A Wall Street Journal keddi cikke nyomán a teljes amerikai sajtót foglalkoztatja már egy Mohammed nevű afgán férfi tragédiája, aki bár 2008-ban még Joe Biden életét mentette meg egy helikopteres kényszerleszállás után, mégis lemaradt az utolsó amerikai gépről és ott rekedt Afganisztánban. Bár teljesen jogos, hogy az afganisztáni kivonulás kapcsán Bident hetek óta szívatja a korábban vele oly’ barátságos mainstream sajtó, azért az intenzitás mégiscsak furcsa.
A WSJ azt írja, Mohammed a tálib hatalomátvétel óta bujkál Kabulban, mivel hosszú évekig szorosan együttműködött az amerikai csapatokkal. Joe Bidennel még 2008-ban találkozott, amikor az akkori szenátor helikoptere kényszerleszállást hajtott végre egy hóvihar miatt. valahol Afganisztán hegyei között. Mohammed tolmácsként tagja volt a Biden és két másik szenátor megmentésére küldött csapatnak.
A lap úgy tudja, a férfi már hónapokkal ezelőtt megpróbálta elhagyni Afganisztánt, hiszen pontosan tudta, mi vár rá és családjára, ha az amerikaiak kivonulnak az országot. Mivel az őt alkalmazó amerikai cég állítólag elkeverte a papírjait, Mohammed nem kaphatta meg az amerikaiakkal együttműködő tolmácsoknak járó engedélyt az ország elhagyására. Ennek ellenére mégis elmenekülhetett volna Afganisztánból, augusztus közepén ki is ment a kabuli reptérre, csakhogy az amerikai katonák feleségét és négy gyermekét már nem engedték be a terminálra. Mohammed történetének híre a Fehér Házba is eljutott, az elnök szóvivője, Jen Psaki egy sajtótájékoztatón arról beszélt, tisztában vannak a helyzettel, s mindent megtesznek azért, hogy kihozzák a férfit és a családját.
Ezzel csak egy baj van. Az Egyesült Államok hivatalosan is leállította az evakuációt, innentől csak úgy hozhatnak ki afgán állampolgárokat, ha arról előre és esetileg megegyeznek a tálib vezetéssel. Ha nem kapják meg a rezsim hozzájárulását, esély sincs megmenteni Mohammedet és családját.
Közép-európai szemmel egészen furcsa, de az USA-ra oly’ jellemző módon Psaki a kamerákon keresztül köszönte meg a férfinek a közös munkát és azt, hogy megmentett néhányat „legkedvesebb emberei” közül.
Annak ellenére, hogy a tálib hatalomátvétel óta közel 122 ezer ember hagyhatta el Afganisztánt a kabuli légihídon keresztül, még mindig rengetegen lehetnek, akik egyelőre hiába várnak a kimentésre. Hogy pontosan mennyien, arról fogalmunk sincs. Sőt, talán a Pentagonnak sem. A mintegy 122 ezer evakuált közül alig hatezren voltak amerikaiak (fehér házi jelentések szerint még „kábé 100-200” amerikai állampolgár lehet Afganisztánban, nagy részük kettős állampolgár), tehát több mint 115 ezer afgán állampolgárt mentettek ki alig két hét alatt. Ez nem rossz szám, csakhogy nem lehet tudni, hányan maradtak. Hány olyan család várhatja az egyre biztosabbnak tűnő sötét végkifejletet, mint Mohammedé.
A Fehér Ház hivatalos álláspontja szerint az Afganisztánban rekedt amerikai állampolgárok jelentős része családi kötődései miatt nem is akarja elhagyni az országot, de azt ígérik, aki mégis jönni akar, bármikor jöhet. Csakhogy ehhez a táliboknak is lesz egy-két szava, egyelőre úgy tűnik, minden egyes „emigrálót” külön bírál majd el egy erre létrehozott tálib „grémium”. Finoman szólva is kétséges, milyen döntést hoznak az amerikaiakkal szorosan együttműködő afgán tolmácsok esetében.
