Ez csúnya volt Ákos!
A civilizáció akkor kezdődött, amikor egy dühös ember kövek helyett szavakkal kezdett dobálózni.”
(Sigmund Freud)
Hadházy Ákos megállapította, hogy Budapesten könnyebb ellenzékinek lenni, mint vidéken. Valljuk be, ezért a felfedezésért semmiféle Nobel-díj nem jár, mert ez akkora evidencia, mint ide Lacháza (kivéve, ha ezt a nyelvi fordulatot valaki Lacházán alkalmazza). Ami viszont rendkívül szokatlan a képviselő részéről, hogy akarva-akaratlanul is olyat írt le, ami teljes egészében a kormányzati kommunikáció igazát támasztja alá.
Az elemzőgéniusz fejtegetése nem túl hosszú, ámde annál logikusabb, s nagyjából „a víz nedves” logikai következtetéshez hasonlóan közérthető:
„Az előválasztás – a kétségbevonhatatlan eredményei mellett – komoly figyelmeztetés is: ha az ellenzék nem megy el a falvakba, nem fogunk nyerni!
Örvendetesen sokan mentek el szavazni, de az ARÁNYOKKAL baj van: a nem egészen két milliós Budapesten 226 ezren, a 8 milliós vidéken 460 ezren szavaztak Ebből a szempontból mindegy, hogy sok vidéki a fővárosban szavazott, mert a lényeg változatlan: vidéken, különösen a kisebb településeken – sőt, a kisebb városokban is – egyszerűen nincsenek pártszervezetek, nincs elég aktivista. Több tíz-húszezres városról tudok, ahol nem, vagy csak néhány napon lehetett szavazni, mert egyszerűen nem volt a sátrakba ember. Azokban a megyékben, ahol 5 százalék alatti volt a részvétel az előválasztáson, különösen nagy a gond.
Ezek a számok figyelmeztetik a pártokat és a választóikat is. A pártokat arra, hogy pörgessék fel a szervezést. A választókat pedig arra, hogy minél többen jelentkezzenek – az egyáltalán nem könnyű, de annál fontosabb – önkéntes munkára és a szavazókörök ellenőrzésére.” (sic!)
A kétségbevonhatatlan eredmények közül leginkább az szembetűnő, hogy az úgynevezett „ellenzéki előválasztás” minden körzetében az ellenzék jelöltje nyert, mi több, akkor is (vagy tán akkor a leginkább), ha a körzetben egyetlen jelölt indult, lásd Orbán Balázs válaszát Varju Lászlónak, aki egyedüli indulóként toronymagasan nyert a saját körzetében, majd a demokrácia ünnepének aposztrofálta a szavazást.
Így ez az egész hasonlatos volt ahhoz a versenyfutáshoz, amit a nyulak egymás között rendeznek meg, majd élénken ecsetelik a saját köreikben, hogy teljesen olyan volt, mintha végig egy agár futott volna mögöttük. Hát nem!
Az viszont, hogy Hadházy a maga sufnistatisztikus okoskodásával a veszélyre figyelmeztet, enyhén szólva is meghökkentő. Legalább annyira, mint a „szép számmal” történt előválasztási voksok, amiknél egy kutyaközönséges kormánypetíció is nagyobb számokat produkált.
Az egyetlen értékelhető, azaz a lényegi rész minden máson túlmutat.
Azt mondja az ellenzék tompa kések tárolására rendszeresített fiókjának tagja, hogy vidéken nincsenek pártszervezetek, nincsenek aktivisták.
De melyik párt szervezetei azok, amelyek nincsenjek? Melyik pártnak nincsenek aktivistái?
A válasz, gondolom, az, hogy egyiknek sem, szóval hogy vidéken az ellenzéki pártok egyszerűen nincsenek jelen.
Hogy ez miért érdekes?
Nos, azon egyszerű oknál fogva, mert ha Magyarországon több mint tíz éve diktatúra lenne, akkor ez az ellenzéki pártok megerősödését hozta volna, mintegy immunreakcióként.
Más megközelítésből: a kijelentés szerint az ellenzéki pártok az elmúlt 11 évben egész egyszerűen nem dolgoztak. Őszödiesen mondva úgy tettek, mintha csináltak volna valamit, közben meg nem.
Az ember azt feltételezné, hogy a kormányellenes erők egyenként és külön-külön is azon törték magukat az elmúlt évtizedben, hogy mielőbb leváltsák a megítélésük szerint leváltásra érdemes kormányt. Hogy egymás után alapították a jól működő alapszervezeteket, annak elérése céljából, hogy a kellő pillanatban a munkásosztály dübörgő ökleként tudjanak lecsapni az ellenre.
Ehhez képest maga Hadházy szolgáltat bizonyítékot arra nézvést, hogy a nulla teljesítményt – amit néha még ő is felismer – nem lehet másként értékelni.
Márpedig, ha a sok semmi állt most össze, akkor a logika szerint egyetlen nagy semmi képződött általa.
Meglehetősen szokatlan ezt egy ellenzéki megmondóembertől olvasni.
Mindenesetre üdvözlöm azt a fajta őszinte beszédet, amiből egyértelműen kiderül, hogy a baloldal akkor is ugyanazt csinálja, mint amit akkor tesz, ha ellenzékbe kényszerül: semmit.
Varga-Bíró Tamás – www.demokrata.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
