Hetekkel ezelőtt egy Kuruc.info-cikk alatt a hozzászólásokat olvasgattam, egy fórumozó írta a következőt: „Ha megmondod, mi az a nemzethy érzelmű“. Természetesen ez egy provokatív felvetés, amire alapvetően mindenki tudja a választ, de nekem elsőre a Góg és Magóg fia vagyok én című Ady-vers címe jutott eszembe. Aztán megállapítottam, hogy a magyarság régi önmeghatározása ma már nem merülne fel talán senkiben.
Végül arra jutottam, hogy ez nincs rendjén, szeretném emiatt egy kicsit a régi magyar nemzeti gondolkodást reklámozni. A nemzeti magyarság még Ady idején, az első világháború előtti időkben is európai szemmel egy egyedi értékrendet élt meg. Egyik érdekes vonása volt az ókori múlthoz való ragaszkodás, ami a nyugattal szembeni alapvető kritikának történelmi alapot adott. Szeretnék most ókori történelmi forrásokból néhány gondolatot, idézetet kiemelni, mert szerintem jó lenne, ha ezek ma is a magyar gondolkodás részei lennének.
Leírom azért az egyértelmű választ is arra, hogy mi az a nemzeti. A nemzeti gondolkodású szerint a nemzetek fontos kulturális egységei vagy csoportjai az emberiségnek. Ezek a csoportok egyedileg szervezik meg a saját életmódjukat, saját értékrendet alakítanak ki ezzel. A népek a kereskedésen keresztül összedolgozhatnak, de ideális esetben nem szólnak bele egymás közösségi, társadalmi életébe. Nagyon-nagyon régen, amíg az információáramlás sebessége lassú volt, így működött a világ. A nemzeti érzelmű egyrészt szereti a nemzetek függetlenségével járó szabadságot, másrészt a saját nemzete iránt elkötelezettséget érez.
Ezzel szemben álló, modern gondolkodásmód a nemzetellenes vagy globalista. Érzésem szerint a hozzászólás szerzője ezzel a világnézettel szimpatizál. Szerintük az lenne az ideális, ha az emberiség egészének egy kiszámolt társadalma lenne, közös értékrenddel. A technológia ezt ma lehetővé is teszi; az információáramlás és a tájékoztatás eszméletlen gyors, a lakosság és a hatalom közötti erőegyensúly teljesen felbomlott (a lakosság körében senkinek nincs tankja, atombombája, vadászrepülője), emellett az utazási idő rövidsége miatt a rendfenntartás, tehát a végrehajtás mindenhol eléggé hatékony. Ma elképzelhetetlen, hogy kiépüljön egy betyárvilág. A központ dönt, a világ végrehajt, a lakosság ellenállása szinte lehetetlen. A globalista szerint örvendetes, hogy van egy egyetemes, tudományosan kiszámolt mérce arra, hogy a világ bármelyik pontján mi a jó és mi a rossz. Szerinte a nemzetiek egy igazolt értékrendet utasítanak vissza, ami úgymond szörnyű. Szerintem pedig az úgymond igazolt globalista értékrend szubjektív elemekkel van tele, az egész hazugságokon, pénzen alapul pl. [1]. Látható a nemzeti és a globalista közötti ellentét: bármilyen helyi különbség eltérést jelent a tökéletesnek kikiáltott globális értékrendtől, így a nemzeti szemlélet definíció szerint rossz kell hogy legyen.
A szkíta-hun múlt
Nemzetünk a különlegességét még az 1900-as évek elején is az ókorból eredeztette, a szkíta-hun értékrend kiemelkedő fontosságú volt felmenőink számára. Nagy Károly frank király Kr. u. 800-ban megalapította a Német-Római Császárságot, ő a Római Birodalmat választotta kulturális elődként [2], a magyarság ezzel szemben középkori és későbbi írások alapján is Szkítia és a Hun Birodalom szellemi örököseinek tartotta magát. Ez az eszmei ellentét még az 1900-as évek elején is meghatározó volt a magyarság önképében.
Mit tudunk a szkíta és hun világról? Maguktól a szkítáktól és hunoktól nincs írott forrásunk, a mai nyugat eszmei ősei, görögök, rómaiak viszont írtak róluk, ezek az írások ma is olvashatóak. A híres Hérodotosz művében egy teljes fejezetet szentelt a szkíták leírására, de számos más görög is írt róluk; ezeket a fennmaradt korabeli görög írásokat Télfy János szedte össze az 1800-as évek közepén [3]. Történészektől tudom, hogy vannak más, például perzsa források is, de ezekről nem találtam konkrét könyvet. Az ázsiai hunokról sokszor írtak a kínaiak, ezeket az írásokat egy belga történész összeszedte, ezt a könyvet Bakay Kornél professzor fordította le magyarra [4]. Az európai hunokról három forrás van, a legjelentősebb egy bizánci diplomata útleírása [5], aki maga is találkozott Attila királlyal. Források tehát vannak. Amiket itt felsoroltam, ezek mind korabeli írások, nem mai okoskodások, de mivel a közoktatás nem foglalkozik velük, emiatt nem ismerjük ezeket elegen. Az előbb felsorolt forrásokból négy részt szeretnék tömörítve összefoglalni.
A vérszerződés
Egy Kr. u. 120-ban született Lucián nevű görög írásában beszámolt arról, hogy egy szerintem kissé nagyokat mondó szkíta miket mesélt neki a saját kultúrájáról. Ennek a beszámolónak része a vérszerződés leírása. Ezt azért tartom fontosnak röviden bemutatni, mert fontos tudnunk, hogy a barátságnak mekkora értéke volt ebben a világban. Megemlíteném, hogy az ázsiai hunok ugyancsak kötöttek vérszerződést [6], a magyar források és a néphagyomány szerint a magyar nép is vérszerződéssel jött létre [7]. Ez a barátságkötés a szkíta, a hun és a magyar kultúrának is az egyik fontos eleme volt. A görög-szkíta leírás annyira rövid, hogy akár idézhetem is az eredetit [8]. A szkíta mondja a következőket a görögnek.
…meg akarom mondani neked, miképpen szerzünk barátokat; nem ivás közben, valamint ti, sem ha valaki ifjúkori társunk vagy szomszédunk; hanem ha valamely jó férfiút látunk, a ki képes nagy tetteket véghez vinni, ahhoz sietünk mindnyájan; s a mit ti a mennyegzőknél, azt mi méltónak tartjuk a barátok kedvéért tenni, sokat utánuk járva s mindent elkövetve, hogy el ne tévesszük a barátságot s ne látszassunk megvetendőknek lenni.
Ha pedig barátul választottunk már valakit, következik a szövetség s a legnagyobb eskü, hogy bizonyára egymással fogunk élni, s ha kell, egymásért meghalni. És így teszünk is; mert mihelyt bemetszvén ujjainkat serlegbe csöpögtetjük a vért s kardjaink hegyét bemártván egyszerre iszunk mindketten belőle; semmi sincs mi ezután minket szétválaszthatna.
De legföljebb csak hárommal szabad ilyen szövetségbe lépni; mert kinek sok barátja van, azt hasonlónak tartjuk a közös parázna nőhöz, s azt gondoljuk, hogy barátsága, nem lehet többé oly szilárd, ha sok jóakaró között van el osztva.
