Hogyan ne politizáljunk cím alatt tankönyvekbe kerülhet majd Klaus Iohannis, Florin Cîţu és a liberálisok elmúlt három hónapos ámokfutása. Volt hatalmuk, kormányuk, amely többé-kevésbé óhajaik szerint működött, egy nagy vonalakban egységes párt a hátuk mögött, és egy rosszul számított húzással sikerült mindezt tönkreverniük. Mondják, hatalomban megmámorosodik az ember, elszakad a realitásoktól, és azt gondolja, minden elképzelése könnyedén valósággá válhat. Iohannis és első embere szeptember elején a liberális pártelnökségért vívott küzdelemtől elvakulva úgy tett fel mindent egy lapra, hogy nem is gondolt arra: megtörténhet, nem a szájuk íze szerint végződik a játszma. Keménykedve blöfföltek – és veszítettek.
Egyéni ambíciók, egyéni érdekek
A váratlan és meglepő nagy húzáskor, amikor Cîţu kipenderítette Stelian Ion USR-s igazságügyi minisztert, senki nem gondolta, hogy nincs pontos forgatókönyvük a továbbiakra. Mára már egyértelműen kiderült, elsősorban Iohannis szemét szúrta az egyre jobban önállósuló tárcavezető, és az, hogy nem a neki megfelelő emberek kerülhetnek fontos intézmények élére, ám azzal sem ő, sem kormánybeli helytartója nem számolt, hogy Románia megmentőinél betelik a pohár, és szakítanak. Ez történt, és azóta az elnök is, kedvenc pártja is csak sodródik, próbál minden szalmaszálba belekapaszkodni, hogy mentse, ami még menthető.
Mert nehéz elképzelni azt, hogy a szociáldemokratákkal való összeborulás egy kezdeti terv része volt. Kényszermegoldás ez a javából, amelyet ki- és megmagyarázni nagyon nehéz. Iohannis eddigi elnökségének alapja a PSD gyalázása volt, újraválasztását is elsősorban az ellenük felépített kampánynak köszönhette, színes csokorba szedhető mindaz, amit az elmúlt hét esztendőben rájuk pakolt. Ugyanezt tették hűséges katonái is, Cîţu még a szeptember végi kongresszuson is esküdözött, hogy semmilyen körülmények között nem köt békét „a nép legnagyobb ellenségével”. S lám, most mégis velük próbál kormányt alakítani…
Mindenki azt gondolta, egy kis leckéztetés után újra keblükre ölelik az USR-t, és velük folytatják a szűk éve megkezdett, eddig kevés eredményt hozó munkát. Nem ez történt, akkora volt a sértettség az elnökben, amiért keresztülhúzták számításait, hogy hallani sem akart erről, Cîţu pedig a kormányfői tisztség elvesztésébe nem tudott beletörődni. Önös politikai érdekeik és személyes gőgjük miatt a pár hónappal korábban még elképzelhetetlen legrosszabb megoldás is elfogadhatóbbá vált a régi szövetség felélesztésénél. S mivel kezükben a kincstár kulcsa, az euró- és lejmilliárdok ígérete, nem volt nehéz az ősellenség hatalomba csalogatása. Főleg, hogy minden más kiutat elzártak maguk előtt. Párttársaik és választóik előtt szalonképessé tenni mindezt már jóval nagyobb kihívás.
Egy tőről fakadva
Pedig a két nagy párt közötti különbség jóval kisebb, mint első látásra tűnik. Harminc éve uralják a romániai politikai porondot, kiforrott ideológiája egyiknek sincs, úgy hajlanak balról jobbra, illetve jobbról balra, ahogyan érdekük kívánja. A Ceaușescu által hátrahagyott romhalmazon kiépítői voltak a korrupción alapuló vadkapitalizmusnak, klientúrájuk táplálása, saját pénzügyi jövőjük megteremtése mindig fontosabb volt az ország érdekeinél. Szép számban kerültek rács mögé mindkét pártból egykori miniszterek, sőt, miniszterelnök is, a „piszkos” nagy öregek által kinevelt, mostanában helyzetbe kerülő ifjabb generáció pedig elődeinél is pénzéhesebbnek tűnik, legtöbbjük valós tudás és tehetség híján igyekszik mind magasabbra kapaszkodni ama bizonyos létrán. E mostani szövetkezés tehát nem hatalmas ellentétek összekovácsolásáról szól, hanem hasonszőrűek találkozásáról. Persze kérdés, mennyi ideig fér meg két dudás egy csárdában.
