Vasárnap délben, augusztus 15-én, amikor a szlovákiai magyar otthonokat a rántott hús illata lengte be, a TASR hírügynökség közzétette, hogy szeptember második felében megtarthatja első kongresszusát a Szövetség.
A hírügynökséget Magdeme Klára, a Híd szóvivője tájékoztatta. A hírre, hogy az MKP, a Híd és az Összefogás pártok összehegesztési maratonja hosszú célegyenesbe fordult, a nyári kánikulában nem olvadtak le a szerverek. Mind a bejelentés módja, mind az időzítés – a korábbi kommunikációs gyakorlatot tekintve – szokatlan és váratlan volt.
Újszerű megoldásokra több vonatkozásban is szükség lenne. A pártok jó ideje passzívabb, defenzív stratégiát követnek, javarészt eseményekre, kijelentésekre reagálnak: Sajnálattal vesszük tudomásul…, Nem fogadhatjuk el…, Határozottan visszautasítjuk… stb. – ezekkel és ezekhez hasonló fordulatokkal kezdődnek a reakciók. Egyfelől érthető és szükséges, hogy reagálnak kormánypárti politikusok megnyilvánulásaira, másfelől azonban szembetűnő, hogy hiányzik az aktív politizálás, politikai cselekvés, szakmai munka (koncepciók kidolgozása), értelmes politikai tematizálás. Ezt a tétlenséget talán nem lehet teljesen a „Szövetségre várás” állapotával magyarázni.
Egy következő megoldásra váró feladat, hogy a három egységesülő párt – a tartalmi különbségek mellett – más nyelvet, szótárt használ. Mi lesz a „koherens narratívája” az egy pártban működő három platformnak, máshogyan mondva, milyen kompromisszumot köthet a sokféle szlovákiai magyar?
Meggyőződésem, hogy a szlovákiai magyar választók reményvesztettsége a szlovákiai magyar pártok válságánál mélyebb gyökerű. A huszadik századi fasiszta és kommunista kísérletek nem hoztak javulást a nemzeti kisebbségek életében. A rendszerváltás új reményekkel kecsegtetett, de a globális kapitalizmus európai perifériáján levő szlovákiai magyar kisebbség ismét nehéz helyzetbe került. A növekvő társadalmi különbségek, egyenlőtlenségek mellett problémát jelent az elmaradott régiók leszakadása, állami asszisztálással, az ugyancsak az állam segédletével megvalósuló tőkefelhalmozásból való kimaradás, az országos átlagnál gyengébb nyelvtudás és iskolázottság stb.
A jóléti helyzet javulását ebben a helyzetben az államtól várja a szlovákiai magyar, attól az államtól, amelyben egyébként nem bízik, és ehhez az államhoz kapcsolódhatna valamilyen formában a szlovákiai magyar pártok révén. A szimbolikus narratívák helyett erre a boldogtalan helyzetre dolgozhatna ki stratégiát a Szövetség.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