Szkítiában tehát az életre szóló barátságkötés formális ceremóniája volt a vérszerződés. A szkíta ezek után történeteket mesél, így példákon keresztül mutatja be, hogy mennyire fontos náluk a barátság. Mint írtam, ez a szkíta szerintem nagyokat mondott, de a történetei nyilván jellegükben azért értelmezhetőek. Túl hosszú lenne az összes történetet leírni, de a szkíta mesél egy emberről, aki egy vadállat támadását elhárítja, ezzel az életét adja a barátjáért. Egy másik történetben egy szkíta még a saját feleségénél és gyerekeinél is fontosabbnak tartotta, hogy a barátja megmeneküljön egy égő házból. Lehet vitatni ennek az értékrendnek a helyességét, szerintem első a gyerek. De ha ezt a kultúrát összehasonlítjuk a mai nyugati élettel, nos, a két világ egymás alapvető ellentéte. A globalista gondolkodású magyarok tömege irigyen gondol például a gazdag Angliára, ahol a 21. században a digitális kommunikáció, a közösségi oldalak és a Facebook-barát-csordák világában miniszteri pozíciót hoztak létre a társadalomban elterjedt magány és az ebből fakadó tömeges depresszió kezelésére [9]. Mindez 2018. januárban történt, ennek nincs köze a Covid megjelenéséhez, a magány az angol és amúgy a nyugati társadalmak velejárója. Kérdezhetnénk hát, hogy pénz vagy barátság? Mi a fontosabb?
A pénz és a barátság
Az imént említett szkíta egyik története [10] szerintem lehetőséget ad arra, hogy összehasonlítsuk az ókorban a déli birodalmak és az északi birodalmak gondolkodásmódját, értékrendjét. Ez sajnos minket is érintő alapvető társadalmi probléma, kapcsolódik a magányhoz is.
Egy szkíta ember, Arsacomas, a hellén világ peremvidékéhez tartozó Boszporoszi Királyságban volt követ, és beleszeretett az ottani király, Leucanor lányába, Mazaába. A Boszporoszi Királyságban az volt a szokás, hogy a kérők vacsora alatt kérik meg a leányok kezét. Felállnak, a borból áldozatként egy keveset az asztalra öntenek, majd magukat dicsérve elsorolják, hogy miért lenne épp belőlük az ideális férj. Arsacomas elment tehát egy vacsorára a király családjával, és a kérők között várt a sorára. A sok hellén világból érkező férjjelölt elsorolta a saját gazdagságát, királyságát. Mikor Arsacomas sorra került, ő is felállt, de nem öntötte ki a bort, mert a szkíták szerint ez Isten megbántása lenne. Ehelyett megitta a bort, majd ezt mondta (innen idézem a könyvet):
„Add nekem, óh király, Mazäa leányodat, hogy nőül bírjam, a ki sokkal elfogadhatóbb vagyok ezeknél a gazdagságra és birtokra nézve.“
Leucanor pedig csudálkozván (mert tudta, hogy Arsacomas szegény és a scythák köznépéből való) s kérdezvén :
„Hány nyájad s mennyi szekered van, óh Arsacomás? Mert ezekben áll a ti gazdagságtok.“
„Nincsenek sem szekereim, válaszolt, sem nyájaim ; hanem van két jó és derék barátom, a minője nincsen egynek is a scythák közöl.“
Akkor tehát kinevették ezért s megvetették s részegnek tartották.“
(A szekér amúgy a szkítáknál megszokott használati eszköz volt, még kocsis temetkezésről is lehet hallani a régészektől, a Szentes határában feltárt szkíta sír erre egy példa [11]).
A királylányt ezután nyilván egy másik kérő nyerte el. A szkíta Arsacomas bosszúsan, megsértve hazatért, azonnal felkereste barátait: Lonchát és Macent, és elmesélte nekik a vacsorát.
Jóllehet, úgymond, elősoroltam neki a gazdagságot, a melyem van, ti. titeket, óh Lonchát és Macent, s a ti jóakaratotokat, mely sokkal jobb és szilárdabb, mint a bosporánok hatalma; mind a mellett, miután ezt előadtam, kigunyolt és megvetett minket, s a machlyi Adyrmachnak adta át elvitelre az arát, mivel azt mondák, hogy tíz arany csészéje van és nyolczvan négy ágyas kocsija és sok juha meg ökre. Így nagyobbra becsülte jó férfiaknál a számos nyájakat, fölösleges díszítményű poharakat, és nehéz szekereket.
Tehát az elbeszélés alapján a szkíta értékrendben megalázó a gondolat, hogy poharakat, szekereket és nyájakat, vagyis vagyont többre becsülnek, mint barátokat. Ha belegondolunk, szerintem érthető a felháborodás. Ha ezt belátjuk, rádöbbenünk, hogy mi, mai magyarok nem a szkíta, hanem a hellén értékrend szerint élünk, túl sok mindent ebben mérünk. Talán a gyereknevelés jó példa a fontossági sorrendre, a mai szülők nagy része pénzkeresetre neveli a gyermekeit. Diploma, gazdagság, ez kell a boldogsághoz. Barátság, emberi kapcsolatok, ezek majd jönnek maguktól, gondolják. Nos Angliában nem ez a helyzet, nem jönnek maguktól. Ha jól körbenézünk, nálunk is ez a helyzet, az emberi kapcsolatok elértéktelenedtek sajnos, mellékesek lettek, és persze nem jönnek maguktól.
Visszatérve a szkíta történethez, az később úgy alakul, hogy a szkíták sértettségükben csapatot toboroznak, Arsacomas elrabolja a királylányt, a szkíták pedig megtámadják a Boszporoszi Királyságot. Minden jó, ha a vége jó. A történetet nem a királylány szemszögéből írták, az ő véleménye kérdéses.
A római jog egyik vonása a pénzért árult igazság
Az imént már említettem, hogy a gondolkodásunk túlságosan a pénz körül forog, de ez nem az egyén hibája. Sajnos a teljes társadalmi rendet a pénz határozza meg, mindent ez alapján értékel a rendszer is. Ugorjunk az időben 300 évet, a Kr. u. 400-as évekbe Attila birodalmába. Ekkorra délen a Római Birodalom kettéoszlott keleti és nyugati részre, északon a szkíták helyett a hunok vették át a terület feletti uralmat. Ahogy már említettem, a legértékesebb írott forrás az európai hunokról egy görög származású bizánci, vagyis kelet-római diplomatától maradt ránk. Az ő neve Priszkosz [12], ő járt a mai Magyarország területén, itt találkozott is Attila királlyal. Erről az útról feljegyzéseket írt, amik másolatként, töredékesen máig megmaradtak, ebből most egy részletet szeretnék bemutatni [13]. A bizánci diplomata a hunoknál találkozott egy göröggel, beszédbe elegyedtek. A görögöt a hunok hadifogolyként vitték magukkal, szolga lett belőle, innentől a hunok oldalán harcolt. Mivel jó harcos volt, és a hadizsákmánnyal mindig pontosan elszámolt, szabad ember lett belőle. Barbár nőt vett feleségül, és letelepedett a hunok birodalmában. Innentől pedig idézem ezt a barbárrá vált görögöt:
… jelenlegi életét jobbnak tartja az előbbinél. A szkíta föld lakói ugyanis háború után nyugalomban élnek, amennyiben mindenki élvezi vagyonát, és nem vagy csak kis mértékben vannak egymás terhére. Ellenben a rómaiak között lakók egy háborúban könnyen tönkremennek, mert másoktól várják megmentésüket, mivel zsarnokaik nem engedik meg, hogy mindenki fegyvert viseljen. Azokra nézve pedig, akik viselhetnek, a hadvezérek alkalmatlansága jelent veszedelmet, mivel ezek egyáltalán nem tudják megállni helyüket a háborúban. Békében pedig még keservesebb az életük folyása, mint háborúban, hiszen az adók magasak és sok a visszaélés. A törvény sem áll mindenki felett, hanem ha a bűnös a gazdagok közül való, megtörténik, hogy nem lakol gazságáért, ha viszont szegény és nem tudja ügyét védelmezni, el kell szenvedje a törvény által kiszabott büntetést, ha ugyan még az ítélethozatal előtt meg nem hal, mert a per lefolytatásához sok idő kell és sok költség. Ami az egészben a legkeservesebb: csak pénzért nyerhetni igazságot, mert a sértettnek csak akkor szolgáltatnak igazságot, ha pénzt ad a bírónak és segédeinek.