Jake Sullivan nemzetbiztonsági főtanácsadó a fentiek kapcsán kedden arról beszélt egy reggeli műsorban, hogy az Egyesült Államok komoly alkualappal bír a tálibokkal szemben. Dollármilliárdokat tud blokkolni, ha kell, így felesleges attól tartani, a menekülőknek a tálibok nem engedik majd elhagyni az országot. Az Afganisztánba érkező humanitárius segély, jelentette ki, nem kell, hogy keresztülmenjen a tálib rezsim kezei között, nemzetközi civil szervezetek juttatják majd el a segélyszállítmányokat az afgán néphez, megkerülve így a központi kormányt.
Sajnos a műsorvezetők arra már nem kérdeztek rá Sullivan-nél, ki a csuda fogja szavatolni a civil szervezetek munkatársainak biztonságát, miközben ételt és gyógyszert osztanak az afgán hegyek között.
A Washington Examiner azt írja, nagyjából 9 milliárdnyi banki eszköz (arany, értékpapírok, készpénz, stb.) állhat Afganisztán rendelkezésére, pontosabban állhatna, ugyanis ennek túlnyomó része külföldön van. Csak az amerikai jegybank hétmilliárd dollárnyi eszközt őriz, például 300 millió készpénz! Nem kicsi összeg, kétségtelen, csakhogy, ahhoz, hogy ebből valódi alkualap legyen, az is kellene, hogy Kabul más forrásokból se jusson pénzhez.
Sullivan valószínűleg maga is pontosan tudja, Peking és Moszkva bármikor készen áll kisebb-nagyobb szívességekért „feltőkésíteni” a tálib rezsimet.
Az evakuáció ugyan véget ért augusztus 31-én, de a fentiekből is látszik, bőven még tartogat még elég muníciót ahhoz, hogy az elnököt kiszekálják a hatalomból. Hiányozni ugyan nem fog, viszont nagyon nem mindegy, ki jön utána.
Az amerikai demokrata sajtó hajlamos egyéni sorstragédiákból messzemenő, rendszerszintű következtetéseket levonni (láttuk ezt Trump és a déli határon kialakult menekültválság kapcsán), csakhogy a saját csapatukban játszó politikusokat eddig az ilyesmitől jobbára megkímélték.
Furcsa, hogy Biden kétségtelen afganisztáni kudarcát a balra húzó lapok legalább akkora elánnal bírálják, mint a jóval kisebb elérésű jobboldali sajtó.
Adja magát a kérdés, vajon miért. A jogos felháborodáson kívül itt valami másnak is kell lennie. Jósolni persze, különösen a jövővel kapcsolatban, sosem könnyű, messzemenő következtetéseket levonni túl nagy bátorságra vallana, mindenesetre egyre inkább úgy tűnik, Biden belebukhat az afgán kivonulásba. Ha ez így történik, helyébe, lévén az USA nem ismeri az előrehozott választások fogalmát, 2024-ig Kamala Harris alelnök lép majd.
Az amerikai politika működése persze jóval bonyolultabb annál, semhogy ennyire egyszerű ok-okozati összefüggésekre redukáljuk le, de nem lehet szó nélkül hagyni, hogy az elmúlt nagyjából egy hétben, Harris gyakorlatilag eltűnt az amerikai sajtóból, holott korábban szinte kétnaponta nyilatkozott valamit az afgán nők jogai kapcsán. Sem a New York Times, sem a Washington Post nem ír róla, délkelet-ázsiai hivatalos látogatása érdemelt ugyan néhány cikket augusztus 25-e körül, de azóta semmi. Augusztus 31-én a Politico ugyan megírta, hogy Harris néhány perc erejéig megjelent a Szenátusban, hogy a törvényhozási szünet ellenére is elfogadtasson egy az Afganisztánból hazatért amerikai állampolgárok számára kialakított segélyalap létrehozását lehetővé tevő törvényt. Harris ahogy jött, ment is, egyetlen percre sem állt meg beszélni az újságírókkal, semmilyen kérdésre nem válaszolt.
Az utódlási forgatókönyvet csak tovább bonyolítja, hogy hiába van Biden népszerűsége mélyponton az afgán kudarc miatt, Harrist is nagyon alacsonyan mérik. A hatalomátvételre, ha tervez ilyet egyáltalán, rosszabb időpontot nem is találhatna. Egy augusztusi közvéleménykutatós alapján mindössze a választók 43%-a gondolja azt, hogy az alelnök alkalmas az elnöki feladatok ellátására, ugyanakkor
a választók 52% azt mondja, Bidennek le kellene mondania az afganisztáni kudarcok miatt.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
