Gyakran halljuk, hogy az egyéni tetteknek is óriási jelentőségük van a közösség életében, azonban ezt ritkán ismerjük fel a mindennapokban. Kevés látványosabb példa akad az indiai Dashrath Manjhiénál: miután felesége egy baleset következtében későn jutott orvosi ellátáshoz, az elszigetelt faluja és a legközelebbi város közti utat saját kezűleg rövidítette töredékére egy hegy átvágásával.
Dashrath Manjhi 1929. január 14-én született az indiai Bihar államban található, magas sziklák övezte Gehlaur nevű faluban, a hindu kasztrendszer legalacsonyabb státuszú, „érinthetetlen” rétegének tagjaként. Ifjúként elszökött otthonról, és hét éven át a Jharkhand állambeli Dhanbad szénbányáiban dolgozott, majd hazatérve feleségül vette Falguni Devit, akivel családot alapított. Ekkor már a faluban vállalt különböző, elsősorban mezőgazdasági munkákat napszámosként.
Már második gyermeküket várták feleségével 1959-ben, amikor tragédia történt. Falguni éppen élelmet vitt férjének, amikor lezuhant a környékbeli szakadékok egyikéről. Egy arra járó szemtanú értesítette Dashrath Manjhit, aki, bár azonnal a helyszínre sietett, nem tudott segíteni feleségén: a legközelebbi kórház túlságosan messze – 55 kilométerre – volt. Falguni még épségben életet adott lányuknak, az anya életét azonban már nem lehetett megmenteni.
Manjhit a gyász és a düh egyszerre emésztette. Hogy megakadályozza a hasonló tragédiák előfordulását a jövőben, úgy döntött: lerövidíti a Gehlaur és a legközelebbi város, Gaya közötti útvonalat. Az egyenes utat az egyik hegy állta el, amely miatt csak oly nagy kerülővel lehetett nem csupán kórházi ellátáshoz, de nagyobb piacra és felsőbb iskolai intézményekbe is eljutni az elszigetelt faluban élőknek.
Dashrath Manjhi
Az elkövetkező 22 éven keresztül Manjhi a számára hozzáférhető eszközökkel dolgozott: tüzet gyújtott a sziklákon, majd vízzel leöntötte a felmelegített kőzetet, hogy könnyebben elrepedjen, a többi munkát pedig kalapáccsal és vésővel, kézzel végezte. Miután családja egy szárazság miatt elköltözött a faluból, a férfi továbbra is Gehlaurban maradt, napközben a földeken kereste kenyerét, éjjel pedig az áthatolhatatlan hegyet koptatta el apránként.
A lekicsinylő és hitetlenkedő megjegyzéseken kívül konkrét támadások is érték Manjhit: édesapja azzal vádolta meg, hogy elhanyagolja a családja iránti kötelességeit, és volt, hogy a rendőrség is intézkedéssel fenyegette meg, ha nem hagy fel a munkával. Miután tovább folytatta, valóban le is tartóztatták, azonban a közfelháborodás hatására hamar szabadon bocsátották.
Más falubeliek ezzel szemben támogatták munkájában: Manjhi későbbi elmondása szerint sokan vittek neki élelmiszert, illetve segítettek neki eszközöket venni, amikor a meglévők elhasználódtak.
A Manjhi halálát követően a hatóságok által burkolattal is ellátott út
Dashrath Manjhi 1982-ben, több mint 22 év után fejezte be végül élete munkáját: egy 110 méter hosszú, 9,1 méter széles és 7,7 méter mély utat vágott a tömör sziklán keresztül, melynek eredményeként a Gehlaur és Gaya közötti út 15 kilométeresre rövidült, és az egyenes ösvényen már senkinek sem kellett attól félnie, hogy a mélybe zuhan.
Manjhi 2007-ben hunyt el epehólyagrákban egy új-delhi kórházban, ahová hírneve miatt szállították diagnózisát követően. Temetésének költségeit Bihar állam vállalta magára. Habár életében kevés elismerésben részesült, halála után a hatóságok valódi utat építettek ki az általa kivájt ösvényen, és hivatalosan el is nevezték Dashrath Manjhi útnak.
Az út és hivatalos neve a műholdas térképen
Manjhi még életében – analfabéta lévén – aláírás helyett hüvelykujja lenyomatával engedélyezte, hogy életéből filmet készítsenek. Az alkotás végül 2015-ben készült el Manjhi – A hegyi ember címmel.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
