Éppen tönkrement egy tank, amikor Bandika és Ervin kimentek a patakhoz. Ez volt az a patak, amelyből télen kivágtak egy hatalmas, fagyott szeletet, amelyet hazavittek, hogy megmelegítsék.
Persze az egészből nem lett semmi, most viszont átszellemülten nézték a megbízható ütemben csörgedező vízfolyást, meg azt, hogy megbízható csörgedezésével mennyi növénynek, állatnak és rovarnak biztosít élőhelyet. Jön már a drágaság – törte meg a csöndet Bandika. Ervin nem értette, miről van szó, és arról sem tudott, hogy Bandika az elmúlt időszakban nőügyekbe keveredett volna. Így hát nem szólt, inkább az égerfák gyökereinél ügyeskedő hódpatkányt figyelte. Hogy minden drágul, azt mondják – folytatta Bandika. Elmondta, hogy értesülései szerint a világon minden, de minden drágulni fog, az építőanyagoktól kezdve a babatápig. Azt is elmondta, hogy szerinte hiba volt nyilvánosságra hozni, hogy a járvány alatt a lakosság hatalmas anyagi tartalékokat halmozott fel. Nem jártak színházba, moziba, sem koncertekre, könyvesboltba sem, hát a sok pénz, amelyet a kultúra oltárán korábban elégettek, most mind mind megmaradt. Megtudták ezt az építőanyag- és babatáp-üzemek, több se kellett nekik, mindent drágábban adnak a járványra hivatkozva – fejezte be okfejtését Bandika.
Ervin kihúzott a szárából egy csomós ebírt, és elkezdte rágni. Szabadjon elmesélnem egy igaz történetet – kezdte a szakmailag megalapozott választ. 1993-ban gyerek voltam, de azt azért már felfogtam, hogy Csehszlovákiának annyi. Nem sírtam miatta, de nem is örültem neki. Voltak nagyobb bajok is, például hogy minden drágult, akkor is. Az egyik ismerősöm, egy negyedikes lány azt mondta, a drágulás annyira kegyetlen dolog, hogy még az is elképzelhető, hogy amikor mi felnőttek leszünk, egy csomag rágógumi száz koronába fog kerülni. Miközben ugye akkortájt került nagyjából öt koronába. Ettől én akkor nagyon megijedtem, sírtam is talán. Ahogy teltek az évek, megtapasztaltam, hogy könnyeim nem voltak hiábavalóak. Ha átszámítjuk, tényleg majdnem száz korona egy csomag rágó. Csak egyetlen egy dologgal nem számoltam. Mivel? – kérdezte ijedten Bandika. Azzal, hogy felnőttként nem fogok rágógumizni – dobott egy csigaházat a vízre Ervin. Bandikának nem tetszett a bölcsesség. Ezzel most azt akarja mondani, hogy a drágulás igazából hasznos, mert legalább nem veszünk annyi hülyeséget? Ervin feltekintett egy ritkuló kondenzcsíkra, majd letekintett a fűbe ismét. Olvassa el Dosztojevszkijtől A játékos című regényt, aztán megérti, miről szólnak ezek a dolgok. Majd télen – felelt Bandika, és otthagyták a patakot.
A szerző a Vasárnap munkatársa
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
