Kuba Ronald mondhatni üstökösként robbant be a szlovákiai kerékpársportba, teljesen amatőr státuszú versenyzőként megnyerte az egyéni időfutamot a júniusban zajlott országos bajnokságon. Hol lehet a teljesítőképessége határa, keresték-e már profi csapatoktól, és hogyan tud a vállalkozása mellett edzeni? Nánai boltja irodájában, kupák és biciklik között beszélgettünk a 26 éves kerékpározóval.
Amatőrként ért fel a csúcsra három év alatt, a 6. (2019-ben) és a 3. hely (2020) után megnyerte az egyéni időfutamot az országúti kerékpározók országos bajnokságán. Mondhatjuk, hogy egy tündérmese ez a történet?
Öt éve kezdtem el az országúti kerékpározást, előtte csak hobbiszinten, szórakozásból tekertem. Később lettek versenyzési ambícióim, úgy döntöttem, hogy nekivágok rendesen felkészülni, edzeni. A két évvel ezelőtti eredmény még kezdetleges volt, azután kezdtem el dolgozni edzővel online, és kicsit nagyobb hangsúlyt fektettem a kerékpározásra. Tavaly már jött a harmadik hely, amit még tovább fokoztunk, még jobban odafigyeltünk mindenre, a dietetikára is. Végül sikerült megnyerni a versenyt. Amióta benne vagyok ebben a sportban, ez volt az álmom, úgyhogy nagyon örülök, hogy összejött. Így persze egyből lettek újabb ambícióim, megpróbálok azok után menni.
Mik lennének ezek? Hova lehet eljutni ezen a téren?
A szlovák szövetség jóváhagyta az Eb- és a vb-indulásomat, ami nagy dolog egy amatőr számára. Nyilván nem fogok ezeken a versenyeken a top helyezésekért küzdeni, amit a számok is mutatnak, viszont azt is tudom, hogy van még bennem tartalék. Már csak azért is, mert jelenleg teljes munkaidőben dolgozom, illetve mivel saját vállalkozásom van, még többet is ennél. Az edzésekre például ez nincs hatással, mert be tudom úgy osztani az időm, hogy ez működjön. Ami hátráltat, az a regeneráció hiánya, ez bármelyik állóképességi sportnál elég limitáló faktor. Az, hogy napokon keresztül lábon vagyok, nem segít. Ezért megpróbálom az üzleti tevékenységemet olyan irányba vinni, hogy levegyek magamról egy kicsi terhet. Így lehetőségem lesz keményebb edzésekre, amit a jobb regeneráció tesz lehetővé. Ahogy nézegettem az időeredményeket és számolgattam, ha minden ideális körülményt meg tudok magamnak teremteni, akkor egy top 20-as vb-szereplést is össze lehetne hozni. Nyerni nyilván nem fogok, ahhoz újra kellene születnem, mert a testalkatom sem teljesen tökéletes az időfutamra, főleg síkabb pályákon. A másik célom az órarekord, (velodromban 60 perc alatt megtett minél nagyobb távolság), aminek nagy presztízse van. Egy szép szlovákiai rekord felállítása érdekes lehet (mosolyog).
Hogy képzeljük el az edzéseit, mennyit tud készülni és mennyit kellene, ha profi versenyző lenne?
Fő szezonban heti 12–20 óra, ami más sportokhoz viszonyítva elég soknak mondható. Lehetne még fokozni, ami a terjedelmet illeti, az intenzitás eléggé limitálva van azzal, amit még tud tolerálni a szervezet, mert a határon mozgunk. A profik edzése csak abban különbözik, hogy nekik nagyobb a terjedelem, 25–30 órákat tekernek, ezt viszont mind alacsony intenzitásban, mert tudományosan is bizonyított, hogy erre lehet építeni aztán a nagyobb teljesítményeket.
Adottak a környéken a lehetőségek az edzésre? Van olyan, hogy felpattan a biciklire és elteker mondjuk Lévára és vissza?
A körülmények kimondottan jók, a forgalom nagyon alacsony és az utak minősége is jónak mondható a régióban, sok helyen kimondottan kiváló, főleg ha összehasonlítjuk azokkal a helyekkel, ahol versenyeket szoktak tartani. Itt ami hiányzik, azok a hegyek. A régebbi mentalitás szerint aki sokat ment hegyre, az volt erős, mert nem volt wattmérő, nem volt teljesítményelemzés. Most ez sokkal egyszerűbb, mert ha én 300 W-ot megyek síkon, vagy hegynek fel, vagy hegynek le, az teljesen mindegy, a teljesítmény, az edzés értéke majdnem teljesen ugyanaz. Csak egy kicsit unalmas, hogy nem lehet fel-le hajtani… A profik olyan országokban élnek, ahol télen is normálisan fel lehet készülni kültéri edzéssel. Én ezt itt bent, az edzőgörgővel pótolom, ami 90%-ban lehetővé teszi a hasonló felkészülést, de azért itt nem lehet 5-6 órás edzést végigcsinálni, főleg télen, amikor az alapozáshoz pont az alacsony intenzitású, nagy terjedelmű edzések kellenek. Az éghajlati viszonyok miatt ezt máshogy kell kompenzálnom. Ha meg tudnám oldani, hogy 2-3 hónapra kimenjek, pár százalékot az is tudna dobni a teljesítményemen.
Milyen arányokat képzeljünk el a hazai mezőnyben, hány amatőr és profi sorolható a legjobbak közé?