Nem ismerem az akkori római bírósági gyakorlatot, de hiszek a barbárrá vált görögnek, mert véleménye a mai világban egyértelműen megállja a helyét; ma az igazságot pénzért árulják. Mutatok pár nyugati példát. Direkt azért külföldit, mert a gyatra, erkölcstelen jogszolgáltatás nem magyar, hanem nyugati probléma; a társadalmi rend (vagy kupi) alapja mindez. Ami nálunk van, Gyurcsány szabadlábon stb., az sajnos nem jobb, de nem is rosszabb a többinél.
Németország [14]:
„Megállapodást kötött a német igazságszolgáltatással a Volkswagen, hogy hajlandó fizetni 9 millió eurót, hogy cserébe lezárulhasson a jogi eljárás a cég elnöke és vezérigazgatója ellen az elmúlt évtized legnagyobb autóipari botrányában, a dízelautók kibocsátási adatainak meghamisítása ügyében.“
USA [15]:
„Tíz évvel ezelőtt, a Lehman Brothers bedőlésével kezdődött el a világgazdaság eddigi legsúlyosabb válsága. Miután a Lehman szeptember 15-én reggel csődvédelmet kért, a folyamatok megállíthatatlanok voltak: sorra derült ki a nagy befektetési bankokról, hogy súlyos gondokkal küzdenek. … ezek a pénzintézetek szépen becsomagolva mérgező és összedőlésre ítélt hiteleket árultak, szándékosan megtévesztve így a fogyasztóikat, miközben a bankárok számára kialakított juttatási rendszer éppen az eszetlen kockázatvállalást díjazta teljesen irreális bónuszokkal.
A feltárt visszaélések és bűncselekmények sorát még hosszan lehetne sorolni, ahogy az érintett pénzintézeteket is: a Goldmans Sachstól az AIG-on át a JP Morgan Chase-ig, a Bank of Americaig és a Morgan Stanley-ig a Wall Street legnagyobb szereplőiről derült ki, hogy tisztességtelen gyakorlatot folytattak a válságot megelőző években.
De hiába nyomozott a visszaélések után vizsgálóbizottság, a tőzsdefelügyelet, az amerikai igazságügyi minisztérium, és hiába találtak számos szabálytalanságot, végül úgy alakult, hogy a nagy pénzintézetek egyetlen vezetőjének sem kellett bíróság elé állnia.
…
A 2017-es adatok alapján összesen 324 embert ítéltek el a 2008-as válsággal összefüggő bűncselekmények miatt, akik jellemzően mind kishalak voltak: értékesítők, hitelügyintézők, ingatlanfejlesztők és hasonló pozíciót betöltők, akik egyes ügyfeleket ugyan megtévesztettek, de a rendszerszintű csalások kitalálásában és fenntartásában nem vettek részt.“
Vajon hogy érték el a büntetlenséget? [16]
(saját fordításban)
„A Goldman Sachs 5,1 milliárd dolláros jelzáloglevél-csalási megállapodást ért el
A Goldman Sachs által fizetendő pénz a Wall Street bankjaival szemben kiszabott több milliárd dolláros büntetés-sorozat legújabbja. A csalás kulcsfontosságú szerepet játszott a 2008-as gazdasági válság kialakulásában.“
USA ismét, az addigra már német Bayer által felvásárolt Monsantó gyomirtójának az ügyében [17]:
„Megúszhatja a Bayer a gyomirtóügyet – Kilőtt az árfolyam
A Monsantót még augusztusban ítélte egy amerikai bíróság összesen 289 millió dolláros kártérítés megfizetésre. A bíróság akkori ítélete szerint a társaság által gyártott, glifozátot tartalmazó Roundup gyomirtó rákkeltő, a társaság pedig eszerint abban is bűnös, hogy nem tájékoztatta vásárlóit a szer használatának lehetséges következményeiről, bár tisztában volt a termék használatával járó egészségügyi kockázatokkal.“
A Monsanto ekkor fellebbezett, de itt most nem ez a kérdés. Ha a bíróság szerint a cég vezetősége tudta, hogy a Roundup rákkeltő, akkor hogyhogy az ítéletben nincs szó börtönről, csak pénzről? A tömeggyilkosokat miért nem kell börtönbe zárni?
Sorolhatnám, rengeteg eset van kisebb-nagyobb szereplőkkel és pénzekkel, de talán ennyi is elég. Ezek nem egyedi esetek, a nyugati világban nincs igazság, egyértelműen pénzen lehet venni ma az igazságot. Aki gazdag, az bármit megtehet, csak fizessen. Nem mellékesen stratégiai kérdésekben éppen a gazdag emberek irányítják a világot alapítványaikon, adakozásaikon keresztül. A Volkswagen, a Bayer és különösen az amerikai pénzügyi cégek vezetősége nyilván nagyobb hatással vannak a világ folyamataira, mint a négy évben gondolkodó politikusok, az átlag szavazó állampolgárokról nem is beszélve.
A mindent átható hazugság
Végül szeretnék tömörítve egyetlen történeti szálat ismertetni a bizánci diplomata, Priszkosz útleírásából, akitől az előbb is idéztem. Ez a történet számomra két dolog miatt különösen érdekes. Egyrészt az akkori politikai helyzetben a hunok vissza tudtak szólni és ütni a rómaiaknak. Alakul a világ, de egyelőre ma nincs olyan hatalom, ami az EU-val és az USA-val ilyen viszonyban lenne. Jó látni szerintem, hogy milyen lenne, ha létezne ilyen. Másrészt a hazugság mint általános érték akkor is ugyanúgy működött, mint ma. Hazudtak a bizánciak is reggel, délben és este. A pénzalapú társadalom ezzel jár.
