Kicsit késve, de befutott a tegnapi Orbán-Heger találkozó sajtóvisszhangja. A sajtótájékoztatón készült felvételeken többen kiszúrták, hogy a Mária Valéria híd esztergomi hídfőjénél egy címer nélküli szlovák lobogó várta Eduard Heger kormányfőt.
A találkozót követő sajtótájékoztatón elhangzottakról külön cikkben számoltunk be. A barátságos hangulatú eseményen mind Orbán Viktor, mind Eduard Heger a két nemzet barátságát hirdette, utóbbi például arról beszélt, a híd húsz évvel korábbi átadása számos fontos projektnek ágyazott meg. Heger kihangsúlyozta, hogy a mostaniakhoz hasonló nehéz időkben minden eddiginél nagyobb szükség van a nemzetek közötti együttműködésre. Orbán Viktor is hasonló szellemben nyilatkozott, szimbólumnak nevezte a Mária Valéria hidat és azt hangsúlyozta, a két nemzet hasonló problémákkal kénytelen szembenézni.
A helyszíni beszámolók alapján kifejezetten jó hangulatú találkozóba azonban két kisebb baki is becsúszott. Az egyik, hogy a szlovák nemzeti lobogó (nem zászló, az definíció szerint egy merev rúdhoz van rögzítve) hiányos volt, lemaradt róla a szlovák címer. Ezt több szlovák sajtótermék is nehezményezte. A TV JoJ például a következő címmel tudósított a tegnapi eseményről:
Botlás Orbán és Heger találkozóján. A Szlovákiát Magyarországgal összekötő hídon orosz lobogó függött”
A hol hírportálként, hol meg fake news gyűjtőhelyként funkcionáló Hlavné Správy szintén nehezményezte, hogy Heger szó nélkül hagyta az állítólagos udvariatlanságot. A kormányfő hivatalos Facebook-oldalán is beszámolt az esztergomi eseményről, a kommentszekciót annak rendje s módja szerint el is árasztották az elégedetlen szlovákok.
Érdekes módon saját miniszterelnöküket okolva azért, mert nem tette szóvá a lobogó összeállítását.
Ahogy az a mellékelt felvételen látszik, úgy a magyar, mind a szlovák lobogóról hiányzott a címer. Bár e sorok írója is sokkal inkább kedveli a Szent Koronás címerrel ellátott magyar zászlót és lobogót, a törvény értelmében az ország nemzeti zászlaján nem kell, hogy szerepeljen a címer, ugyanakkor nem is tilos. Az ezzel kapcsolatos kereteket az Alaptörvény is meghatározza, imigyen:
Magyarország zászlaja három, egyenlő szélességű, sorrendben felülről piros, fehér és zöld színű, vízszintes sávból áll, amelyben a piros szín az erő, a fehér szín a hűség, a zöld szín a remény jelképe.…”
Azaz a címerről szó sincs, ugyanakkor a 2011-ben elfogadott 202-es számú törvény I. fejezet 4. bekezdés 11-es paragrafusa már azt írja, meghatározott feltételek mellett „a címerrel ellátott zászló, lobogó használata az (1) és (2) bekezdés szerinti esetekben megengedett.” A ma leginkább elterjedt címeres lobogó és zászló (apróbb változásokkal) 1896 és 1915, illetve 1919 és 1946 volt a magyar állam hivatalos zászlaja, a piros-fehér-zöld összeállításról pedig az 1848. évi XXI. törvénycikk rendelkezett először .
A szlovák törvény némileg másként fest. A 63/1993-as törvény értelmében a színeiben az orosszal (és még számos más szláv országéval megegyező) szlovák zászló és lobogó is
kötelezően kell, hogy tartalmazza a szlovák címert.
Erről a törvény tizedik paragrafusa külön rendelkezik, azzal a kiegészítéssel, hogy kivételes esetben a szlovák zászló is betöltheti a lobogó szerepét.
Hogy a szlovák küldöttség, illetve a protokollért felelős megbízott miért felejtette el jelezni a magyar félnek, hogy a kifüggesztett lobogóról hiányzik az országuk címere, nem tudni. Rövid keresésünk alapján egyetlen olyan korábbi eseményt sem találtunk, ahol hasonló lobogó „képviselte” volna a szlovák delegációt. A furcsaságot Heger kommentelői is szóvá tették. Volt, aki azt írta, „szégyen, úgy látszik Szlovákia már Oroszország része, azért volt kinn az ő zászlajuk a szlovák helyett”.
A tegnapi találkozón nem a zászlóügy az egyetlen, amely borzolhatná az ilyesmire hajlamos szlovákok idegeit.
A kórus elfelejtett időben bekapcsolódni a szlovák himnusz éneklésébe.
Miután a moderátor felkonferálta a két ország nemzeti himnuszát (udvariasságból a szlovákot játszották először), a szlovák kórus lemaradt sajátja első soráról. Ahogy videónkon is látszik (és hallatszik) a tátrai villámok csendben zúgtak el a szlovákság feje fölött, csak testvéreik buzdítására kapcsolódtak be az éneklésbe a kórus tagjai.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