Nálunk a besztercebányai Dukla a topcsapat, ők olyan tízen vannak, akik hivatásszerűen kerékpároznak. Egy-két srác van cseh csapatban, és a borások, Peter és Juraj Sagan és Erik Baška. De őket az időfutam nem nagyon érdekli, nem szoktak rajta indulni. A többi versenyző klubszinten nyomja, full privát az élmezőnyben alighanem csak én vagyok.
S nem is kapott a győzelme óta ajánlatot ezektől a csapatoktól?
Nem, nem érkezett ilyen ajánlat. Nekem a vállalkozás miatt nem is nagyon érné meg váltanom, mert ezek úgymond harmadosztályú csapatok. Van a World Tour a legnagyobb csapatokkal, aztán a másodosztálynak számító gárdák, és nekem talán még ezekben sem érné meg anyagilag a szereplés. Ezért úgy alakítottam a dolgaim, hogy elég erős legyen a jelenlétem a közösségi médiában, amivel sikerült pár szponzort szereznem. Ha még egy-két jó eredmény mellett tovább tudom népszerűsíteni ezeket a platformokat, akkor összeállhat úgy a kép, hogy nem fog pénzembe kerülni a versenyzés.
A profi riválisai hogyan fogadták egy teljesen amatőr bringás sikerét?
Konkrétan a srácokkal nincs baj, ők nagyon szerények és gratuláltak is. Nyilván nem örülnek neki, hogy nem ők nyertek, biztosan megkapták utána a letolást. Akinek ez a helyzet nem igazán tetszik, az a Dukla menedzsere és az edzőjük, ők nem vették jó néven, hogy elúszott az elsőség. De a reakciók nagy része pozitív.
Mindig is az időfutam vonzotta a sportágon belül? Vagy vannak azért ambíciói a mezőnyversenyben is?
Csapat híján a mezőnyversenyben nehéz érvényesülni. Nekem ez természetes módon alakult így, az időfutamban sikerült jobb eredményeket elérnem, erre álltam rá. Sokan nem látják, hogy a mezőnyverseny az egy csapatverseny, nem arról van szó, hogy ott mindenki nyerni akar, hanem egy mondjuk öttagú gárdából ki kell választani, egy, legfeljebb két versenyzőt, aki(k)re mindenki más dolgozik. Egyedül kijátszani a csapattaktikát szinte lehetetlen. Emellett nekem nincsenek olyan genetikai adottságaim, mint például Peter Sagannak, aki remek sprinter, nekem inkább az állóképesség az erősségem. A laikusok sokszor sprintnek hívják az időfutamot is, pedig a sprint az csak a verseny végén egy 20-30 másodperces intenzív dolog, míg az időfutam végig a laktátküszöbön történik, hosszú-hosszú percekig. Az ob-n például 52 perces volt a verseny. 52 percen át kellett maximálisan teljesíteni, teljesen más fiziológiai igénye van ennek az ágnak. Nekem erre van adottságom, mezőnyversenyben olyan pályán tudnék jó eredményt elérni, ahol lenne egy hosszú emelkedő hegyi befutóval, de ilyen meg nálunk, Szlovákiában és Magyarországon sincs. Ami még nekem feküdne, az a hosszú versenyek, az ún. tavaszi klasszikusok, sok meredek heggyel és nagyjából 230 km-es távval, mert ott az élmezőny pici, és nem az nyer, aki a legjobb sprinter, hanem akiben a legtöbb tartalék maradt a verseny végére. Csak ilyen versenyek sincsenek nálunk… Ezért marad az időfutam.
Ami, ahogy említette, lényegében végig a fájdalomküszöbön zajlik…
Ha mezőnyben megy az ember, és kell tartani a kereket, az mentálisan sokkal könnyebb, mint mikor egyedül kell menni maxon. Nincs meg az a motiváció, nincs meg az, hogy látod magad előtt az embert, akivel lépést kell tartani. És hosszú ideig kell kibírni. Az ob-n 15 percig esett jól a tempó, utána már percenként számoltam vissza. Ennyi idő után – ha jól belövi a tempót az ember – már elkezd fájni a tekerés, ezt kell kibírni. A hajrában már úgy voltam vele, mindegy, hogyan érek be a célba, csak legyen vége. Kicsit szadista dolog, mint a kerékpársport sok része, de csak így megy.
Az olaszországi Eb és a belgiumi vb is szeptemberben lesz. Addig hogyan fog készülni?
Viszonylag közeliek az időpontok, ami edzés szempontjából jó, mivel elég akkorra egyszer csúcsformába kerülni, nem kell kompromisszumot kötni, hogy melyiken fogok akarni jobban menni. Nekem így is a vb ígérkezik kedvezőbbnek, mert majdnem dupla hosszú, 43 km-es lesz a táv az Eb-s 22-höz képest. Belgiumban pedig többnyire kellemes hűvös van, nekem problémásabb a nagy melegben való teljesítés. Konkrétan az ob-n is olyan 5-6%-kal gyengébbet mentem, mint amit mondjuk egy 20 Celsius-fokos napon tudnék; ott 33-34 fok volt, és a szervezetnek több energiát kell fordítania a hűtésre, ami nem a pedálra kerül.
A szövetségtől keresték avégett, hogy mire lenne szüksége?
Egyelőre csak arról volt szó, hogy biztosítanak mindent, ami magához a kiutazáshoz kell és az ottléttel kapcsolatos, ami talán elvárható. Még kaptam ígéretet arra, hogy biztosítják a tartalék kerékpárt, mert Eb-n, vb-n ez már kötelező. Meg mondták, hogy jól készüljek fel…
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