A történet azzal kezdődik, hogy Attila követei, a hun Edekón és az eredetileg római származású Orestés megérkeztek a bizánci császári palotába. Edekón átadta Attila levelét, amiben több követelést felsorolt a hun uralkodó, többek között azt követelte, hogy a hunoktól a rómaiakhoz szökött embereket küldje vissza a császár a Hun Birodalomba. Ha a császár nem teljesíti ezeket, a hunok támadnak, üzente Attila. Miután Edekón az üzenetet elmondta, magas rangú bizánci politikusokkal találkozott. Egy Chrysaphios nevű kitudakolta, hogy Edekónnak van-e szabad bejárása Attilához. Kiderült, hogy Edekón néha Attila személyi testőreként is dolgozott, erre Chrysaphios hatalmas vagyont ajánlott fel azért, hogy Edekón Attila királyt megölje. Edekón az ajánlatot elfogadta, viszont a megvalósításhoz segítséget kért. Kellett egy ürügy arra, hogy bizánciak a hunok területére lépjenek, tehát császár küldöttséget küldött a hunokhoz.
A küldöttség egyrészt választ vitt Attila királynak a császártól. A levél szökevényekre vonatkozó részében a császár azt írta, hogy „a foglyokat illetőleg pedig, az eddig kiadottakon kívül ezúttal is küldök tizenhetet, mert több nincs“. Másrészt a küldöttség célja nyilván a merénylet volt. Az utazó bizánci diplomaták között kettő fontos ember volt, Vigilas és Maximinos. Vigilas színleg tolmácsnak ment, a valóságban viszont Edekón utasításait hajtotta végre, ő tehát a merénylet sikerén dolgozott. Maximinos Vigilasnál magasabb rangú ember volt, a legfelső körökből való, de semmit nem tudott a merényletről, ő annyit tudott, hogy a küldetése a levél átadása. A bizánciak még egymásban sem bíztak meg.
Amikor a követség a hun uralkodó közelébe ért, a szkíták elmentek Attilához, a bizánciaknak pedig sátorhelyet jelöltek ki, ahol letelepedhettek. Utóbb majd kiderül, hogy Edekón vagy félelemből, vagy hűségből beszámolt Attilának a gyilkosság tervéről, de ezt a bizánci követség ekkor még nem tudja. Innentől idézem a könyvet:
Miután a nekik tetsző helyen megtelepedtünk, jött Edekón, Orestés, Skottas és más előkelő szkíták, és kérdezték, mit akarunk elérni követségünkkel. Csodálkoztunk ezen a helyén nem való kérdésen, és egymásra nézegettünk, de ők tovább is alkalmatlankodtak, és sürgették feleletünket. Azt mondtuk, hogy fejedelmünk parancsa szerint Attilával kell beszélnünk, és nem másokkal. Skottas, neheztelve, uralkodójuk rendeletére hivatkozott; a maga jószántából bizony – úgymond – nem jött volna hozzánk. Előadtuk, hogy a követekkel szemben nem az az eljárás, hogy ne találkozhassanak és ne kerülhessenek szemtől-szembe azokkal, akikhez küldték őket, és hogy csak mások közvetítésével tárgyalhassanak követségük céljáról; egyébként jól tudják ezt a szkíták is, hiszen sűrűn járnak a császárhoz; kell, hogy mi is olyan elbánásban részesüljünk, különben nem mondjuk el az üzenetet. Erre ők Attilához mentek, majd Edekón nélkül visszatértek és összes titkos közölnivalónkat szemünkbe mondták és elrendelték, hogy tüstént távozzunk, ha nincsen más mondanivalónk. Erre még nagyobb zavarba jöttünk. Nem érthettük ugyanis, hogyan juthatott a császár titkos üzenete nyilvánosságra. Végre úgy gondoltuk, hogy jobb lesz semmit sem válaszolnunk követségünk tárgyában, ha nem juthatunk be Attilához. Ezért úgy nyilatkoztunk, hogy akár az a közölnivalónk, amit a szkíták mondtak, akár más: az ő uralkodójuknak kell kérdeznie bennünket, s ez ügyben másokkal nem állunk szóba. Erre ők elrendelték, hogy minél előbb távozzunk.
Miközben az útra készülődtünk, Vigilas korholt a feleletünkért: „Jobb lett volna,” – így szólt – „ha hazugságon értek volna bennünket, mint az, hogy eredménytelenül térünk haza. Ha beszélhettem volna Attilával, könnyen rávettem volna, hogy ne viszálykodjék tovább a rómaiakkal, mert én jól ismerem őt már azóta, hogy Anatoliosszal jártam nála követségben.
Vigilas nyíltan kimondja, hogy semmi szégyenérzete nincs a hazugsággal szemben, ráadásul erre semmi reakció nem érkezett a társaságból, megszokott ez az értékrend. Erről (ismét nyugati példa) az EU egyik volt vezető politikusa jut eszembe, Jean-Claude Juncker, aki ugyancsak szégyenérzet nélkül a következőt mondta: „Amikor a helyzet komolyra fordul, akkor hazudni kell” [18][19]. Így, ilyen egyszerűen. Ez is birodalmi, értékrendbeli kérdés, ami így volt Kr. u. 450 körül Bizáncban, és így van a mai EU vezetőségén belül is. A római jog a mai jogrendszer alapja, tudja mindenki, ezt a világot folytatjuk ma is. A rajtunk uralkodó birodalmon belül ebben soha nem lesz más a helyzet.
Kicsivel később éppen Priszkosz az, aki ügyes politikával eléri, hogy a bizánciakat fogadja Attila. Attila sátrában egy faszéken ült, testőrök vigyáztak rá. Elkezdődött a tárgyalás, a császár levelét átadta Maximinos, ekkor Attila hirtelen Vigilashoz fordult, és
…szégyentelen állatnak nevezte, mert eléje merészelt jönni, holott ismerte a békére vonatkozólag vele és Anatoliosszal történt megállapodásokat, vagyis hogy hozzá addig ne jöjjenek követek, amíg a rómaiak ki nem adták az összes szökevényeket. Vigilas azt erősítette, hogy egyetlen szkíta származású szökevény sincs a rómaiaknál, mert az illetőket már kiadták. Attila még dühösebb lett, magából kikelve ordította, hogy karóba húzatná s madarak étkéül vettetné, ha nem kellene tekintettel lennie a követeket megillető jogokra. Arcátlansága és vakmerő szavai miatt nem érdemelne mást. Mert szökevény az ő népéből van ám a rómaiaknál sok. S névsorukat írnokaival egy lapról fel is olvastatta.
A gyilkos Vigilas ismét hazugsággal védekezett, nem mellesleg hazugsága megegyezett a bizánci császár levelének a tartalmával. A levél tartalmát Attila konkrét névsorral cáfolta meg. Gyerekkorom egyik slágere volt egy Beatrice-dal, melynek refrénje így szólt „Aki hazudik, az csal, aki hazudik, az lop”. Amikor egy társadalom tagjainak értékrendje a pénzen alapul, az igazságot pénzért veszik, akkor egyáltalán nem meglepő, hogy a hazugság alapeleme mindennek, különösen az uralkodó réteg köreiben.
A tárgyalás vége az lett, hogy Attila Maximinost magához rendelte, rajta keresztül felelt a császárnak a levélre, majd miután a bizánci követség visszatért a szálláshelyére, megjelent közöttük Edekón. Ő félrevonta Vigilast, és mintha mi sem történt volna, az orvgyilkosság kivitelezéséről beszélt továbbra is, illetve azzal kapcsolatban 50 aranyat kért Vigilastól, hogy azt hozza el Bizáncból. Közben Attila elrendelte, és közölte a követséggel is, hogy amíg a viszály nem rendeződik, addig a kereskedés leáll a hunok és a bizánciak között, nem lehet a hunok földjén nagy értékű dolgokat, lovakat vagy rabszolgákat venni.
