Az elmúlt egy-két hónapban több olyan társaságban is megfordultam, ahol szóba került a magyarországi oktatás helyzete. A körülmények és az ott elhangzottak sajnos most nem férnek bele a jelenlegi jegyzet keretébe, de máskor erre még visszatérhetek.
Viszont ami most ide tartozik, az a szituáció, amikor megkérdeztem, tudják-e mennyit keres egy pályakezdő tanár?
Mivel jól ismertek, és érezték, látták a csőbehúzós hangszínemet, tekintetemet, szóval azt, hogy vékony jégre lépnek egy óvatlan válasszal, így senki sem akart tippelni, illetve egy valaki rákérdezett: nettó 900 eurónak megfelelő forint körül? Ekkor elmeséltem egy igaz történetet:
2021 júniusában az egyik iskolaigazgató a tanári karban bejelentette, nem tudna-e valaki egy takarítót, mert az előző felmondott. Semmilyen feltétel, iskolai végezettség nincs, nettó 180.000 forint a fizetés.
Ekkor megszólalt kínosan mosolyogva a földrajztanár, hogy ő átgondolja a váltást, mert így 20 ezerrel többet keresne, mint egyetemet végzett szakpedagógusként.
Ezek után a társaságomban már nem nem volt olyan jóízű a heherészés, mint előtte. Jól látszott, fogalma sem volt senkinek a helyzetről, hiszen felvilágosult barátaim a velejéig hazug média álvalóságán keresztül látnak sok mindent.
Aztán tegnap szembejött velem egy megrázó történet: „a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének oldalán jelent meg egy pályakezdő tanár nyílt levele, amelyet Orbán Viktor miniszterelnöknek címzett. Azt írja, 160 ezres fizetéséből a hajléktalanság fenyegeti, nem tudott karácsonyi ajándékot venni senkinek, és az iskolából vitt haza wc-papírt, hogy legalább az legyen. Annyi pénze sincs, hogy ételt vegyen magának: rizsen és tésztán él.”
Igen, pontosan ez a rögvalóság!
Éghet emiatt az arca mindenkinek. Amúgy legjobban a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének!
Mert most könnyű kitolni a nagy nyilvánosságnak ezt a szörnyű állapotot, de mi a fészkes fenét tettek ezek a helyzet orvoslására az elmúlt 12 évben? Mikor viselkedett ez a gittegylet hatékony érdekvédelmi szervezetként? Még egy vidéki ministránskörnek is nagyobb a hatékonysága és lobbiereje, mint a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének. Mert erélyes, értelmes fellépéssel biztosan nem itt tartana a helyzet!
Teljesen más okból, de a múlt héten Erdélyben megkértem az egyik barátomat, küldje el a román pedagógus bértáblát. Ha már ezt megtette, pont jó a mai alkalom arra, hogy összehasonlítsuk a Budapestről sokszor lenézett románok anyagi megbecsülését a pedagógusaik irányába.
Nézzük a lényeget, lássuk tehát Romániát:
Tanári fizetési besorolások:
Kezdő tanári fizetés véglegesítő vizsgával: nettó: 2868 lej (209.364 Ft – 1 Lej 73 Ft)
10-14 év közötti munkaidő: 3100 lej
II fokozatú tanári nettó fizetés:
10-14 év közötti: 3500 lej
14-18 év közötti: 3851 lej
25 év fölötti: 3855 lej
I. fokozatú tanári nettó fizetés:
25 év fölötti: 3999 lej
40 év fölötti: 4199 lej
Mindez csak az alap, amire rájön a munkaviszonyban eltöltött idő, a különböző pótlékok, osztályfőnöki díj, túlóra stb.
Akkor lássunk Magyarországot!
Nézzük a már említett pályakezdő tanár példáját: nettóban kb. 160.000 forintot (440 euró) kap. (2022-ben az szja-mentesség miatt ez most felfele megy, de csak a 25 év alattiaknak)
A kötelező óraszám Romániában: 18/hét
Magyarországon a kötelező óraszám 26/hét és az állami oktatásban akár 32 óráig köteles ingyen helyettesíteni, amit sok helyen ki is használnak.
Romániában minden órát, amit helyettesítenek a kötelező 18 fölött, azt külön kifizetik.
A lényeg a fenti példát illetően még pontosabban:
Egy magyarországi pedagógus szinte kétszer annyit dolgozik, mint egy romániai, sokkal kevesebb fizetésért. De ha egyelő az óraszámuk, akkor egy romániai tanár szinte kétszer annyit kereshet, mint egy magyarországi.
Láthatjuk: Magyarországon az anyagi megbecsülése azoknak, akikre gyermekeink jövőjét bízzuk, döbbenetes.
Napra pontosan egy hónappal ezelőtt, december 11-én a helyi pedagógusok meghívására Mohácson szólaltam fel egy tüntetésen. Közben megrázó volt hallani azokat a szónokokat, akik az oktatásban lévő állapotokról beszéltek.
Magyarország előre megy, nem hátra! – nézzük, olvassuk, hallgatjuk „a piros lett a paradicsom, nem sárga” bulibárói szintre emelkedett miniszterelnöki propagandát.
Tényleg erre van az előre?
Szakács Árpád (1980) újságíró, szerkesztő, könyvkiadó, kommunikációs szakember. 2008–2016 között több lap- és könyvkiadó vezetője, főszerkesztője. 2016–2020 között a Mediaworks nyomtatott megyei napilapjai központi szerkesztőségének főszerkesztője. Nevéhez több nemzetközi sajtóvisszhangot is kiváltó cikksorozat kötődik. Számos szakmai elismerés mellett 2019-ben elsőként megkapta az egyik legjelentősebb magyar újságíróról, Lovas Istvánról elnevezett sajtódíjat. Az általa vezetett szerkesztőség munkáját 2019-ben Érték és Minőség Nagydíj Kommunikációért Nívódíjjal ismerték el a Parlamentben. 2020-ban minden tisztségéről lemondott és visszavonult a közéleti szereplésektől. Jelenleg önkéntesként az Erdély.ma főmunkatársa.
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
