szabadideje lett, elhatározta, hogy végre komolyabban elkezd foglalkozni valamilyen kézműves technikával. „Eleinte nem tudtam, mi az, ami valóban tetszene, csak azt, hogy valami olyan, amihez rajzolni kell. Négyszer vettem részt dinamikus rajztréningen, ami nagyon jó alapot adott, majd rátaláltam egy három részes üvegfestő tanfolyamra. A végén kérdezte meg a tanfolyam vezetője, nem szeretném-e kipróbálni a selyemfestést. Kicsit tartottam tőle, mert egészen más technika, de belevágtam és végül teljesen magával ragadott a selyem világa. Az tetszett meg benne leginkább, hogy mennyire jó érzés, ahogy a selymen a színes festékek szétfolynak, egymásba olvadnak. Egyre több kurzusra mentem el, főleg Magyarországra, a selyemfestésen belül több technikát elsajátítottam és még szeretnék is megtanulni újakat. Az üvegfestést csak azért veszem elő néha, hogy kicsit átkapcsoljak” – utalt a kezdetekre. Az üvegfestésnél általában azt a módszert használja, hogy kontúrfestékkel mintákat rajzol a felületre, a közte lévő részeket kiszínezi. Ritkábban, általában palackokon, kancsókon alkalmazza azt a módszert, hogy az egész felületet színesre festi, és más színekkel díszíti úgy, hogy a színek összeérnek, egybefolynak, tehát nincsenek kontúrvonalak, vagy például arany, ezüst csillámfestékkel díszíti. A leggyakrabban kerek üveglapokra fest, amelyekből akár falióra is készülhet, ha a közepét átfúrják és rászerelik az óraszerkezetet, de szereti az üvegmandalákat, falidíszeket is. Mivel festés után az üveget sütőben ki kell égetni, így mosható lesz, illetve élénkebbek lesznek a színek, ezért poharakat, kancsókat, palackokat is készít, de mint kifejtette, az nem könnyű a domború felületek miatt, a festék könnyen elfolyhat, igazi türelemjáték, mostanában már ritkán fog neki ilyesminek. Mostani szemmel már jól látja a kezdetekben jellemző hibáit, az első munkáit nem nagyon mutatja meg senkinek.
Sokféle technika
Vannak bizonyos technikák, amelyeket az üveg- és a selyemfestésnél is alkalmaz. „Mindkettő más, mégis vannak hasonlóságok. Egyfajta satírozást megtanultam a selyemfestésnél, amit kipróbáltam az üvegen is és működött, azóta alkalmazom. A festékek különbözőek, azokat nem lehet keverni, bár vannak univerzális kontúrfestékek, van, aki azokat használja, de én nem szeretem” – fogalmazott. Legutóbb akvarell technika tanfolyamon vett részt Erzsébet 2019-ben, de a járvány miatt nem tudta befejezni a kurzust. „Azóta online formában is próbáltam bekapcsolódni, de nem igazán ment, nem tudtam úgy haladni, ahogy kellett volna, néha szükség lenne arra, hogy a tanfolyam vezetője külön velem foglalkozzon, esetleg ismét megmutasson egy-egy lépést, de ezt csak úgy lehet, ha jelen vagyunk. Ez már egy bonyolultabb technika. Az anyagot először le kell festeni egy színnel, majd ráfesteni a mintákat, de kontúr nélkül. A végeredmény olyan lesz, mint egy festmény. Sokat kell még gyakorolnom és tanulnom, hogy igazán elsajátítsam, mindenképpen szeretném jól megtanulni, eddig nem mertem egyedül hozzáfogni” – tudtuk meg Erzsébettől. Ezen kívül a viaszbatik technikát szeretné még megtanulni, amikor viasz segítségével három-négy színt lehet felvinni az anyagra anélkül, hogy kontúrt kellene használni.
Gyűrés, kötözés
Az interneten manapság rengeteg videót találhatunk, bőven van lehetőség arra, hogy azok segítségével megtanuljunk selymet festeni. „Amikor én kezdtem, még nem volt, talán azért is van rá szükségem, hogy a tanár szemtől szembe megmutassa, mit hogyan csináljak, mert így kezdtem a tanulást. Persze aki szeretne vele foglalkozni, egyedül, a videók alapján is belevághat. A legegyszerűbb a gyűrt technika. Ehhez langyos vízbe kell mártani az anyagot, törülközővel leitatni róla a víz nagyját és kis kupacba összegyűrve műanyag edénybe helyezni. Pipettával rácsöpögtetjük a festéket, majd mikrosütőben fixáljuk a színeket. Ha sokféle színt használunk, egészen érdekes mintákat kapunk. Hagyhatjuk összegyűrve az anyagot, úgy is mutatós, de szép simára is vasalhatjuk, főleg, ha még nedves az anyag” – magyarázta. A batikolás is hasonló, egyszerű módszere a selyemfestésnek. Az anyagot különféle módon kell megkötözni zsineggel és festékbe mártani, vagy szintén rácsöpögtetni a festéket és mikróba tenni. „A legjobb, ha négy színt kombinálunk a batikolásnál, ha ennél többet használunk, nagyon összefolynak a színek és nem biztos, hogy szép lesz az eredmény. Négy-öt perc mikrózás után szárazon vesszük ki az anyagot. Ha leszedjük róla a kötözést, szebbnél szebb minták jönnek ki, sokszor magam is csodálkozom, milyen érdekesek” – részletezte. A festéket ecetes vízzel és vasalással lehet még tartósabbá tenni az anyagban. A kontúrozásos technika valamivel bonyolultabb, több kézügyesség, rajztudás is kell hozzá. Van, amikor a már befestett anyagra készül a minta a kontúrfestékkel, van, amikor először kerül rá a kontúr, majd a közte lévő részeket színezi ki a készítő, de akár a batikolt anyagokra is lehet még mintákat felvinni a kontúrfestékkel. A sálak, kendő festésére Erzsébet négy részből álló, állítható méretű kereteket használ, amelyekre apró szegekkel, csipeszekkel feszíti ki a selymet. „Több keretem van, így mindig több, akár három darab készül egyszerre. Mindegyiket le kell alapozni, kontúrozni, majd befesteni, közben várni kell a száradással, ezért úgy jó, ha közben tudom folytatni a munkát a másikkal, így jobban tudok haladni. Készítettem blúzokat, szoknyákat, ruhákat is, azokhoz méterben vettem a selymet, egyébként kész, a szélén beszegett kendőnek, sálnak készült alapokat vásárolok, azokat festem be. Nagyon sok lehetőség van, csak a fantázián múlik, milyen lesz a végeredmény” – hangsúlyozta. Nagyon szereti az úgynevezett sótechnikát, amellyel még érdekesebbé, színesebbé lehet tenni a műveket. Ilyenkor a még nedves, frissen festett anyagra durva szeméjű effekt sót szór. Ahol a selyemre kerül a só, ott elszívja a nedvességet az agyagból és foltokat képez rajta, mikor megszárad, csak le kell róla söpörni és szebbnél szebb minták jönnek elő.
