Az MDF nehéz örökséget vett át akkor, amikor 1990-ben megnyerte az országgyűlési választásokat. A gazdaság hanyatlóban volt, a költségvetési hiány pedig egyre magasabb méreteket öltött. A benzinár emelkedése várható volt, azonban az akkori kormány a közelgő őszi önkormányzati választások miatt nem akarta meglépni ezt a népszerű intézkedést. (Igaz, így sem szerepeltek túl fényesen – szerk.) Így egy hónappal később került sor rá. Ezzel azonban még nagyobb hibát követtek el. Miért is robbant ki a taxisblokád?
Manapság már 500 forint felett van hazánkban az üzemanyagára, s a jelenlegi piaci folyamatokat nézve fél éven belül ez akár 600-ra is emelkedhet.
1990. október 25-én a kormány döntése értelmében az üzemanyagok árát 65 százalékkal (!) emelték meg. A normál benzin literje 56, a szuperé 59, az ólommentesé 61, a 98-as oktánszámú extra benzin ára pedig 62 forint lett.
Nehezítette hazánk helyzetét, hogy a szovjetek kivonulása után a Szovjetunió drasztikusan csökkentette az olajszállításokat – tehát az ország rohamosan növekvő mennyiségben volt kénytelen a világpiacon olajat vásárolni és abból benzint finomítani. Történetesen éppen akkor, amikor az olaj világpiaci ára felszökött az égbe az Öböl-válság miatt. Az áremelkedés olyannyira magasnak számított, hogy ezzel a drágulással magasabb lett volna az ára üzemanyagoknak, mint Németországban.
A Népszabadság akkori cikke arról írt, hogy „megrendítő volt a szóvivői tájékoztató az 56-62 forintos benzinárakról. Nem az a baj, hogy emelkedtek a benzinárak, hanem az, hogy nincs mellette olyan program, amely megpróbálná megakadályozni az infláció elszabadulását. (…) A kör bezárul: a benzináremelés a lakosság terheit növeli ugyan, de érdemi változást a gazdaság helyzetében aligha hoz.”
A Magyar Nemzet szerint „ekkora mértékű áremelés bizton kétszámjegyű áremelési hullámot vált ki, a jövő évre tervezett „csak” 32-34 százalékos pénzromlás nem tűnik többnek hiú ábrándnál. Félő, hogy a kormány esetleg elszámította magát: minden százaléknyi inflációtöbblet bő kétmilliárd forinttal terheli meg a költségvetés kiadásait. Korábban kisebb áremelés lehet, hogy több lett volna? Mindenesetre biztos, hogy kisebb felháborodással találkozott volna. Persze az is lehet, hogy ez nem szempont. 1994 még messze van.”
A felháborodás okát talán az is kiváltotta, hogy a kormány még az önkormányzati választás után is tagadta az áremelést. Október 19-én a Népszava azonban már „Árulás” címszó alatt írt az esetleges üzemanyagár emelésről.
Október 25-én délután végül Kardos Antalné, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium szóvivője jelentette be egy sajtótájékoztatón, hogy éjféltől hatalmas mértékben, 65 százalékkal emelik a benzin árát.
Mindenki tisztában volt azzal, hogy a jelentős áremelés az állam bevételeit növelné szignifikánsan, hiszen benzinár nagyobbik része (akkoriban 74 százaléka) volt adó.
Akkor jöhet a blokád
Magyarországon ekkoriban rengeteg taxis dolgozott, egyesek szerint legalább annyian, mint New Yorkban. Mintegy 25 ezren dolgoztak ekkoriban taxisként (ebből több ezren feketén). Manapság ez a szám alig ötöde. A blokád sikerének egyik tényezője az volt, hogy a taxisoknak olyan kommunikációs hálózatuk volt, amivel akkor csak a rendőrség, a mentőszolgálat és a hadsereg rendelkezett. Mobiltelefon híján a CB rádió biztosította azt a kommunikációs rendszert, amely lehetővé tette az országot megbénító demonstrációt.
A tiltakozó taxisok először október 25-én délután a budapesti Hősök terén, majd a Kossuth téren gyülekeztek. A tüntetők a parlament elé vonultak, hogy Siklós Csaba akkori közlekedési miniszterrel találkozzanak, ő azonban nem volt hajlandó átvenni a petíciójukat. Ezt követően a taxisok, akik CB-rádióhálózatukon folyamatosan kapcsolatot tartottak egymással, lezárták Budapest összes hídját, megbénítva a város közlekedését. Éjféltől országos méretűvé vált a blokád, amelyhez egyébként csatlakoztak a magán- és teherfuvarozók is.
Az MDF híveit sem kellett félteni, hiszen két blokádellenes tüntetést is szerveztek, miközben Antall József éppen távolt volt a betegsége miatt.
Másnap, október 26-án délre az ország főútvonalain tulajdonképpen „összeomlott” a közlekedés, ugyanakkor a taxisok megígérték, hogy továbbra is biztosítják az utak járhatóságát. Közben az Árpád híd pesti hídfőjénél rendőri erődemonstráció kezdődött, de a több ezres tömeg nem engedte át a rendőröket a hídon. Horváth Balázs belügyminiszter utasítására a rendőrség meghátrált. Később Barna Sándor, Budapest rendőrfőkapitánya kijelentette: amennyiben parancsot kap a tömegek elleni erőszakos fellépésre, lemond tisztségéről.
Este 6 órára a tárgyalások újrakezdődtek, a kormány azzal igyekezett nyugtatni a kedélyeket, hogy egy általános üzemanyagár-visszaállításra nincs lehetőség, azonban léteznek olyan technikai megoldások, amelyek megkönnyíthetik a taxisok munkáját.
