Dérré dermedt harmat hintett hamut a határba, amikor Bandika és Ervin megtudta, hogy Szudánban a hadsereg átvette a hatalmat. Bebörtönöztek néhány kormánytagot, akadozik az internet, és megoszlanak a vélemények, hogy a kialakult helyzet nevezhető-e puccsnak, vagy nem.
Darvakat láttam vonulni a minap, valahol a kanálisnál – folytatta a fejlemények felsorolását Bandika, szavait pedig már pára kísérte, hiszen reggel fél hetet mutatott az óra, a hőmérő pedig nullát.
Én meg azt hallottam – kortyolt Ervin a gravírozott disznóbőrrel borított papramorgós üvegébe – hogy Romániában egy katonatisztet bíztak meg kormányalakítással. Úgy hívják, hogy Nicolae Ciucă. Válságos a helyzet náluk, sok embert elvisz a korona, a kórházak pedig már alig bírják. Reméljük, hamarosan rendbe jön minden, jegyezte meg Bandika, majd elárulta, hogy az említett román miniszterelnök nevéről a cujka nevű román pálinka jut eszébe.
De mi van a kulacsára gravírozva, ha szabad kérdeznem? – fordult Ervin felé. Egy idézet. Amúgy páncélozott, mármint a kulacs. De tessék, olvassa el. „Mihelyt nem kell – mindenem a tied” – betűzte Bandika, és bólintott. Ez van az élet vásárcsarnokára írva – folytatta Weöres Sándor sorait.
Utána arról kezdett beszélni, hogy egy munkamegbízás kapcsán a napokban a fogók fajtáit tanulmányozta, illetve pontos, magyar elnevezéseiket. Sosem gondoltam volna, hogy ennyi fogó létezik, hallott ön olyan fogófajokról, mint a szerelőfogó, a laposfogó, vagy a kerek csőrű fogó? De említhetném a ferde fejű oldalcsípőfogót, az emeltyűs csípőfogót, vagy az erőcsípőfogót is. Személyes kedvencem az egyetemes fogó. Egyszerű kombinált fogóról van szó, közben olyan neve van, mintha meg lehetne vele szorítani az egész világegyetemet. Jó, mi? Bandika bólintott.
De mi lesz Szudánnal? Meg Romániával? Arról nem is beszélve, hogy minden drágul. Most már a papír is. Milyen papír? – hökkent meg Ervin. Hát ez az. Hogy életünk minden területén szükség van papírra, az… alfától az ómegáig… már ha tetszik érteni, mire gondolok. Ha ez így folytatódik, minden papírból értékpapír válik.
A távolban egy szomorú személyvonat zakatolt, a napfény pedig megcsillant egy felettük haladó repülőgép testén. Bandika érezte, hogy ebből a napból sem lesz semmi. De azért még próbálkozott. Felvetette például, hogy ebédre lehetne rakott káposzta. Megvan hozzá minden, még boltba sem kell menni. Ervin nem reagált, Bandika pedig ezt megerősítésként értékelte, úgyhogy folytatta. Képzelje, a hétvégén olyan történt, amilyen még sosem. Elkezdtem sajnálni a Manchester Unitedet. Kikaptak a Liverpooltól öt nullára. Hát ez azért súlyos, nem gondolja? Mondjuk a következő hétvégén még súlyosabb esemény vár ránk, mégpedig az óraátállítás. Ervin zsebre tette a papramorgós kulacsot, pontosan a szíve fölé. Azért hordom itt, hogy ne tudjanak szíven lőni. A többi meg majd alakul.
A szerző a Vasárnap munkatársa
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