Nagy úr a pénz
A liberálisokat egyértelműen az általuk kreált helyzet kényszerítette e lépésre, de mi terelte erre a szociáldemokratákat? Népszerűségük napról napra növekszik, ha hagyják tovább ténykedni a liberálisokat, három év múlva elsöprő győzelemmel tarolhatnának mindent. Csakhogy a sok pénz most érkezik az uniótól, és már augusztusban is megtapasztalhatták, mennyi jut a PSD-s elöljáróknak, ha liberális kézben van a kormányrúd. Előrehozott választásokat szerettek volna, ám azt kicsikarni Romániában nagyon nehéz, legjobb esetben jövő év végére valósulhatott volna meg óhajuk, addig pedig már eldől a sok tíz milliárd euró sorsa. Minden bizonnyal a még mindig jelentős hatalommal rendelkező helyi bárók kényszerítették e lépésre a pártvezetést, mondván: jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok… Ciolacuék így hirtelen helyzetbe kerültek, langyos ellenzéki státuszukat kormánycsinálóra kellett cserélniük. Csak úgy röpködnek a feltételek, megkötések, s kiderül, a szociáldemokraták egykori másodhegedűsei fel tudnak-e nőni a feladathoz, vagy elvakítja őket a váratlanul ölükbe pottyant hatalom.
Kibékíthetetlen ellentétek?
Megkezdődtek az egyeztetések, és bár mindkét fél derűlátónak szeretne látszani, a nyilatkozatokból összeegyeztethetetlen álláspontok sora villan elő. A szociáldemokraták mintha vérszemet kaptak volna, bér- és nyugdíjemelést követelnek, az egységes adózás eltörlését kérik, sőt, az Európai Bizottság által jóváhagyott helyreállítási tervet (PNRR) is újratárgyalnák. Ragaszkodnak a miniszterelnöki székhez, és ahhoz, hogy a parlamenti arányokat tükrözze a minisztériumok elosztása, azaz a tárcák legalább felét ők kapják. Ugyanakkor azt is kijelentették, elfogadhatatlannak tartják, hogy ismét Florin Cîţu legyen a kormányfő.
A PNL sem tétlenkedik, ők vagy legalábbis pártelnökük magát szeretné újra a Victoria-palota főnöki székébe – ez tűnik a legfontosabb feltételüknek. Bár megegyeztek, hogy egyik párt adja a kormányfőt, másik a pénzügyminisztert, ehhez, sőt, az igazságügyhöz is ragaszkodnának. Teljesíteniük kell Klaus Iohannis óhajait is, aki a belügyi, külügyi és honvédelmi tárcát vindikálja embereinek. Ugyanakkor hallani sem akarnak az egységes adókulcs megváltoztatásáról, szerintük a nyugdíj- és béremelések csak adónöveléssel megvalósíthatóak, az pedig összeegyeztethetetlen programjukkal, és továbbra is borzolja a kedélyeket az igazságszolgáltatásban elkövetett bűncselekményeket kivizsgáló ügyészség (SIIJ) felszámolása, melyhez ők ragaszkodnának, de a PSD és az RMDSZ ellenzi.
Szerdán, a konkrét tárgyalások első fordulójában máris megbicsaklott a nagy egyetértés. No, nem elvi kérdések miatt, hanem a majdani kormányfő személye okán. Mindkét fél pártelnökének szeretné e titulust, s mivel egyik sem engedett, gyorsan berekesztették a vitát, nehogy kenyértörésig fajuljon az ellentét.
RMDSZ-es kormányfő?
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, aki mostanság a nagy békéltető szerepében tetszeleg, máris előrukkolt egy megoldással: legyen hármas rotáció, és majd ő vállalja az első megbízatást, hátha így áthidalható a patthelyzet. Partnerei közül egyelőre Cîţu válaszolt, aki erre is hajlandó lenne (persze a parlamenti arányokban mért hónapok erejéig), csak egyszer visszakapja valahogy a kormányfői széket.
Nem tudhatjuk, Kelemen Hunor meredek ötletét komolyan gondolta-e, de az már látszik, keddi derűlátása korai volt, az elvi egyezség megszületése után ugyanis azt nyilatkozta, hogy akár egy héten belül beiktathatják az új kabinetet.