Ezután a bizánci követségből Vigilas kivált, elment haza a pénzért, Maximinos és Priszkosz pedig körútra indult a mi szerencsénkre, így olvashatunk Attila fapalotájáról, szerénységéről, a nemrég említett görög forradalmi nézeteiről a jogrend kérdésben, a hun vendégszeretetről és még további érdekes dolgokról, amiket most nem részletezek. Amikor Vigilas visszatért a pénzzel, hozta a legidősebb fiát is magával. A hunok elfogták őket, nyilván találtak náluk egy erszényben 50 aranyat. Attila aztán kérdőre vonta Vigilast, hogy mire kell a náluk levő 50 arany, amikor minden kereskedés be van tiltva. Vigilas ismét hazudott, azt mondta, hogy élelemre kell, de az összeget ez nyilván nem indokolta. Ekkor Attila megfenyegette Vigilast, hogy kivégezteti a fiát, ha nem felel meg erre a kérdésre, erre az megtört, és bevallotta a gyilkossági tervet. Attila erre azt mondta, hogy Vigilast fogva tartja, a fia pedig hozzon neki másik ötven aranyat váltságdíjként, de úgy, hogy a császár erszényét a nyakán viselje, amikor a pénzt kéri:
…meghagyta Orestésnek, hogy Vigilas erszényét, amelyben az Edekónnak szánt aranyat hozta, akassza a saját nyakára, és így álljon a császár elé. Kérdezze meg tőle és Chrysaphiostól, ráismernek-e. Éslas pedig mondja el, hogy Theodosios nemes apának a fia, de Attila is nemes származású, és apját, Mundzsukot követvén, jól megőrizte nemességét, Theodosios azonban elvesztette ezt, mert adófizető szolgájává lett. Nem cselekszik tehát jogosan, amikor gaz rabszolga módjára titokban fondorkodik az ellen, aki különb is nála, és a sors úgy hozta, hogy ura is lett. Attila nem is tekinti befejezettnek a merénylet ügyét, amíg a császár Chrysaphiost ki nem szolgáltatja neki, hogy megbüntesse.
A hunokról három korabeli római forrást ismerünk, az egyik a most említett Priszkosz-mű, másik kettőben meseszerű szörnyűségeket írtak róluk. Ammianus Marcellinus műve szerint minden hun úgy néz ki, mint a hídfőkre faragott szörnyetegszobrok élő változatai [20], Iordanes se írt sokkal szebbeket róluk. A nyugati világban ez a kép van róluk ma is; kis keresgélés után nem nehéz találni példát, amikor Attilát Sztálinnal, Hitlerrel, Néróval, Drakulával együtt emlegetik [21]. Julius Ceasar annyi keltát mészárolt le Galliában római belpolitikai népszerűséghajhászásból, hogy a túlélő kelták képletesen Írországig menekültek [22][23]. Julius Ceasar nincs benne ebben a listában, pedig ő bőven beférne. Attila nem volt népirtó, ő benne van. Ki lehet találni az okot amúgy, hogy Julius Ceasar miért kivételezett a nagy nyugati értékrend rendszerében, nem csak római származása miatt [24].
Attila magyar szemmel viszont nem Sztálinhoz hasonló őrült, szerintünk ő a hazugságra épített római világot sikeresen megfogta, és a bizánci uralkodó őméltóságának a fejére olvasta mind a hazugságát, mind az orvgyilkos terveit. Számunkra Attila a jó, a bizánci császár a gonosz ellenség, ez pedig magyar sajátosság volt a középkorban és utána is. Hogy kicsoda Ammianus Marcellinus, a hunokat a hídfőkre faragott szörnyetegszobrokhoz hasonlító szerző? Mi értjük őt: ő volt az akkori CNN.
Bolondság-e magyaroknak szkítákról és hunokról beszélni?
Ez nem írásom lényege, de szeretnék egyetlen gondolatsort bemutatni arról, hogy a szkíta-hun értékrend szerintem miért nem őrültség. A választás önmagában is elég, hiszen a frank király se vérségi alapon választotta a római értékrendet, mégis kulcsfontosságú lett Nyugat-Európa eszmeiségében az akkori döntése. Nekünk viszont minimum földrajzi szempontból egyértelműen van okunk a szkíta és hun múlthoz kötődni. Nálam sokkal okosabb emberek, akik szakterületük kiemelkedő képviselői, írtak és beszéltek régészetről [25], genetikáról [26], hagyományokról [27], emiatt ezekről nem írok. A nyelvészetet nem is említem, mert az a vélemény alakult ki bennem, hogy ezen a területen hatalmas a kupi, feltételezések és politika az egész. Szeretem az egyszerű dolgokat, emiatt ókori térképekről írnék röviden.
Az én tudomásom szerint Magyarországon a két legnépszerűbb elmélet a magyarok származásáról a finnugor és a szkíta-hun eredettörténet. Írásomban most nem zárom ki egyik elméletnek a lehetőségét sem, nincs rá szükség. Akár a finnugor [28], akár a szkíta-hun [29][30][31] elméletet nézzük, a mi őseink valahonnan Eurázsia északi részéről származnak. A ma ismert ókori írásos emlékek ezekhez a területekhez legközelebb Szkítiáról és a hunokról szólnak. A szkíták birodalma sokáig az Alföldet is magába foglalta, a hun Attila király birodalmának a központja a Kárpát-medencében volt. A magyarságot tehát a szkíta-hun világhoz valahogyan mindkét elmélet szerint vagy szomszédi, vagy még annál is közelebbi kapcsolat fűzi. Megismétlem: mindkét elmélet szerint van közünk a szkíta és hun világhoz. A honfoglaló magyarok lóháton érkeztek és íjakkal harcoltak. A közoktatásban ezzel szemben az ókorból tanulunk egyiptomi, görög és római történelmet [32], mást nem.