Vasalás, gőzölés
A festékek fajtájától függ, hogyan lehet fixálni a mintákat, színeket az anyagban. „Vannak a vasalós festékek, de ha az ember elér egy szintet, jó, ha kipróbálja a gőzölős technikát, amelynek éppen úgy a tartósítás a célja. Általában aki így tesz, már nem tér vissza a vasalósra. Teljesen más az a kendő, ami gőzölős módszerrel készült. Sokkal lágyabb, fényesebb, pottyanósabb lesz az anyag. Minden befestett darabot öt órán át kell gőzölni. Régebben ezt kuktában csináltam, ahogy az egyik tanfolyamon tanultam, de később kimondottan erre a célra készült berendezést vásároltam, amelyben egyszerre akár öt-hat nagy kendő vagy sál is elfér. A befestett anyagot selyempapírba bugyolálva fel kell tekerni, mint a mákoskalácsot, így kerül a gőzbe. A selyempapír a felesleges festéket beissza, így nem maszatolódik össze az anyag, tartóssá válik a színe. A gőzölő berendezés azért jobb a kuktánál, mert abban a feltekert anyag csak csigába hajtva fért el, meggyűrődhetett, amit a nagyobb daraboknál vasalóval sem lehetett korrigálni” – fejtette ki.
Értékes ajándék
Fischer Erzsébet eleinte ajándékba adta az elkészült darabokat, később értékesíteni kezdte azokat. A legtöbb kendőt és sálat azért veszik meg a vevők, hogy ajándékba adják szeretteiknek, ismerőseiknek. Amíg lehetett, eljárt vásárokba, fesztiválokra, de 2019 óta nincs lehetőség ilyesmire. Kültéri rendezvényekre nem szívesen jár, mert jöhet egy zápor, ami komoly kárt tud okozni az árukészletben, ráadásul nagyon fárasztó is akár egymás után több napon keresztül állni a stand mellett, illetve a mostanra egy üzlethelyiséget megtöltő árukészlet nagyját becsomagolni és elszállítani. „Aki egyszer vásárolt már tőlem kendőt vagy sálat, az a legtöbb esetben visszatér, vagy az ismerőse, hozzátartozója jön el hozzám. Leginkább így terjed a híre annak, hogy mivel foglalkozom. Nagyon gyakran kérnek a vevők ajándékutalványt, mert látatlanban nehéz eldönteni, kinek milyen kendő illik, vagy melyik tetszene. Több internetes oldalon utánanéztem, mennyire lehet az online térben eladni a festett selymet, de úgy tapasztaltam, hogy akár évekig is kínálják ugyanazokat. A selyem olyan, amit meg kell fogni, fel kell próbálni. Ha bejön egy vevő, általában ránézésre négyet-ötöt kiválaszt, majd mindet megtapintja, felveszi, és csak azután dönti el, melyiket kéri. A webáruházak kínálatában mindent le lehet írni a termékről, a méretet is, de nem biztos, hogy a valóságban úgy fog kinézni a kiválasztott darab, ahogy a vevő elképzelte” – fejtette ki Erzsébet. Hozzátette, így is elégedett azzal, amit elad, hiszen ez számára hobbi, a legnagyobb öröme, hogy festhet. Főleg télen szeret alkotni. Az összes gondját, problémáját elfelejti akkor, amikor selymet fest, különösen zene hallgatása mellett teljesen ki tud kapcsolódni, bele tud merülni az alkotásba és fel tud töltődni.
„Teljesen elfeledkezem mindenről, csak arra koncentrálok, hogy mi fog megszületni, milyen mintákat, színeket vigyek fel a selyemre, tökéletes relaxáció. Elsősorban ezért csinálom, de azért is, hogy másnak örömet tudjak vele szerezni. Nagyon jó érzés látni az elégedett, boldog arcokat. Szívvel-lélekkel készítem és nincs két egyforma, mind egyedi darab” – zárta a selyemfestő.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