A taxisblokád résztvevőit szimpatizánsok tömege vette körül. Ily módon a demonstrációban százezres nagyságrendben vettek részt állampolgárok. A politikai elitből a legnagyobb ellenzéki pártnak, a SZDSZ politikusai voltak a legaktívabbak, de Torgyán József is aktív szereplője volt az akkori eseményeknek.
A tiltakozó politikusok legfőbb problémája az volt, hogy a kormány sokáig ellentétesen kommunikált, s éppen ezzel vívta ki a demonstráló tömegek haragját. Többen is indokoltnak tartották az üzemanyagárak emelkedését. De már jóval korábban meg kellett volna lépnie, azonban mivel elhalasztották a közelgő választások miatt, így hirtelen brutális lépéseket kellett megtenniük.
Október 27-én, szombat hajnalra ideiglenes megállapodás született, amelynek értelmében a taxisok felfüggesztették volna a blokádot, és vasárnap délelőtt folytatják a tárgyalásokat az Érdekegyeztető Tanáccsal együtt. A tiltakozók többsége ezzel azonban nem értett egyet, és tovább folytatták a tüntetést. Mindeközben az országban az autós közlekedés szintén megbénult, buszok sem tudtak közlekedni. Nem volt rendes az élelmiszer-ellátás, volt ahol 4-5 órákat kellett sorba állni a kenyérért. Este 10 órakor a kormány bejelentette, hogy reális lehetőséget lát literenként 10–12 forintos kedvezményre, illetve kompenzációra, szakmai tárgyalások során megállapítandó mennyiségi keretek között. A nyugodt érdekegyeztetésnek azonban feltétele, hogy a blokádok az egész országban megszűnjenek.
Ám este 11-kor a Belügyminisztérium kiadott egy, a korábbi nyugodt megállapodással ellentétes, erőszakos hangvételű közleményt az országos rendőrfőkapitány, Szabó Győző aláírásával, amelyben a taxisokat felszólították a blokád beszüntetésére. A kormány a hadsereg bevetésén gondolkozott, de a Honvédelmi Minisztérium szóvivője, Keleti György ezredes közölte, hogy a honvédség az áruszállításokhoz, a kórházak működtetéséhez kész segítséget nyújtani, de semmilyen más feladatot nem vállal.
Göncz Árpád akkori köztársasági elnök, mint a hadsereg főparancsnoka, szintén elvetette ezt a lehetőséget és jelezte, hogy nem is adna rá engedélyt. Végül, a Magyar Televízió Napzárta című műsorában Szabó Győző egyértelműen kijelentette, hogy nem lesz erőszakos rendőri beavatkozás a taxisokkal szemben.
Október 28-án vasárnap aztán mégis megszületett a megállapodás, ugyanis a dél óta tartó többszöri érdekegyeztető tárgyalásokon elfogadták a 12 forintos literenkénti kompenzációt, ezután a taxisok megszüntették a blokádot, az utak pedig felszabadultak. A kormány képviselői a televízió nyilvánossága előtt megígérték, hogy a demonstrációban résztvevőket nem vonják felelősségre.
A megállapodás aláírása után Antall József miniszterelnök kórházi betegszobájában nyilatkozatot adott a televíziónak, az ún. „pizsamás interjúban” az országban kialakult helyzetet, a válságot megoldó kompromisszumot elemezte.
„Az országnak meg kell tanulnia, hogy itt a kormány többé nem a hatalom egészét gyakorolja, hanem csak a kormányzati szintű irányítást tudja elvégezni, s együtt kell működnie a parlamentnek, a kormánynak, az önkormányzatoknak, az érdekvédelmi szervezeteknek… egyaránt”
– mondta akkoriban Antall József, hozzátéve: levonják a blokád tanulságait, a kormányzásban új korszak következik, amelyben a kormány és a miniszterelnök „mindig meg fogja mondani az igazat”, ha belebukik is.
A külföldi sajtó nem volt kíméletes
A brit Reuter arról írt az MTI archívuma szerint a taxisblokád után, hogy
„Magyarország kommunizmus utáni első kormányának tekintélye megsemmisítő csapást szenvedett, miután a kormány elvesztette az ország fölötti ellenőrzést a fuvarozókkal kialakult konfliktusban.”
Hozzátették, hogy a kormánynak jó oka volt a benzinárak nyugati színvonalra történő felemelésére, ám az áremelés visszaütött a lakossági elégedetlenségnek a többpártrendszerre történő átállás óta szünet nélkül tartó halmozódása miatt. A csehszlovák és a lengyel kormánnyal ellentétben, amelyek még a magyarországinál is súlyosabb nehézségekkel néznek szembe, a magyar kormány képtelen volt megszerezni programjához a lakosság támogatását
A német ADN szerint a társadalmi helyzet ingatagságát hozta előtérbe a taxisblokád.
„Új politikai helyzet alakult ki Magyarországon. A magyarországi fiatal demokrácia a hétvégén eddigi legsúlyosabb próbatétele elé nézett. A fuvarozók utcai blokádja miatt időlegesen veszélybe került az ország kormányozhatósága és a törékeny nemzeti egyetértés.”
Az ADN szerint a benzinárak emeléséről egyedül meghozott döntésével a kormány szemlátomást átlépte az érintettek és a
társadalom tűrőképességének határát. Megjegyezték, hogy még ha sikerül is véget vetni a blokádnak, Magyarországon ettől kezdve új politikai helyzet indult ki, hiszen az utcai blokád egyértelművé tette a labilis társadalmi helyzetet.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