Térképet ígértem, de előtte szeretnék kicsit még beszélni az ókor birodalmainak a viszonyáról. Volt ebben az időben egy kelet-nyugati irányú határvonal a Fekete-tengeren, Kaukázusi-hegységen, Kaszpi-tengeren keresztül, ami Európában a Duna vonalán is folytatódott. Ettől délre a mai nyugati kultúra ősei, például egyiptomiak, görögök, perzsák, rómaiak alakították a saját és az általuk meghódított népek történelmét. Ezek egymáshoz hasonló kultúrában éltek, egymás területeit meghódították, együtt haladtak a korral. A Római Birodalom hódításai nyomán jelent meg ez a kultúra a Dunától nyugatra is. Ezekkel szemben a vonaltól északra radikálisan más társadalmi renddel a szkíták és a hunok birodalma szervezte az életet. Az említett vonal által elhatárolt két terület között nem volt jelentős átmenet, északon és délen a népek nem együtt, hanem egymás mellett éltek, a természeti határral elválasztva. Hérodotosz szerint a perzsa Dáriust a szkíták Kr. e. 500 körül kétszer is megverték [33], és ezután hosszú ideig délről más nem mert betörni Szkítiába. A görög-macedón Nagy Sándor a határon megnyert egy csatát a szkíták ellen [34], de utána nem hatolt be az északi területekre. Hérodotosz idejében a görögök még kereskedtek a szkítákkal, később viszont a viszony elhidegült. Ennek jeleként a déli népek (talán épp Nagy Sándor) a Kaukázusi-hegységnél Kr. e. 300 körül falat és kaput építettek az északi barbár népek távoltartására [35], pont ahogy a kínaiak is a barbár ázsiai hunok ellen építették a híres falat, ami ugyanebben az időszakban kezdődött el [36]. A Kaukázusi-hegységnél épített falak még a Római Birodalom idején is álltak és üzemeltek, a bevezetőben említett Ady-vers egyesek szerint erre a kapura utal a második sorában [37]. A Római Birodalom amúgy látszólag kerülte Szkítiát, Attila király idejéből származó források szerint a rómaiak (figyeljük ismét a jelzőt) barbárnak gondolták az északi birodalom lakosságát. Ha megfigyeljük a barbár jelző használatát, nem lehet vitatni az északi és déli területek közötti alapvető társadalmi, világszemléleti különbségeket.
Nézzük tehát a térképeket az említett vonallal! (A vonalat kékkel rajzoltam.)
Óperzsa Birodalom legnagyobb kiterjedése Kr. e. 500 körül [38]:
Nagy Sándor birodalma Kr. e. 330 körül [39]:
A Római Birodalom legnagyobb kiterjedése Kr. u. 117-ben [40]:
A helyzet egyszerű: a finnugor elmélet által emlegetett Urál hegység, emellett Szkítia és a Hun Birodalom is a vonaltól északra találhatóak. A vonaltól délre terültek el azok a birodalmak, amik a mai nyugat-európai kultúra elődei. A mai általános és középiskolai tananyagban ókori történelem alatt kizárólag a vonaltól délre eső területek szerepelnek. Az ókorról a közoktatásban nem a saját múltunkat, hanem a nyugat-európai kultúra eredetét tanuljuk.
Van-e ok arra, hogy az ókori Szkítia ne szerepeljen a történelemtankönyvekben? Még ha a magyarságnak nem is lenne köze Szkítiához, ez a birodalom élethosszban, területének nagyságában, katonai erőben és technológiában felvette a versenyt mondjuk a Római Birodalommal. Sokkal kevesebbet tudunk a szkítákról, ez vitathatatlan, de a mai tudásunk mennyisége nem a Szkíta Birodalmat minősíti. Annyi tudás viszont van a történelemtudomány adatai között, hogy egy középiskolás tankönyvbe egy fejezetet összehozzanak róluk. Csak a görögök által írt források kitesznek egy könyvet; a régészeti kutatások eredményei megtölthetnének még pár könyvet, vannak ezen kívül perzsa írott források is. Ez egy olyan téma, amit a jelek szerint elég görcsösen kerül a közoktatás. Nekem ez egyértelműen csalásnak tűnik.
A magyar köznép ázsiai kötődéséről is írnék egy példát, hogy lássuk, az átlagember számára mennyire fontos volt régen a szkíta-hun múlt. A zsidó származású Vámbéry Ármin nevéhez fűződik az 1800-as évek második felében az egyik legismertebb tudományos ellenállás a finnugor elmélettel szemben. (1849 után hazánkban Habsburg-terror uralkodott, a tudományos életben ez sokáig fenn is maradt, Vámbéry viszont zsidóként, angol kapcsolatokkal szabadabban vitázhatott.) Ő képviselte a török oldalt az úgynevezett ugor-török háborúban, ami alatt természetesen tudományos, papíron vívott háborút kell érteni. Személyes indíttatásáról ezt írta Küzdelmeim című könyvében [41]:
A magyar nép őstörténetének búvárlására kora ifjúságomban nyertem az első ösztönzést. 1849-et írtak. Komárom kapitulált. Sűrűn szállinkóztak haza mifelénk, Dunaszerdahely felé, a Csallóközön át a várból fegyvertelenűl útnak eresztett bús honvédek. Kukoriczatörés ideje volt, – úgy emlékszem reá, mint ha ma történt volna. Mi gyermekek künn voltunk az öreg Orosz Józsi bácsi földjén, Kistejeden és kukoriczát sütöttünk. Velünk ült a körben a gazda is: szép öreg magyar ember, a hosszú haja fésűvel volt összetűzve a feje búbján. Egy rongyos ruhájú honvéd jött felénk az ismert irányból. Meglátszott rajta, hogy nagyon elfáradt és éhezik. Megkínáltuk kenyérrel és sült kukoriczával. Leült hozzánk a tűz mellé. A mikor már jóllakott egy kissé, megeredt ajkáról a szó. A szemünk ott csüggött ajkán és mellünket meg-megrázta a zokogás, midőn elmondotta a vár elestének és a maga viszontagságainak szomorú történetét. Hogy a németek hogyan köpdöstek a magyar honvéd szemébe, hogyan ütötték, lökdösték a hősöket. Mikor vége volt az elbeszélésnek, megszólalt az öreg Orosz Józsi is. Megsímította kezével hosszú haját, megigazította benne a fésűt és valami különös reménykedés csendült meg szavában: – Ne féljetek. Majd eljönnek Ázsiából az ősi magyarok! – mondotta, és lelkén bizonyára az a régi néphit rezgett keresztűl, mely ősidőktől fogva hiszi szent bizalommal, hogy rajt bocsátanak ismét az ázsiai őshazában élő testvérek, ha végső veszedelem fenyegeti a magyar népet.
Tehát vannak ősi magyarok, gondoltam, és ettől az érzéstől azóta sem tudtam megszabadúlni. Hogy régi hagyományról, vagy később keletkezett történelmi legendáról van-e szó, azt nem tudtam megállapítani; de mindenesetre figyelemreméltó, hogy még mindig él ez a néphitbe menekűlt sokszázéves monda, mert az az öreg paraszt, kinek ajkáról hallottam, írástudatlan ember volt és a mit mondott, csak hallomásból tudhatta.
A magyar nép 1849-ben Ázsiából, keletről, nyilván a szkíták és a hunok eddigre régen eltűnt birodalmának területéről várta a megmentőket. Szomorúan ironikus, hogy éppen az oroszok verték le a forradalmat. Az is ironikus szerintem, hogy Vámbéry keletre ment a magyarok őseit keresni, de a kék vonaltól végig délre maradt [42]. Persze ő a török rokonságban hitt. Akárhogy is, a magyarság egyértelműen a kék vonal feletti északi világot, a szkíta és a hun birodalmakat tekintette saját eszmei ősének.
Mi is a magyar nemzeti?
A Kuruc.info egy politikai oldal, emiatt az általam bemutatott történetek is ilyen jellegűek, de a politika természetesen csak egy része az egésznek. A magyar kultúra ugyanúgy egy értékrend, egy világszemlélet, mint mondjuk a mindenki által unalomig ismert zsidóság kultúrája. A magyar értékrend összessége is le van írva népmeséinkben, mondáinkban, népdalainkban, népszokásainkban, történelmi iratainkban, szépirodalmi műveinkben, a megélt életmód néprajzi könyveinkben. Ha összeszednénk egyetlen könyvbe minden írást és tudást a mi kultúránkról, az nagyságrendekkel vastagabb lenne, mint az Ószövetség. Természetesen erkölcsi szempontból ég és föld a kettő. A magyar értékrend nem tökéletes, de a ma általánosan ismert és főleg a megélt ideológiákhoz és értékrendekhez képest magasan kiemelkedő a mi kultúránk.
