Április 8-án, szerdán este fél hétkor Rómában, az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek Kongregációja (Sorores a Divino Redemptore) Tamagno utcai rendházának kápolnájában hálaadó búcsúztató szentmisét mutatott be Melo Lajos Domonkos-rendi szerzetes, a Santa Maria Maggiore pápai bazilika gyóntatója.
Izabella Balogh 1938 – 2026 felirattal urnája az oltár előtt, mellette kedves rózsafüzére, ő pedig jelképesen megszokott helyén, a leghátsó pad szélén a kápolnában, fehér liliommal, égő gyertyával és mosolygós fényképével. Így kezdődött április 8-án szerdán este fél hétkor a Tamagno utcai rendház kápolnájában a hálaadó szentmise, melyet Melo Lajos Domonkos-rendi szerzetes, a Santa Maria Maggiore pápai bazilika gyóntatója mutatott be, aki évtizedek óta lelkivezetője az ottani kis szerzetesközösségnek, napi szentmisével és gyóntatással. Részt vett és koncelebrált a szentmisén Horvát Zoltán budapesti belvárosi főesperes és a szombathelyi egyházmegyés Perger Gyula atya, az Ecclesia igazgatója, mindketten Kinga nővér régi ismerősei.
A szentmise különlegessége volt, hogy a Szent Péter-bazilika Magyarok Kápolnájában tartott hivatalos gyászmise után most eljöttek erre az alkalomra azok az olasz helybéliek is, akik az utcáról, a közeli boltokból ismerték Kinga nővért, aki mintegy ötven éve élt a „Megváltósok” házában. Szép jele volt a keresztény testvéri összetartozásnak, hogy még a környék templomának olasz plébánosa is eljött a búcsúztató szentmisére. Lajos atya éppen ezért olasz és magyar nyelven mutatta be a szentmisét.
Homíliájában megemlékezett a festéssel is foglalkozó Kinga nővér egyik ikonjáról, mert főként ikonokat szeretett festeni. Úgy ábrázolta a Pantokrátor Krisztust, aki Mindenhatóként az idők végén eljön ítéletet tartani, hogy az Úr jobbjával áldást ad, míg bal keze a Mennyország kulcsát tartja.
Mindez a szokatlan ikonográfiai ábrázolás Kinga nővér lelkületét tükrözi, mert számára Jézus Krisztus maga az áldás, egyúttal pedig a Mennyek Kapujának a megnyitója. Ha arra gondolunk, hogy Kinga nővér az Isteni Megváltóról nevezett rend tagja, akkor éppen jól, rendi hivatásának megfelelően ismerte az Urat, akiről az ősi Te Deum énekli: „Halál mérgét megtiportad, mennyországot megnyitottad. Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged. Onnan leszel eljövendő, mindeneket ítélendő.” És mennyire illik a fohászhoz a himnusz következő két sora: „Téged azért, Uram, kérünk, mi Megváltónk, maradj vélünk. Szentjeidhez végy fel égbe, az örökös dicsőségbe!”
Kinga nővér hamvait hazaviszik és a szülőföldjén temetik el.
Szerző: Vértelsaljai László SJ
Forrás és fotó: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