Az RMDSZ kiesett ugyan a királycsináló szerepéből, a többség nélkülük is létrejöhet, de úgy tűnik, eddigi jó magatartásukért hála, megtűrik őket az új kabinetben is. Súlyuk azonban jelentősen csökken, legjobb esetben kormányfőhelyettesi tisztséget kaphat Kelemen – ez amúgy is ködös szerep, látszólagos hatalom kevés beleszólási lehetőséggel és még kevesebb konkrét feladattal –, ám minisztériumból legfeljebb kettő jut nekik, akkor is, ha húszra, huszonegyre emelik ezek számát. Legnagyobb reményük és esélyük, hogy Cseke Attila megtarthatja a sok pénz fölött rendelkező fejlesztési tárcát, már csak azért is, mert a nagyobb pártoknak garanciát jelenthetne, ha egy mindkettejüktől „független” miniszter osztogatná a pénzeket.
Kelemen Hunor igyekszik bizakodónak látszani, szerinte a körvonalazódó koalíciónak szándékában áll egy tartalmas, az állam reformját célzó alkotmánymódosításra is kitérő kormányprogramot kidolgozni. „Egy ilyen széles parlamenti többségnek nagyon ambiciózus célokat kell kitűznie, amelyek túlmutatnak a járványhoz, az inflációhoz és az energiaárakhoz kapcsolódó, jelenleg prioritást élvező problémákon” – fogalmazott.
Mit remélhetünk?
Ilyen szavakkal, tervek sorjázásával kell, lehet eladni egy sokak által természetellenesnek nevezett nagykoalíciót. Annak reményével, hogy vége a hadakozásnak, erős többséggel a hátuk mögött végre lehetőség nyílik a munkára, az ország fejlődéséhez elengedhetetlen reformok megvalósítására, nagy ívű, hét évre nyúló tervezésre. Csakhogy a liberálisoknak a hozzájuk gondolkodásban közelebb álló USR-vel sem sikerült egyről a kettőre jutniuk, és korábban a közel kétharmados többséggel rendelkező szociáldemokraták reformtörekvései is csődöt mondtak, tetézték a bajt, nem megoldást hoztak. Nehezen elképzelhető, hogy a számos ellentétes álláspont közös nevezőre hozható, és ott a precedens is: eddig egyetlen ilyen szövetség sem volt hosszú életű. Egy év alatt megették egymást, amikor Băsescu terelte őket egy kormányba, egy évet és két hónapot tartott a béke a Victor Ponta és Crin Antonescu által összetákolt USL esetében.
Lehet, elkészül most egy hosszú távú kormányprogram, hisz elvi szinten mindkét tábor pontosan tudja, mire lenne szükség az ország fejlődéséhez, és mindezt papírra vetni, kézjeggyel ellátni nem oly nagy ördöngösség. Eddig többnyire az érdekek akadályozták ezek megvalósítását, és most ezek az érdekek megkettőződtek. Valószínű tehát, hogy elsősorban a pillanatnyi gondok-bajok orvoslására összpontosítanak majd, hisz van belőlük bőséggel, nem egyszerű sem a járvány megfékezése, sem az átoltottság növelése, sem az elszabadult energiaárak kezelése, megfelelő, a lakosságnak valóban segítő támogatási rendszer kialakítása, de az egyre erőteljesebben dübörgő infláció megállítása sem. Mindezek fokozódásának remek táptalaja volt a két és fél hónapja tartó politikai válság, így vélhetően már egy kis stabilitás is előrelépést hozhat. Hogy mi lesz tavasszal, a nagy veszélyek múltával? Lehet majd osztozkodni a pénzeken, lefölözni a milliárdokat. S ha valakinek az érdeke vagy személyes ambíciói azt kívánják, szét lehet robbantani majd ezt a szövetséget is.
Ne legyenek illúzióink, valós reformokat, fejlődést ettől a koalíciótól nincs ahogyan remélnünk. Túl sok mindent látnak másként, túl sok területen ellentétesek az elképzeléseik. Ezek most, a pillanatnyi siker érdekében szőnyeg alá söpörhetőek, de keményen ütköznek majd, ha egy-egy adott terület problémáira kell megoldást kínálniuk. Ha egyben maradnak 2024-ig, akkor a stagnálás időszaka következik, mindenki sütögetheti majd a maga pecsenyéjét, de érdemi változást senki nem kezdeményez, nehogy kioltsa a tüzet. Ha valaki mégis erőltetné az újítást, az majd újabb és újabb válságokat idéz elő. Örüljünk hát, ha a pillanatnyi bajokra keresnek, találnak megoldást, ha ezt a telet sikerül túlélnünk. A többi úgyis a jövő zenéje, mi csak szemlélői, elszenvedői lehetünk, alakítói nem.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