Egy modern gondolkodású globalista személy (aki a nemzetit thy-nal írja) nyilván mosolyog azon, hogy a mai világban a nemzetiek ókori legendákról álmodoznak, de ő nem érti a lényeget. Az ókori történetek például azért fontosak, mert igazolják, hogy a rajtunk uralkodó birodalom mai problémái közül sok az akkori elődöknél ugyanígy megvolt. Az ókori történetek nem csak minket értékelnek, de a nyugatot is. Sok minden változott náluk, csak a lényeg nem. Az egész társadalmi rendet a pénzre építették akkor is, és most is ez van, igazság tehát akkor se volt, és ma sincs. A pénzen vett igazság azt jelenti, hogy a felső egy százalék megvalósíthatja az álmait mindenáron, a pénz alapján alacsonyabb osztályba tartozók pedig dolgoznak a rajtuk uralkodó felső egy százalék álmain, mert mi ebbe vagyunk belekényszerítve. A helyzet visszásságát elfedik a megfelelő hazugságokkal, amik mindent behálóznak, ezek tömegeket megvezetnek. A körülmények az ókor óta megváltoztak, a lényeg mégis ugyanaz, tehát minden alapunk megvan abban hinni, hogy a nyugati világ nem is fog megváltozni. Ebben a világrendben társadalmi szinten értéktelen lesz a barátság, a szeretet és az igazmondás, értékes lesz ezzel szemben a pénz, minden, amivel pénzt lehet csinálni, és minden, amit pénzen lehet megvenni.
A probléma a pénzre épített értékrenddel kapcsolatban természetesen a nyugati világban is felmerül időről időre. A nagy dobás című amerikai film [43] a 2008-as gazdasági válságról szól. A filmben az egyik főszereplő a válság kirobbanása előtt szembesít egy pénzügyi nagykutyát azzal, hogy a nagykutya mindenben hazudik az ügyfeleinek. Elvileg banki ügyfelek érdekeit képviseli a bankkal szemben, viszont a banktól kapja a fizetését, tehát nyilván nem az ügyfelek érdekeiért dolgozik. Ezt a hazug viszonyt kihasználva a nagykutya rossz minőségű befektetéseket, alacsony kockázatúnak hazudott ingatlankölcsönökre épített befektetéseket árult banki ügyfelek között, akik a hazugság alapján megvettek mindent. A hamis bizalom eredményeként rengeteg pénzt gyűjtöttek be, hatalmas lufit sikerült fújni, ami már országos, sőt világviszonylatban is jelentős összeget jelentett. Ez dőlt be aztán, amiből a válság lett. A filmben a főszereplő a bedőlés előtt szembesíti a nagykutyát az egész hazugsággal, a nagykutya válasza a felvetésre az, hogy ő mindent jól csinál, hisz elképesztően sok pénze van, tehát a társadalom nagyra értékeli a munkáját [44]. Ennyi a válasz: ha sok pénze van, akkor fontos ember, és mindent jól csinál. A filmben ez a részlet felhívja a figyelmet arra, hogy ez hibás gondolkodás. Ami ezzel kapcsolatban különbség lehet a magyar és a nyugati szemlélet között, hogy a nyugati ember szerint ez elszigetelt példa egy rendszer hibájára, ami rendszer viszont jól működik általában. A szkíta és a hun példák alapján a magyarok viszont gondolhatják úgy, hogy a nyugati társadalomban alapvető probléma, hogy a pénz határozza meg a dolgok értékét, és ez a probléma mindig is jelen volt. Ha nem jön el a 2008-as gazdasági válság, akkor is nyilvánvaló a társadalmi gyengeség, a gazdagok szélsőségesen nagy hatalma. Nem kell ide bedőlés, elég, ha a szuperosztályra gondolunk: pl. Bill Gatesre, Sorosra, Jeff Bezosra, és arra a sok borzalomra, amit ezek csinálnak. Sok más mellett a woke őrületet is ezeknek köszönhetjük. De megtehetnek mindent, mert úgymond sok pénzük van, tehát a bíróságon megvehetik az igazságszolgáltatást, a társadalom pedig nagyra értékeli a munkájukat.
Sajnos a jövő se túl fényes. A nyugati, globalista világrenddel szimpatizáló, modern gondolkodású személy szerint a társadalmi problémák igazi megoldása a technológia lesz. Klaus Schwab bankárok, politikusok által körberajongott Világgazdasági Fóruma, valamint az ehhez kapcsolódó Inclusive Capitalism, amiben például a Rothschildok mellett a pápa és ezzel nyilván a katolikus egyház is részt vesz [45], pont erről szólnak. Ha körbekérdeznénk a globalista egyetemi oktatókat Budapesten, a többségük szerintem egyetértene Klaus Schwab gondolataival, a technológia a megoldás. Én viszont tudom, hogy ha az összes ujjbegyembe chipet tennének, ha a gondolataimat még a kenyérpirító is magától kitalálja, ha a világ összes kütyüje ezerszer okosabb lesz nálam, a pénz által mért értékrendre épített társadalom akkor se lesz jó. Ugyanannak a rossz rendszernek kapjuk meg majd a sokadik, nagyon modern, automatizált változatát, amiben ráadásul épp az emberség lesz minden eddiginél erősebben elnyomva. Drábik János vetette fel egyszer, hogy vajon a kapitalizmusban mennyibe kerül az, hogy őt szereti az édesanyja? Nos mivel ezt pénzben nem lehet kifejezni, ezért a nyugat társadalma ezt nem tartja értéknek. Erre nem nyújt a technológia sem megoldást.
A mai népszerű ideológiákkal szemben a magyar értékrend alapján szervezett társadalom sok mindenre tényleges megoldást jelentene, de az ma már ugye elmaradottnak számít. Nagyon fontos ez a szó, mert mit is jelent az, hogy elmaradott? Ez a valóságban azt jelenti, hogy a magyar kultúra nem megvalósítható. Miért nem? A magyar kultúra nem ideális ipar felépítésére és üzemeltetésére, ami ipar bonyolult és hatékony fegyverek gyártását teszi lehetővé. Egyrészt az elmaradott kultúrák gyengék ellenállni a modern birodalmakkal szemben, másrészt gyarmatként ezek a kultúrák nem hatékonyak a birodalom igényeinek kiszolgálásában. Van, aki ellenáll. Észak-Korea elvileg ilyen ország, aki talán sikeresen legyártott egy atombombát, mert ma ez a minimum a függetlenséghez. A látszólagos függetlenségével viszont nem megy semmire: minden, amit megtermel, az fegyverkezésre megy el, az éhezés megszokott abban az országban. Másik példa lehet Afganisztán, de az sincs sokkal jobb helyzetben, akkor sem, ha az USA tényleg kivonul onnan. Aki pedig nem áll ellen, azt beosztják a birodalom rendszerébe. Amikor a globalista mosolyog a nemzetin, hogy az valami elmaradott őrült világban akar élni, akkor ezen az erőszakos felsőbbrendűségen alapul a globalista mosolya. Ő a szívében az erő oldalához tartozik, és neki jó érzés abból a csapatból osztani az észt. Mi pedig szomorkodunk, hogy nincs egy szeglet a világban, ahol békén hagynának, hogy a saját életünket éljük.
A mai valóság tehát az, hogy a magyarság valamelyik birodalmon belül kell túléljen. Ezzel persze nemcsak rossz dolgokat kapunk, de a birodalommal együtt jár az igazságtalanság, a hazugság, a propaganda, és minden, amit magunk körül látunk. A magyar nemzetnek van valamennyi mozgástere, de ez erősen korlátozott; itt már szó sincs a saját kultúránk megéléséről. Az egymással versengő birodalmi ideológiák, őrületek között választhatunk, ennyi a lehetőségünk, az embertársaink által irányított birodalom ennyit enged meg nekünk. Ez ugye nyugaton ma a neoliberális és a gyengülő neokonzervatív értékrendet jelenti. Nekünk, magyar nemzetieknek egyik ilyen ideológia sem tetszik, ez érthető, de ennyi jut ebben a birodalomban. A mi életünkben a birodalmi elnyomás az, aminek a neve ma európai értékrend, jogállam stb. Előtte egy másik birodalomtól kaptunk 10 éves terveket, meg munkásuralmi társadalmat. A hideg kiráz, amikor ezeket a kifejezéseket meghallom, mert mind ugyanazt jelenti: a birodalom megint kitalált valami őrületet, amiket mi kényszerből végrehajtunk, és ehhez elvárás lenne a lelkesedés, a széles mosoly is. Mint minden nyugati országban, nálunk is a lakosság egy része tényleg lelkesen fogadja ezeket az értékeket, ők modernek, globalisták, labancok, ők mosolyognak. A nemzetiek kevésbé örülnek, mi nem mosolygunk. Viszont a nemzeti szerintem jobban elviseli mindezt, ha legalább azt tudja, hogy nincs egyedül az érzéseivel. Nekünk ezer évnél is régebbi példáink vannak arra, hogy a nyugati birodalom sosem volt igazságos. Ez szomorú, de ha ismerjük őseink hasonló véleményét, az adhat egy kis lelki nyugalmat: ugyan esélyünk nincs, de igazunk van.
(Olvasónktól)
[1] https://kuruc.info/r/9/225398/
[2] https://hu.wikipedia.org/wiki/I._K%C3%A1roly_frank_cs%C3%A1sz%C3%A1r
[3] http://mek.oszk.hu/14700/14739/14739.pdf
[4] http://mek.oszk.hu/21600/21697/21697.pdf
[5] https://core.ac.uk/download/pdf/42931845.pdf
[6] http://mek.oszk.hu/21600/21697/21697.pdf 310. oldal, nyomtatott 291. oldal
[7] https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A9rszerz%C5%91d%C3%A9s
[8] http://mek.oszk.hu/14700/14739/14739.pdf pdf 116. oldal, nyomtatott 106. oldal
[9] https://www.smithsonianmag.com/smart-news/minister-loneliness-appointed-united-kingdom-180967883/
[10] http://mek.oszk.hu/14700/14739/14739.pdf 120. oldal, nyomtatott 110. oldal
[11] https://mek.oszk.hu/02100/02185/html/1320.html a tápiószentmártoni aranyszarvas kép alatt említik például
[12] https://hu.wikipedia.org/wiki/Priszkosz_r%C3%A9tor
[13] https://core.ac.uk/download/pdf/42931845.pdf 31-37. oldal
[14] https://www.portfolio.hu/uzlet/20200520/alkut-kotott-a-volskwagen-a-nemet-birosaggal-a-ket-csucsvezetoje-ugyeben-432878
[15] https://444.hu/2018/09/14/a-wall-street-egyetlen-ura-sem-kerult-birosag-ele-a-2008-as-valsag-utan
[16] https://www.dw.com/en/goldman-sachs-reaches-51-billion-mortgage-bond-fraud-settlement/a-18981568
[17] https://www.portfolio.hu/uzlet/20181011/meguszhatja-a-bayer-a-gyomirtougyet-kilott-az-arfolyam-300922
[18] https://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/europe/eu/10874230/Jean-Claude-Juncker-profile-When-it-becomes-serious-you-have-to-lie.html
[19] https://globaleconomicanalysis.blogspot.com/2011/05/jean-claude-juncker-luxembourg-pm-and.html
[20] http://www.perseus.tufts.edu/hopper/text?doc=Amm.+31.2&fromdoc=Perseus%3Atext%3A2007.01.0082
[21] https://historum.com/threads/how-evil-was-attila-the-hun.11603/
[22] https://www.ancient-origins.net/news-history-archaeology/150000-fled-their-lives-were-slaughtered-julius-caesar-army-bones-reveal-020659
[23] https://www.inquisitr.com/2630012/caesar-at-his-absolute-worst-archaeologists-find-battleground-where-caesar-massacred-tribesmen-who-asked-for-asylum/
[24] https://www.jewishhistory.org/julius-caesar-and-the-jews/
[25] pl. http://www.mek.oszk.hu/21500/21580/pdf/
[26] pl. https://www.youtube.com/watch?v=KZ52NzMUtUs
[27] pl. https://www.magyarmenedek.com/products/12770/Ostortenetunk_osvenyein_-_Bardi_Laszlo.htm
[28] https://hu.wikipedia.org/wiki/Finnugor_%C5%91shaza
[29] https://hu.wikipedia.org/wiki/Szk%C3%ADt%C3%A1k
[30] https://hu.wikipedia.org/wiki/Hsziungnuk
[31] https://hu.wikipedia.org/wiki/Hunok
[32] http://elokeszito.elte.hu/wp-content/uploads/2016/05/tortenelem_vk_2017.pdf 8. oldal
[33] http://mek.oszk.hu/14700/14739/14739.pdf a nyomtatott 36. oldalon a 83-as ponttól
[34] https://www.phdeed.com/articles/alexander-and-scythians-great-hammer-and-anvil-battle-jaxartes-329-bc
[35] https://hu.wikipedia.org/wiki/Derbenti-kapu
[36] https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%ADnai_nagy_fal
[37] https://julianusbaratai.blog.hu/2017/03/22/nagy_sandor_kapuja
[38] https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/2/2f/Achaemenid_Empire_500_BC.png/1920px-Achaemenid_Empire_500_BC.png
[39] https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/4/40/MacedonEmpire.jpg/1920px-MacedonEmpire.jpg
[40] https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/e/e7/RomanEmpire_117.svg/1280px-RomanEmpire_117.svg.png
[41] http://mek.oszk.hu/03900/03975/html/ III. fejezet
[42] https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/e/ec/Carte_vambery-armin.png
[43] https://hu.wikipedia.org/wiki/A_nagy_dob%C3%A1s_(film,_2015)
[44] https://www.youtube.com/watch?v=A25EUhZGBws, sajnos ez angolul van, 5:30-tól beszélnek a pénz alapú társadalmi megbecsülésről
[45] https://www.inclusivecapitalism.com/
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
